Egynek a legkisebb testvéreim közül...

Fejlesztés előtt a miskolci hospice-szolgálat

Szinte nap mint nap kísér el életük utolsó lélegzetvételéig betegeket, mégis töretlen bizalommal és Istenbe vetett hittel végzi munkáját Dr. Simkó Csaba főorvos - hol a betegágy mellett, hol a kollégák képzésében, hol éppen a miskolci Szent Erzsébet Hospice Otthon működési költségének előteremtésében.

A hospice milyen ellátási forma a betegápoláson belül?

- A hospice szó a latin hospicium - menedékhely - angol megfelelője. Azért ragaszkodtunk ehhez az idegen szóhoz, mert szerte a világon mindenhol így hívják ezt az ellátási formát, illetve azokat az intézményeket, amelyekben a rákbetegeket kísérik el életük utolsó időszakában. Akkor, amikor az onkoterápia, sugárkezelés, kemoterápia lehetőségei már nem elérhetőek, mert a beteg megkapott mindent, ami az orvostudomány által lehetséges. Azonban ez az az időszak, amikor a betegség a legnagyobb terhet jelenti, ekkor okozza a legtöbb panaszt, szenvedést, sokszor hónapokon keresztül. Ilyenkor tud a hospice szolgálat átfogó gondozással segíteni.

Hogyan került Magyarországra ez az ellátási forma?

- A haldoklógondozás a fejlett Európában, az ipari társadalomban, a XIX. század közepén indult útjára. Írországban, Angliában és Franciaországban a század végére már számos hospice osztály működött. Akkor ez még nemcsak a rákbeteg haldoklók ellátását jelentette. Elsődlegesen keresztény attitűdöt tükrözött, legtöbbször szerzetesek, szerzetes nővérek végezték a munkát. Komoly szakmai tartalommal Cicely Saunders töltötte meg. Nővérként kezdte, szociális munkás, majd orvos lett. 1967-ben nyitotta meg az első modern hospice-át, ahol a lelki támogatáson túl magas szintű szakmai segítséget kaptak a betegek. A modern fájdalomcsillapítás kutatásának alapjait is ő rakta le. Magyarországon egészen 1991-ig kellett várni, hogy Polcz Alain, a nemrégiben elhunyt neves pszichológus elindítsa a hospice-mozgalmat. A mi miskolci hospice-unk 1994-ben indult, mint házi gondozás. 1995-ben egy húszágyas részleget alakítottunk ki. Maga a csapat, amelyik ezt a munkát végzi Miskolcon és környékén, egy maroknyi embert jelent. Orvos, ápoló, gyógytornász, szociális gondozó vesz részt az ellátásban. Az elkövetkezendő hetekben egészen jelentős fejlesztés előtt állunk: Miskolc harminc kilométeres vonzáskörzetére tudjuk kiterjeszteni a munkánkat, ezáltal a megye lakosságának negyven százaléka juthat házi gondozáshoz.

Ez azt jelenti, hogy plusz anyagi forrásokhoz jutott az alapítvány?

- Részben, ugyanis két betegünk úgy döntött, hogy lakását az alapítványra hagyja, s így komoly személyi fejlesztésekre nyílik lehetőség. A házi gondozás területén önálló orvosi státusz létrehozását tervezzük.

Sok beteg idegenkedik, hogy a hospice-szolgálattól kérjen házi gondozást. Mi nem titkoljuk a betegek előtt, hogy nagyon súlyos az állapotuk. Magyarországon erről még nehezen tudunk beszélni. Kevés ember tud őszintén szembenézni azzal a ténnyel, hogy a betegségének vége hogyan fog eljönni. Az, hogy erre a nehéz időszakra rendelkezzen, kérései legyenek, ma még idegen a betegektől. Ebből fakad az, hogy magától a hospice-szolgálattól is idegenkednek.

Mi a beteg otthonában magas szintű szakmai segítséget nyújtunk, ami azt jelenti, hogy olyan beavatkozást is elvégzünk, amelyet más esetben csak kórházi körülmények között vállalnak orvoskollégák. Adott esetben nagy segítség a betegnek és a családnak is, hogy kevesebbet kell utazni, kevesebb teher hárul a betegre abban az időszakban, amikor már nagyon gyenge. A szolgálat ugyanakkor nem képes arra, hogy szociális típusú segítséget nyújtson, tehát az ápolás terhét nem tudjuk levenni a család válláról, mivel nagyon kevés emberrel végezzük a munkát. Ha az otthon ápolás nem megoldott, intézménybe kell vinni a beteget.

Más osztályon nem oldható meg ez a fajta ápolás?

Nagy tapasztalatra és nagy gyakorlatra van szükség. Egy jól képzett kollégának is hónapokba tellhet, hogy mindent átlásson, annyira sokoldalúan kell egy beteg problémáját kezelni - nem csupán belgyógyászként, hanem urológusként, fül-orr-gégészként, ideggyógyászként, nőgyógyászként. Ráadásul nagyon nehéz kiszámítani előre, merre fog egy daganat nőni, mit fog elérni. Az anatómiai ismereteket is frissen kell tartani, hogy az orvos megértse, egy-egy beteg esetében mi történik, és segíteni tudjon. A nyugati országokban az a szakma külön szakvizsgához kötött. Itthon is azon fáradozunk, hogy elismerjék önálló szakterületként, de erre valószínűleg még éveket kell várni.

Csapó Barbara

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu