Szundy Gizella

A Németvölgyi temetőben

Sok egyforma kis szürke földhalom,

Nyersfából ácsolt szegény új keresztek,

koszorúk... itt nemrégen temettek...

kopár a föld és friss a fájdalom. -

Ide még az élők hordanak virágot -

és szívettépő nagy miérteket,

a hantok mint a most ejtett sebek,

az idő bennük döbbenten megállott.

Szemben a nagy őszi-lombos fák alatt,

vadon nőtt cserjék, dús füvek között,

sok régi fejfa - rég elköltözött

szívek emléke - áll még: ittmaradt...

Itt béke van már és nyugalom - áldott.

Ki egyszer itt még sírt és temetett,

azóta régen hazaérkezett,

és nem hoz már könnyet és virágot.

És a sok szív mind már együtt Istené;

s most az őszi fényben izzó lombok

mint üzenet - diadalmas, boldog -

lengenek új holtak s új élők felé.

(1945)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu