Ki csillapítja éhségüket?

A keresztény értékek és a média kapcsolatáról

"Keresztény értékek a médiában." Számtalan konferencia, kerekasztal-beszélgetés, interjúsorozat, éjszakába nyúló műhelybeszélgetés címe, elhasznált, kiüresedett fogalomcsoport, szavak puszta egymásmellettisége. A nagy általánosságok közt ásítozó üresség csak akkor telik meg élettel, ha közel merészkedünk a hétköznapi tényekhez: kirajzolódnak emberarcok, történetek közepébe csöppenünk - kivirágzik a valóság. Az újságíró is fogalmakkal "dolgozik", megismeri természetüket, használja, vagyis a valóság fürdőjébe meríti, hogy azután elengedje őket az éterbe, kimondja a kamera előtt, begépeli a számítógépbe - szakmájának megfelelően és tehetségéhez mérten. Mindeközben nem feledkezhet meg az őt körülvevő világról sem, amely napjainkra maga is valamiféle médiavilággá vált. Az újságírónak ebben a helyzetben kell munkálkodnia, felmutatnia az igazságot, formálnia a valóságot. Azt pedig, hogy teheti-e, illetve hogyan teszi, ritkán kérdezik meg tőle. Mi most vállalkozunk erre. Négy keresztény elkötelezettségű újságíró és egy kommunikáció szakos hallgató fejtette ki néhány mondatban a véleményét a hitből fogant emberi szó és igazság "sorsáról" napjaink magyarországi médiavilágában.

Az emberek éhezik a hiteles szót

Minden istentiszteleti közvetítés előtt kicsit félve mondom a lelkészeknek, hogy ne használjanak olyan szavakat, melyeket az utca embere nem ért. Például a "kegyelem" szó a nem hívő vagy vallását nem gyakorló átlagember számára a börtönben ülőknek hirdetett ítélet végét jelenti, és semmi más asszociációja a szóra nézve nincsen. Hol vagyunk olyan szavaktól, mint üdvözítő, Szentlélek, megváltás...

De vajon miért került ilyen távolra az egyházi nyelv a világitól? Erre az egyetlen megfelelő válasz: mert a Biblia üzenetét eltávolítottuk az emberektől, a hétköznapoktól, a valós világtól.

Azért fogalmazok így, mert végletesen nagy a veszély. A kultúrtörténet során az üresen maradt helyre mindig valami végletesség tört be. Ha múlt századi nyelven próbálunk beszélni, istentiszteleteket tartani - miközben például minden tizedik fiatal kábítószerezik -, akkor ezzel teret engedünk másoknak, akik a fiatalság lelki éhségét betöltik, akik tudják, hogyan kell megjelenni a sajtóban. Az emberek éhezik a hiteles mai szót. Ki csillapítja éhségüket?

Máig tisztázatlan, kinek szólnak műsoraink, pontosan kit akarunk elérni újságjainkkal, és miért éppen őket? A belső körű egyházi sajtóban nem jelenik meg a kritikai véleménynyilvánítás - ,,nehogy botránkoztassunk´´ jelszóval, csupán kegyes hírek néha hat hónapos késéssel, úgynevezett építő írások olvashatók. Megint csak: miért? Mert egy nagyon szűk körű világban érezzük magunkat otthonosan, és oda bezáródva nem vesszük észre az általunk használt nyelvezet világidegenségét. Én magam is küzdök ezzel.

Fekete Ágnes,

az mr1 Kossuth rádió református félóráinak szerkesztője

Hétköznapi dolgokról

A II. vatikáni zsinat óta a katolikus egyház úgy tekint a médiára, mint a tömeges evangelizáció eszközére. Ebben az elképzelésben azonban csalódnunk kellett - utoljára Jézusnak sikerült tömegeket evangelizálnia a hegyi beszéd alkalmával. Nem hiszem, hogy bármilyen internetes oldal, televízió- és rádióműsor vagy újság képes lenne erre.

Nehéz meghatározni, hogy akkor mire is alkalmas a média, mire használható. Preevangelizációra, a keresztény értékek átadására? Talán igen. Csakhogy egyre inkább úgy tűnik, hogy e téma és a manapság divatos forma nem "kompatibilis". Ráadásul - környezetemben is tapasztalom - az emberek számára kiüresedtek, értelmezhetetlenné váltak azok a fogalmak, amelyekkel Istenről beszélni szoktunk.

Ugyanakkor hiszem, hogy a szó és a kép - a média - mégis kifejezheti az Igét, aki emberré lett. Jézus főleg példabeszédekkel tanított, amelyekben hétköznapi dolgok szerepeltek. Úgy gondolom, egy keresztény újságírónak meg kell keresnie, melyek azok a mai hétköznapi dolgok, amelyek közel állnak az emberekhez, a fiatalokhoz, és ezek segítségével, a médián keresztül újra meg lehetne tölteni jelentéssel a kiüresedett szavakat.

Tóth Dóra

kommunikáció szakos hallgató

"Napi huszonnégy órás" értékrend

Azt kell látnom, hogy a zsidó-keresztény értékek elvesznek a nagyvilág hullámhosszán, rossz időben vannak rossz helyen, a keresztény értékeket bagatellizálják, nevetségessé teszik, gúnyolják. Sajnos, azt kell mondanom, hogy sok esetben a médiában tevékenykedő egyháziak is alkalmatlanok ezen értékek hiteles közvetítésére. Pedig a keresztény értékek társadalmilag elfogadott, általános emberi értékek, amelyeket különösen is hangsúlyozni kellene a mai agymosott, elhülyített, gagyi-világban. Ne feledjük, hogy a tízparancsolat és a krisztusi szeretet parancsa "napi husszonnégy órás" értékrend, amelynek érvényesülése nélkül Európa megszűnik. Márpedig az általános tendenciát látva azt gondolom, hogy az újságíróknak egyre kevesebb a lehetőségük arra, hogy munkájuk során érvényre juttassák a keresztény értékeket.

Lengyel Anna,

az mr1 Kossuth rádió munkatársa, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője

Ha nem vagyunk őszinték, a hallgató megérzi

Úgy gondolom, hogy minden műsorperc - a szakmai felkészültség mellett - árulkodik a riporter-szerkesztő hitéről, világnézetéről is. Természetesen vannak hiányosságaink, kétségeink, gyengeségeink, de ha nem vagyunk őszinték a kérdéseinkben, azt a hallgató rögtön megérzi. Mert a lélekbe hatoló kérdéseket nem lehet tanítani az újságíró-iskolában, azt egy riporter csak a saját életéből, hitéből merítheti. Ebben kell fejlődnünk egész pályánk során.

Azt hiszem, a mi feladatunk: segíteni az embereket, hogy könnyebben eligazodjanak a világban, és úgy kérdezni, megszólítani őket, hogy közelebb kerüljenek a krisztusi Igazsághoz. Többek között ezért volt jó megállítani az embereket a városmisszión, hiszen volt alkalmunk megkérdezni mindenkit a legfontosabb (életbevágó) kérdésekről.

Rátkai Balázs,

a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője

Krisztus óta a világ...

Meggyőződésem, hogy Krisztus óta alig változtak az emberek elvárásai a keresztények iránt. Ma is azt kérik tőlünk, amit egykor Fülöp Jézustól: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!" (Jn 14,8). Gyerekekkel kezdtem tévéműsorokat készíteni 1989-ben. Az egyik sorozat indításakor nekik fogalmaztam meg, mire is hívom őket: "Nézz föl az égre: ott van / felhők és csillagok közt. / Pillants körül a földön, / ott van fűben, virágban, / állatok ámuló szemében, / emberek arcán. / Áss le a föld alá: / csontból és kövületekből / szándékainak lábnyoma / dereng feléd. / mindenütt láthatatlan / Mindenben látható!" Rónay GyörgyJelenlét című remek kis versével bátorítottam őket a világ legizgalmasabb felfedezéseire. Ezután útra keltünk, hogy megszerezzük ezeket a tapasztalatokat. Azóta különböző korosztálynak, többféle műfajban és témában készítek rádió- és tévéműsorokat, de ez az alapvető szándék nem változott. Arra törekszem, hogy minden alkalommal feltegyem a kérdést: az adott élethelyzetben, az adott eseménnyel mi az Isten szándéka; miért engedi, hogy megtörténjen; mit akar vele üzenni? S ha ezt sikerül felismerni, a legszomorúbb történet is megfényesedik. Az embernek ezer oka lehet a szomorúságra. Azonban keresztényként egy oka mindig kell hogy legyen az örömre: az, hogy vele van az Isten! Jó- és balsorsban egyaránt. Úgy érzem - papként dolgozva a médiában -, nem lehet fontosabb és szebb dolgom, mint Isten jelenlétére, szeretetének jeleire rámutatni. Minden ember életében, minden helyzetben meg lehet találni azt a pici jót, ami örömöt ad és hálára indít az Isten iránt. Az a tapasztalatom, hogy a hallgatókat, a nézőket nem a sziporkázó beszéd vagy a téma dogmatikai megdönthetetlensége győzi meg, hanem az élet kisugárzása. Azoknak az embereknek a tanúságtétele, akik befogadták az életükbe Krisztust, és az ő álláspontjából kiindulva nézik és értékelik az életüket.

Kondás Sándor,

a Hajdúdorogi Egyházmegyei Sajtóközpont munkatársa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu