Mit kértek?

- Mit kértek gyermeketek számára?

- Isten kegyelmét.

Némi zavar támad a résztvevők körében. Egymásra pislogás, fejforgatás.

- Illetve... egészséget...

Mintha vizsgakérdést kapott volna a kedves apuka. Rémülten forgatja a szemét, fejében hallhatóan recsegnek a fogaskerekek. Hátulról valaki suttogva segít: "krsztsg"... Elöl megkönynyebbült sóhaj:

- Ja, tényleg: a keresztelést!

A párbeszéd nem a Monty Python társulat egyik szkecscséből való. Ez maga a nagybetűs élet, egy budai plébánia egyik délelőttje, a szentmise "betéteseménye".

Vajon mi játszódhatott le az ifjú apuka fejében, amikor szembetalálkozott a pap kérdésével? A keresztelőt nyilván megelőzte felkészítő beszélgetés, ám lányos zavarában a helyes válasz hirtelen kiesett a - templomot belülről tán először látó - fiatalember fejéből. Tudta, hogy valami "isteneset" kell mondania, homályosan emlékezett is valamire; megszületett hát az "Isten kegyelmét" válasz. Talán még büszke is volt magára: eszébe jutott ez a ködös fogalom, a kegyelem.

Még nagyobb zavarba jött azonban, amikor kiderült, hogy nem találta el. S ekkor kezdődött az igazi baj. Akkor, amikor a lázas emlékezés helyett elkezdett megpróbálni gondolkodni. "Mit kérünk, mit kérünk... várjunk csak... mit is kérünk... mit kérjünk... hopp, megvan: egészséget!"

A válasz tökéletes lenyomata a kornak, amelyben élünk. A mai világ a máz és a dizájn kora. Mutasd, hogyan nézel ki, megmondom, ki vagy és mennyit érsz. A mai világ a mindenek felett való és mindenek fölé helyezett egészség kora. A mai világ új istent igyekszik kreálni a maga számára: az egészség nevezetű istent. A primitív népek is azt teszik meg istenüknek, amit a legjobban csodálnak. Ki a Napot, ki a tüzet, ki az aranyat. A mai kor az egészséget tekinti legfőbb és megfellebbezhetetlen értéknek.

"Csak egészség legyen, akkor minden van" - mondják. Még akkor is, ha tudják, hogy becsapják magukat: akárcsak a pénz, az egészség sem boldogít - önmagában. Persze - tehetik hozzá rögtön a cinikusok - a betegség még kevésbé. Igaz. De vajon kell-e részletesen ecsetelni, hogy a testi egészség önmagában nem jelent boldogságot? Kell-e példák tömkelegét sorolni beteg, mégis boldog emberekről, s velük párhuzamosan makkegészséges öngyilkosokról?

A boldogság útja fényévnyi távolságra van ettől a tapogatózástól. Sőt: aki figyelmesen olvassa Jelenits István tanár úr interjúját a legutóbbi Famíliában, az talán megérzi: nem is olyan biztos, hogy a boldogságot kellene mindenáron hajkurásznunk e néhány évtized alatt itt, a földön. Lehet, hogy a derűs kereszthordozás többet ér.

Szóval, ha már kívánni lehet, én mégis inkább a keresztséget választanám.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu