 |
 |
 |
 |
2007.11.04
|
Hamarosan megjelenik
a Família novemberi száma! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
LITURGIA A kenyértöréstől a szentmiséig (XXIV. rész) Liturgikus nyelv: váltás a görögről a latinra A Római Birodalomban sokfelé az általános kommunikáció nyelveként a görögöt használták. Ez nem a művelt rómaiak által csodált és megtanult irodalmi nyelv, hanem a közönségesen és nemzetközileg használt koiné görög volt. Ezért írták le az Újszövetséget görögül, és az első liturgikus rend a római Hippolit tollából is görögül született.
A II. század derekán jelent meg a keresztény latin nyelv - elsősorban a nép szintjén. Szent Iréneusz a II. század közepén görögül írt, de beszámol róla, hogy a kelták között népnyelven hirdetik Krisztust, és minden földön a maguk nyelvén tanítanak - de a soknyelvű egyház mégis egy. Érthető, hogy latinul is először a beavatás katekézise és a Szentírás jelent meg, hogy értsék a hittel ismerkedők. A Zsoltárok könyvének latinra fordításával pedig megjelentek a liturgikus énekek. A latin teológiai irodalom első nagy alakja, Tertullianus a II. század végén Észak-Afrikában már szép keresztény latinsággal írta műveit. Rómában a szintén észak-afrikai származású Viktor pápa (189-199) ugyancsak a latint terjeszti, de még évszázadokig tart a kétnyelvűség: amikor Afrikában már latin könyörgéseket találunk, Rómában még a görög az imaszövegek nyelve. A III. század közepétől lassan a latin lesz a római egyház hivatalos nyelve, görögül már csak keletre ínak levelet. Az első liturgikus utalás Commodianus költeményében található, aki a pap sursum corda felszólítását említi. A kialakuló latin liturgikus szövegeket új stílus jellemzi: az imák egyszerűek, józanok és gyakorlatiasak, kerülik a bőbeszédű, bonyolult szimbolizmust. A IV. század végéig fennmarad a kétnyelvűség, a művelteken kívül a nép is átvesz kifejezéseket (apostolus, ecclesia, evangelium, diaconus, hosanna), illetve sok görög liturgikus éneket. A görög legtovább az eucharisztikus imában maradt meg, mert úgy érezték, a kimondhatatlan misztériumhoz ez jobban illik. A szenttéavatási liturgiában napjainkban is felhangzik az evangélium görögül, őrizve az első nyelv emlékét, és hirdetve az egyház egyetemességét. A XX. században - a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja révén - újabb nyelvváltásnak lehettünk részesei. Füzes Ádám
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
