TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

A spanyol polgárháború

Spanyolországban már a XIX. században forradalmak szakították meg a királyi hatalom egyre inkább elavult politikai-társadalmi rendszerét. E forradalmak egyházellenes intézkedéseket is hoztak, hiszen a "régi rend" híveit látták a főpapokban. Egyre inkább hódított az a szellemiség, amely a társadalom megújításának feltételét a keresztény hit háttérbe szorításában látta. Az ország megerősödve került ki az első világháborúból, mert gazdasága hasznot húzott a semlegességből. 1923-ban katonai diktatúra került hatalomra. A gazdasági világválság 1929-30-ban megrendítette az ország gazdasági helyzetét. Újabb forradalom kiáltotta ki a köztársaságot 1931-ben.

Ez a köztársaság egyre súlyosabb egyházellenes intézkedéseket tett. A jezsuitákat kiutasították, kolostorokat fosztottak ki. A francia laicista törvényekhez hasonlóan az állam és egyház (ellenséges) szétválasztását vezették be. 1933-ban államosították az egyházi épületeket, a szerzeteseknek megtiltották a hitoktatást, és nemcsak a betegek lelkipásztori ellátását, de még a temetést is külön engedélyhez kötötték. A püspöki kar, majd XI. Piusz pápa élesen tiltakozott mindezek ellen.

Tarancón bíboros emlékezésében később így írt erről az időszakról: "Sem én, sem az általam ismert papság nagy része nem viszonyult ellenségesen a köztársasághoz. Maga a főpapság is tiszteletet tanúsított az alkotmányos rend iránt."

1933 novemberében a jobboldal győzött, de 1936 januárjában (kis többséggel) a baloldali népfront. Azonnal megkezdődtek a templomgyújtogatások és gyilkosságok. Amikor 1936 júliusában kitört a katonai felkelés, az anarchisták, a radikális szocialisták és a kommunisták még nagyobb egyházüldözésbe kezdtek. Egyetlen hónap alatt 861 papot, augusztusban pedig további 2077 papot öltek meg. Megbízható becslések szerint 4184 pap és szeminarista, 2365 szerzetes, 283 apáca és világi áldozata volt az 1939-ig tartó polgárháborúnak. Valamennyien megvallották katolikus hitüket.

A Szentszék korábban nagyon óvatosan kezelte a boldoggáavatási ügyeket, hogy elkerülje annak látszatát is, hogy a Franco-rendszer "kanonizációjáról" volna szó. Pietro Palazzini bíboros 1983-ban úgy nyilatkozott: "Amíg Franco tábornok (1892-l975) rendszere tartott, kívánatosnak látszott felfüggeszteni az ügyeket, hogy ne lehessen propagandacélokra kihasználni." II. János Pál pápa elérkezettnek látta az időt, hogy a lefolytatott ügyek eredményeként megkezdje a boldoggá és szentté avatásokat. 1999-ben mondta: "Az új boldogok és további számos mártír életét a vallás és a hit elleni gyűlölet oltotta ki. E vértanúk közül egy sem vett részt a politikai és ideológiai küzdelmekben, és ez nem is állt szándékukban. Életük kioltásának kizárólag vallási okai voltak. Boldoggá nyilvánításukkal az egyház ezeket a nőket és férfiakat az Isten kegyelme által segített bátorság és tántoríthatatlan hit példaképeivé kívánja tenni."

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu