Tűnődés a hétről

De hol az orvos?

A televízió híradójában Pécsről sugároztak riportot. Feldúlt édesanya panaszolta, hogy frissen operált gyermekét ölben cipelték át egy másik épületbe. A kórteremben akkora a zsúfoltság, hogy az orvosok tornamutatványokkal jutnak el a beteg ágyához. A kórházigazgató elmondta, valóban óriási problémákat okoz a hely hiánya, s a nehézségeket csak növeli, hogy a kórháznak az eddiginél több beteget kell ellátnia, ugyanakkor anyagi nehézségeik miatt csökkenteniük kell a létszámot. De - tette hozzá biztatóan - majd javul a helyzet.

Néhány nappal korábban az egészségügyi reform fedőnevű akció egyik zászlóvivője azt írta egyik napilapunkban: minek az a sok kórház, sokkal kevesebb is elég volna a zavartalan gyógyítás megvalósítására. Ez a kérlelhetetlen reformer egyébként egy valóságos gyógyítókomplexum vezetője. Cikkét olvasva óhatatlanul felvetődik a kérdés: a saját intézményére gondolt? Avagy: mit szólna, ha nem a szomszéd város kórházát zárnák be, hanem az övét?...

Diadalmas beszámolót ismerhettünk meg: jóval kevesebbszer találkozik a beteg orvosával, tehát a "reform" elérte egyik célját. Arról nem szólt a fáma, vajon nem az-e az egyik oka e jelenségnek, hogy a betegek elég nagy része nem tudja kifizetni a vizitdíjnak nevezett sarcot. Vajon az orvosát ritkábban felkereső beteg nem lesz-e még betegebb? Vajon véletlen-e, hogy hazánk az egészségügyi ellátásról készített felmérés szerint a mezőny vége felé kullog? Vajon a miniszter asszony és a lelkes "reformer" politikusok szoktak-e tükörbe nézni egy-egy nyilatkozatuk után? S ha beletekintenek, ugyan mit látnak ott? Nekem Kosztolányi Dezső többször is olvasható rímpárja ötlik emlékezetembe: "álarc - halálarc". A nyilatkozók és felelőtlen - nyugodtan le merem írni, nemzetellenes - "reformerek" a magabiztosság álarca mögül szónokolnak, miközben a betegek, öregek és kiszolgáltatottak halálarca tekint vissza rájuk.

Mi az a 300 forint? Jövőre - ez egy másik napilap címoldalán volt olvasható, mégpedig öles betűkkel - "több pénz kerülhet az emberek zsebébe". Honnan? Hogyan? Ez egyelőre titok. Az viszont nem, hogyan emelkednek majd az energiaárak ("begyűrűznek"): s velük az élelmiszerek árai, amelyekkel már fölöttébb nehéz takarékoskodni, hiszen aki itt akar spórolni, ne egyék kenyeret, ne igyék tejet (nem is nagyon ihat, mert nincs), ne főzzön keménytojást, ne süssön húst. Van egy csodás reklám, amelynek az a lényege, egészségünk érdekében fogyaszszunk sok-sok zöldséget és gyümölcsöt. Kérdés, vajon a reklám kieszelője járt-e valamelyik piacon, s megszemlélte-e a szerényen meghúzódó ártáblácskákat. Mert lassacskán pályázattal kellene segíteni azokat, akik gyümölcsöt ennének.

Vannak dolgok, amelyek az arcátlanság körébe sorolhatók. A szegénység világnapján vitanapot tartottak az Országházban. A szervező egyesület - idézem - "a szegénység problémájára azzal hívta fel a figyelmet, hogy a vitanapot követően zsíros kenyeret és csapvizet szolgáltak fel a részvevőknek". Mintha a kenyér annyira olcsó volna... Mintha a jelen lévő képviselők ettől a gesztustól nagyobb figyelmet fordítanának a hazánkban vegetáló másfél millió szegény emberre. Mintha sátorveréssel megoldható volna a hajléktalanok szomorú sorsa. Mintha a kormánytagok rendszeresen zsíros kenyeret fogyasztanának tízóraira, így is kifejezve az elesettek iránt folyvást növekvő szolidaritásukat, amelyet remekül jelképez a jövő évi költségvetés szociális kiadásokra szánt összege. Nagyon kedves levelet kaptam a Svájcban élő Török házaspártól. Azt írták, örömmel olvassák "tűnődéseimet". Hadd´ mondjam el: a legcsekélyebb örömömre sem szolgál, hogy hétről hétre olyasmikről írhatok, amelyek arról vallanak, hogy szép lassan (gyorsan?) erkölcsileg, gazdaságilag, kulturálisan és az oktatásügy területén lezüllesztik az országot. Most éppen a tornagyakorlatokat végző orvosokról szemlélhettünk riportot. Tegnap arcpirító csalásokról értesültünk. Holnap? Félek, lesz még miről tűnődnöm.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu