Egészségtelen megoldás

Az Egyesült Államok példája...

Az államnak alapvető felelőssége van az egészségügyi biztosítási modellt illetően. Ezt úgy kell megválasztani, hogy válaszoljon a mai égető kihívásokra, és stratégiailag hozzájáruljon az ország versenyképességéhez, európaiságához. Ebből a szempontból is igen lényeges a lakosság egészségi állapota - mondja Jávor András, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Informatikai Intézetének megbízott igazgatója, aki a Konrad Adenauer Alapítvány legutóbbi konferenciáján Egészségpolitika a piacgazdaságban - mai kihívások és lehetséges válaszok címmel tartott előadást.

A jelenlegi, úgynevezett egészségügyi "reform" legkevésbé sem szolgálja az Ön által elmondottakat.

- A kormány semmiféle érdemleges javaslatot nem tud tenni a lakosság egészségi állapotának javítására. Költségvetési tételnek tekinti az egészségpolitikát, s olyan forrásteremtési megoldást ajánl a modellválasztásban, amely rossz jövőképet rajzol elénk. "Költségnyomás" alá helyezi az egészségügyi ellátórendszert, amelynek forrásigényét - a drámai demográfiai adatok következtében - az egyre csökkenő számú adó- és járulékfizető nem tud előteremteni. Ugyanakkor szükséges a fenntartható finanszírozás biztosítása. A mai magyar kormány erre a kérdésre adott válasza - vizitdíj és egyebek - nem megoldás: az ellátás pillanatában önrészesedést fizettet az egyre nagyobb kiesések miatt, de az ellátásra szoruló lakosságnak nincs akkora fizetőképes ereje, hogy ezt meg tudja fizetni. Ilyen módon nem lehet a forrásokat pótolni.

Mi lenne a megoldás?

- Az, ha a költségvetés szerkezetét, az egészségügyi forrásteremtést újragondolnák. A szolidaritás elve alapján szét kell teríteni a terheket a társadalom legszélesebb körében, az időseket és a fiatalokat egyaránt beleértve. Erre a fogyasztási típusú adó a legjobb, s a világ számos országában hasonlóképpen vélekednek. A franciák már alkalmazzák is, ott az áfa huszonkét százalékát egészségügyi finanszírozásra fordítják. Ez nem az áfa emelését, hanem a kiadási szerkezet újragondolását jelentené.

Emellett be kellene vonni más fogyasztási típusú adókat is, mint például a dohány és az alkohol jövedéki adóját, vagy a szerencsejáték-adót, s találhatók még másféle források is: az egészségtelen élelmiszerekre - például a cukros italokra - ugyancsak jövedéki típusú adó vethető ki. De a környezetvédelmi díjak esetében is alkalmazni lehetne ezt az eljárást, amikor tudjuk, hogy a környezetkárosításnak egészségkárosítás a következménye.

Alig lehet átlátni, milyen egészségbiztosítási rendszer formálódik, csak a félelem érződik, hogy a korábbiaknál rosszabb lesz.

- Paradigmaváltásra van szükség, s föl kell tenni a kérdést: maradjon-e és milyen mértékig a korábbi biztosítási rendszer, s mi lenne a jövő? Felfogásom szerint - a fogyasztási típusú adó bevonásával - maradjon a korábbi rendszer, s az önkéntesség elve alapján, aki képes megfizetni, választhasson a kiegészítő biztosítási lehetőségek közül.

Mindezeknek a kérdéseknek széles körű társadalmi vitában kellene eldőlniük, nem pedig egészségpolitikusok, vagy ami még rosszabb, gazdaságpolitikusok ajánlásaként, s a pillanatnyi többségben levő politikai erő pedig keresztülviszi a maga elképzelését a törvényhozásban. Túl kell tekinteni a parlamenti négyéves ciklusok poklán. Azért is hangsúlyozom ezt, mert az ország legnagyobb stratégiai problémája a kedvezőtlen demográfiai tendencia, s így az egészségpolitikának, az egészségügyi rendszernek is egyik legnagyobb sírásója a népességcsökkenés, csakhogy ebből a nézőpontból nemigen foglalkoznak vele.

A több-biztosítós rendszer bevezetése nem azt jelentené, hogy a szegényeknek csökken az esélyük az egészséghez, amit a kevés gazdag meg tud fizetni?

- A kritikai hangokban az említett szempont felerősödött, s nem is alaptalanul. Mégsem lehet ennyire egyszerűen elképzelni ezt a rendszert sem. Fejkvóta alapján osztják majd szét a forrásokat, a jövedelmi viszonyoktól függetlenül a szegény ember is bekerülhet bármelyik biztosítóba. Azok azonban - ha akarják - a törvényességet fönntartva, ki tudják szorítani onnan.

Kötelezővé tehető-e a magánbiztosításban való részvétel?

- Hogyan lehetne arra kötelezni az embereket, hogy adószerűen befizetett járulékuk, amely egészségügyi ellátásukat kellene hogy biztosítsa, ismeretlen részvénytulajdonosok profitjában jelenjen meg? Önként lehet hozni ilyen döntést, de senkit nem szabadna kényszeríteni erre. Meg kell hagyni annak lehetőségét, hogy aki akar, a hagyományos rendszerben maradjon. S nem engedhető meg, hogy a megmaradó, úgynevezett állami rendszer - a több-biztosítós megoldás mellett - szegényellátássá váljék.

Előadásában említette, évek óta nem látott központosítás, állami beavatkozás ment végbe az egészségügyi ellátórendszerben.

- A teljesítményvolumen- korlátozást 2003-ban vezették be, tavaly csak "csavartak rajta" egyet. Most úgy mutatja be a kormányzat, mintha vívmány lenne ennek túlhaladása. Egyébként meggyőződésem, hogy alkotmányellenes volt a bevezetése, s kizárólag pénzügyi érdekek diktálták. Az egész rendszer visszatért a tervgazdasági mechanizmusba - a kórházi ágyszámokat például miniszteri rendelettel állapították meg -, majd megszületett a liberális, több-biztosítós válasz, mintegy "megváltásként", miközben a világon nem ez a modell az elfogadott, hanem sokkal inkább a tervezett piac vagy a menedzselt verseny kifejezésekkel jelzett átmeneti forma a szabadpiac és a tervgazdaság között. Az európai országok többsége - Hollandia és Szlovákia kivételével - ezt a modellt követi, nálunk nem ezt akarják. Végül is nem tudjuk, milyen liberális megoldás alakul ki.

A több-biztosítós modell az amerikai gyakorlat átültetése lenne, amiről azt hallani, ott már megbukott.

- A mai átalakítási folyamat egyik fő szervezőjétől hallottam, hogy valóban az amerikai modell bevezetése a cél. A politikai vitákban igyekeznek ezt elhallgatni. Ez a rendszer számos hibával és ellentmondással működik. Amerikában senkinek nem tetszik, kivéve azoknak, akik üzleti hasznot húznak belőle. Az amerikai egészségpolitikusok és kutatók számára a kanadai rendszer a nagy álom, amely szövetségi alapon finanszírozott, s teljes ellátást nyújt minden lakos számára. Nem véletlen, hogy a kanadai betegbiztosítási kártya igen magas értéket képvisel a New York-i feketepiacon. Az Egyesült Államok-beli modell bevezetése tehát nem lehet cél Magyarországon. Ezt még az amerikaiak sem ajánlják nekünk!

elmer

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu