Séta utca

Csatangolás

Most pedig, kedves hölgyeim és uraim, hogy immár túl vagyunk a kötelező formaságokon, végre következhet a mai program legkellemesebb része, a CSATANGOLÁS, vagyis:

- mászkálás idő és bármiféle kötelező cél nélkül, mintha csak átutazó idegenek lennénk, afféle kedves ismeretlenek, akik először és utoljára sétálgatnak most itt;

- az elejtett, reménytelen, mások által lebecsült részletek türelmes megfigyelése;

- betévedni egy eldugott templomba, valamelyik zegzugos mellékutcában; egy olyan templomba, amelyet a turistakönyvek egyetlen szóval sem említenek, oda, ahová csak néhány helybéli öregember jár, ahol csak egy-két fejkendős néni imádkozik a reccsenő padsorokban; leülni és hosszan hallgatni, miket súgnak a falakra festett angyalok, hosszan hallgatni a fából faragott, különféle hangszereken játszó kerubok muzsikáját, hosszan hallgatni, miket csöndez számunkra a menny;

- kukucskálás egy lépcsőházba, a kapu törött tejüvegén át, az elhanyagolt fal, a vénecske vakolat repedéseinek tanulmányozása;

- egy eltévedt suszterbogár felemelése a járdáról, tenyerünkbe rejtése, majd kilométernyi hurcolása a legközelebbi parkig;

- az esőcsatornákra ragasztott albérleti hirdetések és elmosódott reklámcetlik, az elveszett kutyákat-macskákat-pénztárcákat kereső, kockás noteszlapokra filctollal körmölt szavak elolvasása, a rendezetlen kézírás gondos betűzgetése;

- a templomi hirdetőtáblára gombostűzött gyászjelentések böngészése, különös tekintettel az elhunytak életkorára és arcképére, majd életútjuk és egykori szokásaik találgatása;

- pontosan megszámolni, hány galamb gubbaszt a főtér egyik palotájának homlokzatán, a párkányokon és a szoborfülkékben, az ereszcsatorna peremén és a tetőcserepeken;

- betévedni egy másik templomba, egy másik zegzugos mellékutcában, vagy egy félreeső terecske sarkán; a délután zörejeibe simulva megállni hátul, a gyóntatófülke mellett, és megcsodálni, hogyan vándorol a beömlő napfény a kopott deszkákon; elgondolni, hogy az a finomra csiszolt, szújáratokkal teli fa az évtizedek során hány bűnvallomást nyelt el, mindörökre;

- álldogálás egy trafikban, szerényen meghúzódva a határozott, céltudatos törzsvásárlók között; a polcokra helyezett, üveglap mögé rekesztett kínálat szemrevételezése, a szivarok és az újságok és a csokoládék illatának letüdőzése;

- a fodrászműhely üvegajtaján át, titokban megbámulni az elegáns nagymamákat, akik a búrák alatt társalognak, éppen születő frizurájukban csillogó csavarokkal és bonyolult csatokkal;

- elképzelés nélküli terepszemle az óváros áttekinthetetlenül zsúfolt antikváriumaiban;

- lődörgés a nyüzsgő piacon, előbb a jégágyra fektetett halak pultjánál, megfigyelve a felnyitott lazacok mályvaszín húsát, a különféle tengeri lények mélyhűtött tetemét, a vajjal elkevert makrélakrémet, majd ellenőrizni az aszalt körte és a naspolya árát, miközben egyetlen fillér sincs nálunk;

- a legnagyobb könyvesboltban beleolvasni verseskötetekbe, melyek teljesen ismeretlen nyelven íródtak;

- visszamosolyogni egy idős apácára, aki szembejön velünk egy sikátorban, kezében szatyorral, ügyesen kerülgetve a macskakő hézagait.

Közben a lepkék játéka egy kerítésen. Valahol megkondul egy harang.

Ki-ki állítsa össze a maga listáját!

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu