Szent Erzsébet-emlékek nyomában itthon és külföldön (18.)

Szomszédainknál, Szlovéniában

Szlovénia, ez a természeti szépségekkel is megáldott kis ország kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedő értékekkel rendelkezik. Számunkra főként azért is jelentős, mert közös történelmi kapcsolataink összekötnek bennünket.

Sticna város cisztercita kolostortemploma

Szlovénia fővárosától, Ljubljanától délkeletre, a dombok, erdők övezte főútról egy kis leágazással juthatunk el Stična településhez, ahol az ország legrégebbi kolostora áll. Egy kicsit visszatekintve a kezdetekhez: néhány, a francia Burgundia területén élő bencés szerzetes elhatározta, hogy magányba vonul - látva a nyugati birodalom és hatalom eltávolodását alapítójuk, Szent Bernát Regulájától -, hogy egy új, egyszerű életformájú közösséget alakítsanak ki, melyet 600 évvel korábban Szent Benedek, a nyugati szerzetesség atyja vezetett be. Így jött létre az "új kolostor", Cîteaux, amely a ciszterci rendnek a nevét is kölcsönözte. Mindez 1098-ban történt, s a rend igen hamarosan elterjedt egész Európában. Harminc évvel megalapítása után, 1132-ben Alsó-Krajina (Dolenjska) dombos vidékén is megjelentek a ciszterek, és fölépítették apátságukat.

Erzsébet-freskó a kolostortemplomban

A XVII. században élte virágkorát a kolostor, s a rend 1874-es feloszlatásáig a vidék meghatározó gazdasági, vallási és kulturális központja volt. Csak 1898-ban élhettek ismét rendi életet a szerzetesek ezen a helyen.

A sticnai kolostor kerengőfolyosója

A rend 800 éves fennállása idején fallal és őrtoronnyal vették körül és megerősítették a kolostort, hogy a török támadásnak mindenkor ellenálljon. A templom díszes keresztfolyosójával együtt a legrégebbi része a műemlék-együttesnek: Michael mester és a szerzetesek építették még az alapítás évében, nekünk, kései látogatóknak is nagy örömére.

A Szűzanya-plébániatemplom Ptujska Gorában

A pilléres bazilika-templom eredetileg hosszabb volt, azonban a kétszeres, a XVII. századi, majd a XVIII. századi barokk átalakítás során nyerte el mostani alakját.

Pieta a Ptujska Gora-i templom főoltárán

A templomkülső ékessége a hajók kereszteződése fölé emelt harangtorony, melynek alapja gótikus, mai formája azonban már XVIII. századi barokk. A Jakob Reinprecht apát (1603-1629) - akinek díszes síremlékét itt őrzik - által barokk stílusúvá vált templom korábbi berendezéséből nem maradt fenn semmi.

Az épületegyüttes északi felében áll az 1600-as években épült, reneszánsz stílusú, régi prelatúra mívesen faragott ajtó- és ablaknyílásaival. A tető feletti latin nyelvű feliratos emléktábla a lovagok számára épült egykori vendégház építési idejét (1599) jelöli. A keleti oldalon a téglalap alapú bástya falán stukkódíszítések - egyházatyák, passiójelenetek, utolsó ítélet - láthatók.

A gazdasági udvaron a kolostori magtár fejlett mezőgazdasági tevékenységre utal.

De térjünk vissza a háromhajós gótikus templomhoz, melynek egyik kiemelkedő dísze, a főoltár Pietája, azonkívül még tizenegy mellékoltára van, valószínűleg mindegyik a goricai J. M. Lichtenreith festő munkája, bár csak egy művét szignálta.

A bal oldali oszlopok között nagyméretű falfestmény jeleníti meg Szent Erzsébet alakját, amint az őt körülvevő rokonnak és koldusnak mutatja a palástjában virító rózsákat.

Az egyik támpillér falán a még épen maradt freskótöredék a magyar királyi címert ábrázolja.

A kolostor kerengőfolyosója eredetileg fából készült, falazott sarokpillérekkel, a famennyezetét a XVIII. században beboltozták és kifestették.

Az épület egyszerű könyvtárszobájában az ablakok közötti falakat görög és római tudósok mellképei díszítik a XVIII. század második feléből. A századok könyvtermésének megőrzése mellett unikális jellegű, kéziratos anyagok is készültek itt a kolostor falai között, így az úgynevezett. Stičnai kézirat a XII. századból, amely az egyik legrégebbi szlovén nyelvemlék. Ezeket ma már másolatban őrzik a kolostorban, az eredeti példányokat a ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár Régi Ritka Gyűjteményében mutatták meg nekünk, kollégáknak.

A közel 900 éves, gazdag és hosszú múltra visszatekintő kolostor jelentős történelmi emlék nemcsak a szlovén népnek, hanem az egész ciszter rendnek is. Évszázadok során a kolostor számos épülettel gyarapodott, valamennyi jelentős európai stílusirányzatot követve, a román stílustól a gótikán, a reneszánszon át egészen a barokkig.

Ma is és a jövőben is betölti a kolostor szellemi és kulturális küldetését. Az épület termeiben rendezett, gazdag anyagú kiállítás azt is bemutatja, hogy kapcsolatban állnak a világ, elsősorban Európa számos társintézményével.

Az osztrák határ közelében, Szlovénia északi részén, a Mislinja völgyében fekszik az ország egyik legrégibb városa, Slovenj Gradec. Már a korai időkben rómaiak és kelták is lakták Colatium néven. Az írásbeli dokumentumok a várat a XIII. századtól említik. Középkori virágkorát fontos kereskedelmi útvonal mentén való elhelyezkedésének köszönhette - vár állott, saját pénzverdéje volt, és vásártartási joggal rendelkezett - melynek a török támadás, majd 1489-ben Hunyadi Mátyás serege vetett véget a vár lerombolásával.

A főtéren álló, XVII. századi egykori Városháza mellett elhaladva jutunk el a Szabadság térre, amelyen 1251-ben az Andechs Mesan grófok, mint a helyi birtokosok egyik tiszteletre méltó őse, V. Berthold Andechs grófja templomot emeltetett közeli rokona, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére. Nemcsak a templom, hanem a város is tisztelte és tiszteli napjainkban a német földön korábban csak Türingiai Erzsébetnek ismert szentünket. A templom román - gótikus - barokk épületelemei a többszöri felújítások során kerültek felszínre.

A tágas főoltár csavart oszlopai között Szent Péter és Pál, valamint Szűz Mária szobrát Johannes Jakob Schoy, grazi szobrász készítette 1734-ben.

A barokk oltárképen a glóriás Szent Erzsébet lehajlik a betegekhez, koldusokhoz, akik alamizsnát várnak tőle. Ezt a képet Franz Michael Strauss festette 1732-ben, amit a hozzáértők a legjobb művének tartanak.

A horvátországi, Dráva menti Varasdtól közelítve a dimbes-dombos Ptuj városához érünk, melyet már Krisztus előtt 35-ben a rómaiak alapítottak Poetovio néven, számos templomot, palotát, fürdőt építve az itt állomásozó légió számára. A VI. században már szlávok lakták, és 798-tól a salzburgi püspök, osztrák és magyar hercegek Pettau székhellyel kormányozták.

Magyar vonatkozását is kiemelném: a XV. század második felében Mátyás király seregei is elfoglalták a várost, amely eseményről Heltai Gáspár Krónikájában olvashatunk.

A XII. században épült Szent György-templom szép középkori freskóiban és oltáraiban gyönyörködhetünk, köztük az 1457-1467 között Konrad Laib salzburgi mester által készített gótikus szárnyas oltár a legkiemelkedőbb.

A Múzeum téren álló dominikánus kolostort 1230-ban építették, csodálatos freskói a XV. század mestermunkái. Ma a Városi Múzeum működik benne. Itt is említhetünk magyar vonatkozást: a török ellen vívott 1664-es győztes szentgotthárdi csata emlékére készült aranyozott Madonna- szobrot ebben a kolostorban őrzik.

Kis kitérővel jutunk el a közeli ősi szlovén városhoz, Ptujska Gorához, melynek 352 méter magas dombján messziről feltűnik az 1389-es építésű Szűzanya-plébániatemplom, benne a szélesebb közép- és szűkebb mellékoltáraival együtt. A templomhoz vezető 28 széles lépcsőt megjárva, jobbról és balról barokk angyalszobrok között Nepomuki Szent János és Szent Flórián alakjával találkozunk. Mindezek a XVIII. század közepén élt maribori szobrász, Joseph Straub (1712-1756) kezei közül kerültek ki.

A főoltár központi része a palástos, oltalmazó Szűz Mária reliefje, karján a Kisdeddel - XV. századi helybéli szobrászműhelyből kikerült alkotás. Fölötte koronáját és köpönyegét tartó angyalok, alatta közel 81 személy alázattal fordul az Istenanya felé.

Az alkotás érdekessége, hogy a palást jobb oldalán, az első sorban térdeplő, koronás uralkodó minden valószínűség szerint Zsigmond, magyar-horvát király, német-római császár (1361-1437), mellette Cillei Frigyes, Herman, a bal oldalon feltehető, hogy Rupert német császár, egy kardinális és az aquileai patriarcha, egyszerű férfiak, nők és katonák az előkelőségek sokaságában. Közöttük lehettek megörökítve Ptujska Gora alapítói is.

A barokk szószéket fali konzolon álló nagyméretű színezett faszobrok veszik körül, a déli oldalon Erzsébet alakját bár Szent Erzsébet felirattal jelzik, az alkotó mégsem Árpád-házi szentünket jelenítette meg, hanem Erzsébet, Szent József, Zakariás, Anna, Joachim alakjában Mária szent rokonait mintázta meg.

Szöveg és kép:

Beck Ivánné Dekker Mária

Magyar Emlékekért a Világban Egyesület

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu