"Rátermettséggel és égő buzgósággal..."

Öt éve halt meg Naszályi Emil

Miért mondjuk, hogy meghalt, mikor él? Itt van közöttünk! Sírja az érdi Regina Mundi apátság altemplomában, és körülötte a közösség mint élő templom. Mert a Regina Mundi templomát és monostorát Emil atya a saját és a közösség lelkében bensőleg felépítve élt. A Világ Királynőjéről elnevezett monostor a szívek mélyén fogant és fejlődött - külső szem számára szinte észrevétlenül. Emil atya a Szent Benedek 1500 éves Regulájára alapozott életet a lelkekben formálta ki a bakonyi kezdet kemény öt éve során, majd az üldözés és külső nyomás ellenére is a szétszóratás negyven esztendeje alatt. Tanítása a lelkekben él, tudja vinni az embereket Isten felé.

Isten jellemző tulajdonsága, hogy mindig talál magának embereket. Mindenkit egyformán, végtelenül szeret, mégis van, akire többet bíz, akivel többet kommunikál, maga mellé vesz. Van, akit kiválaszt, akiről megérezzük, hogy az Isten embere. Ilyen választott, karizmatikus ember volt Emil atya. Isten nagyon szép sorsot álmodott neki: szerzetesnek hívta, ő pedig ezt elfogadta.

1910-ben született. A budapesti Szent Imre Gimnázium padjaiból tizennyolc évesen lépett be a ciszterci rendbe. Tűz volt a lelkében, amelyet a ciszterci lelkiség hevített. Rómában tanult, két doktorátussal tért haza. Egész papi életét és szerzetesi buzgóságát Szent Gemmának ajánlva érkezett haza Magyarországra, ahol apátja elsődleges feladatául a zirci rendi fiatalság nevelését jelölte meg. Magiszteri, tanári és minden más ezen felüli, később kapott feladatát benső erővel, mély hivatástudattal, rátermettséggel és égő buzgósággal látta el.

A II. világháború végén a Lélek új utakra vezette: 1945-ben Endrédy Vendel apát rábízta a magyar földön 320 év kihagyás után a folytatásra vállalkozó ciszterci nővérek rendi életének elindítását, a szerzetesnők lelkigondozását, az ősi monasztikus szerzetesnői életformának a mában való kialakítását. Bakonyboldogasszony monostora az ősi fegyelem szerinti életet vállalta a hazánkért való engesztelés gondolatával.

A feladat életre szóló lett. A szerzetesből egy monostor atyja lett. Az Isten erre előkészítette, kiegyensúlyozott jellemmel, a tudás, a nevelés, a vezetés képességével ruházta fel, és megmutatta az irányt. Ő pedig Isten üzenetét értette, vállalta és szentül megvalósította. Ötvenhét éven át atyja és lelki mestere volt a Regina Mundi közösségnek. Hatóköre mesze túlnyúl monostorunkon, családjainkon, városunkon, sőt országunkon.

Meghalt? Mindaz, amit elkezdett, él. Nemcsak sírján él és illatozik a virág és lobog a mécses, hanem a lelkekben is él a tanítás. Hát nem belénk véste-e a Regulából: "Isten tisztelete elé semmit ne tegyenek!" És a dallam, a szerzetesek gregorián éneke, amit mesterként intonált, nem folytatódik? Az ő földi életével egy szent, tűzlelkű szerzetesélettel szebb lett a föld és közelebb az ég. Ez a sír nekünk örök értékekről beszél, arról, hogy Isten szeretetére születtünk!

A monostor alapításának gondjaival a vállán egy vallásüldöző rendszer kemény szorításában kellett harcolnia a monasztikus szerzeteseszmény megvalósításáért negyven éven át, majd egy szabadabb légkörben az Úristen megadta neki, hogy külsőleg is felépíthette a templomot és a monostort a Világ Királynője tiszteletére és a szentmisét kilenc éven át itt mutathatta be.

Igaz, örök érvényű és mély tanítását élete példájával erősítette meg és tette hitelessé. A Regina Mundi nővérei alapító atyjukat tisztelik benne. Kérik Istent, hogy emelje őt a szentek seregébe. Szent Bernáttól tudjuk: "A tölgyek és a szerzetesek halhatatlanok."

Punk Mária Gemma

OCist apátnő

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu