Ponyva

A vallásos keresztény embernek érdemes időről időre tisztáznia magában a világ különféle jelenségeit, a felbukkanó újdonságokat. Nemcsak érdemes, de mondhatni "munkaköri kötelessége" is - amennyiben lelkileg és szellemileg igényesen kívánja gyakorolni a hitét. És van az úgy néha (gyakran), hogy mélyen tisztelt társadalmunk egy-egy újdonságát jobb elutasítanunk: szelíden, higgadtan, ám határozottan.

Mindezt azért írom, mert kezembe került egy könyv. Jó vastag, a borítója látványos, s ez már önmagában gyanút kelt. Címe: Ezer nap Toszkánában, és a szerzőjének persze igen kitalált, kacifántos neve van. A borítón a mű tartalmi összegzése: "Marlena, az újdonsült velencei feleség életének ez az újabb ízes szelete a házaspár Toszkánába költözését meséli el." Nem árulnak zsákbamacskát, néhány sorral lejjebb ott díszeleg az előzmény, az Ezer nap Velencében ajánlása: "Egy elvált amerikai nőből boldog velencei feleség lesz, és miközben beilleszkedik a csodás város hétköznapjaiba, jobbnál jobb ételekkel kápráztatja el férjét és újdonsült olasz barátait."

Hanem ez még korántsem minden: egy egész sorozatba botlottunk. Ház a Tatin utcán cím alatt: "Egy amerikai nő élete gyökeresen megváltozik, amikor családjával együtt letelepedik Franciaországban, s végérvényesen beleszeret a vidéki életbe és az ottani ízes ételekbe." A következő kötet címe Volt egyszer egy tavernám: "Vidám könyv arról, hogy mihez kezd egy gazdag és sikeres amerikai rendező, ha hirtelen rászakad egy görög kisvendéglő üzemeltetésének minden öröme és gondja." És természetesen mindegyiknek amerikai nevű szerzőt kerítettek, a jobb eladhatóság érdekében.

Roppant eredeti és változatos, nemde? A virágzó ponyvaipar mostanáig szerelmes füzetkéket termelt. Lapos történeteik hősei unatkozó milliomosok, illetve hat és félszer elvált szépasszonyok, akik véletlenül óceáni lakatlan szigetekre kerültek, vagy örököltek egy fél megyét valamilyen egzotikus országban. Voltak azután orvosi ponyvafüzetek is, jóképű ifjú doktorok csábításairól, osztályon felüli magánklinikákon. Akárhogyan is, a hősök kivétel nélkül nagyon gazdagok és fiatalok és szépek.

Ez a műanyag világ most újabb változattal bővült, újabb kaptafa került a polcra: a gasztroponyva. Az egész egy ismert televíziós személyiség, az egykori bemondónőből lett szakácsnő neve alatt fut, az ő privát könyvtáraként: "A sikeres tévés és szakácskönyvszerző régi vágya teljesült azzal, hogy sorozatba válogatta kedvenc olvasmányait. A külföldön már nagy sikert aratott művek ugyanis mind-mind a gasztronómia ízes-izgalmas világáról szólnak."

A valóságban csak annyi történt, hogy a szirupos szerelmi szálakat most átültették szirupos, hatásvadász receptekre. A "bronzbarna" jelző, mely korábban a milliomos szépfiú bőrére vonatkozott, ezúttal a vadkanpörköltet jelöli. Ilyesféle vackok hemzsegnek: "A faszénen sütött borjúbélszín leve aranypatakokban csörgedez le rajta." "Melléteszek egy marék zibibbót, nagy szemű szicíliai mazsolát, és vastag ágacska vadrozmaringgal díszítem." "Kiviszem a vadon szedett, megtörölgetett salátát." Ugye, milyen életszerű? Reggeli előtt sétálunk egyet a magánerdőnkben, azután a tisztás szélén szedünk egy kis vadon termett salátát.

A legizmosabb mégis az a leleményes mondat, miszerint "tavasszal péntekenként vacsorát visznek a kocsmába: vaddisznópörköltet, édesköményes kolbásszal töltött, fafűtéses kemencében sült pritaminpaprikát". Egy hagyományosan vallásos olasz faluban, nagyböjt péntekjein pörköltet és kolbászt...

Tudjuk, hogyan is van ez: a legjobb reklám a szidás - ha egy könyvet a kritika ledorongol, akkor azt mindenki rohan megvásárolni. Ez most hadd legyen a szabályt erősítő kivétel! Semmiféle reklámról nincs itt szó, sokkal inkább arról, hogy óvakodjunk a sorozatgyártott bóvlitól. Válogassuk meg, hogy mire adjuk ki a pénzünket. Igényességünk terjedjen ki a szellemi táplálékunkra is.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu