Szentírás-magyarázat

Az átformáló tekintet

Évközi 30. vasárnap - Lk 19,1-10

Zakeus Jerikó fővámszedője volt. A rómaiak Krisztus korában a fej- és a földadót maguk szedték be, ám a vámokat bérbe adták vállalkozóknak. Az egyes városok (például Cezárea, Jerikó, Jeruzsálem, Gáza) vámjait évről évre "megpályáztatták", és a legtöbbet ígérő vállalkozónak adták el a vámszedés jogát. A vámok mértékére nézve nem voltak törvények, a vállalkozó a többletbevételeket magának tarthatta meg. Ezért sokan a vámosokat automatikusan tolvajoknak nevezték. A Misna szerint a vámostól még alamizsnát sem szabad elfogadni. A rabbik szinte mindent megengedhetőnek tartottak a vámosok kijátszására: az értékek üreges botban való elrejtését (Hillél), egymás felett több ruha viselését (átcsempészését) és - egyes rabbik - a hamis esküt is. Egy korabeli vélemény szerint "minden ajtó becsapódik a vámosok előtt".

Zakeus feltehetően a város egyik leggazdagabb, de egyben leggyűlöltebb embere is volt. Minden bizonnyal boldogtalan volt az őt körülvevő fagyos légkörben. Ez az ember egyszer csak valami megdöbbentő dolgot tesz: felmászik egy fára, hogy láthassa a különleges názáreti tanítót, aki megérintette a leprást, aki egy asztalhoz ült a vámosokkal és az utcanőkkel. Zakeus mint egy gyermek ott guggol egy fán! Talán a sokáig belészorult éhsége a szeretetre, a megtisztulásra, egy másfajta, őszintébb életre tör ki belőle most ellenállhatatlan erővel. Jézus ránéz erre a szeretetre éhes emberre. A tekintetében nincs se félelem, se irigység, se megvetés vagy ítélet, mint a többi ember tekintetében. Jézus vendégségbe kéredzkedik a mások által gyűlölt és megvetett Zakeushoz. Zakeust pedig átformálja Jézus tekintete, felajánlott barátsága. Hány ember él Zakeushoz hasonlóan büszkén, de boldogtalanul, őszinte kapcsolatok nélkül, álarcok, védőfalak mögé bújva. A védőbástyák mögött igen gyakran egy megsebzett, szeretetre éhes gyermek rejtőzik. Egy francia orvos, Thoreau szerint "sok ember néma kétségbeesésben éli le az életét". Talán erről is szól Pilinszky János Meghatározás című verse: "Féregnek lenni mit jelent?/ Vágyakozni egy tekintetre,/ egy olyan hosszú nyílt szembesülésre,/ ahogy csak Isten nézi önmagát,/ erre vágyni, egyedül erre, és ugyanakkor üveges szemekkel/ belefúródni abba, ami nincs,/ beszorulva a semmi és /valamiféle utánzat közé." A féreg a fában a kéreg alá szorulva várja a pillanatot, hogy kirepülhessen a szabadba, hogy pillangóvá lehessen.

Mit jelent embernek lenni - mert ez a vers igazi kérdése: vágyakozni egy hosszú, nyílt szembesülésre, egy őszinte tekintetre, kilépni végre a látszatok és utánzatok álarcai mögül.

Milyen jó volna megtanulni utánozni Krisztus tekintetét! Félelem, ítélet, irigység és gyűlölet nélkül nézni mindenkire. Meglátni és elővarázsolni mindenkiből azt a végtelen sok kincset, ami benne rejlik, a jobbik énjét. Hány ember éli végig az életét valahogyan úgy, mint egy bimbó, amelyik soha nem tudott igazán kinyílni, mert úgy érzi: túl hideg a világ, nem jött el még a tavasz. Mennyi érték és szépség bennreked egy-egy emberben, mert nem volt aki észrevegye, előcsalogassa. Tudunk-e a szeretet tekintetével, Isten tekintetével nézni egymásra?

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu