A századforduló sodrásában

Vaszary János-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

A magyar festészet egyik legmeghatározóbb képviselője, művészeti és pedagógiai értelemben is iskolateremtő - így tartja számon a művészettörténet Vaszary Jánost (1867-1939), akinek népszerűsége napjainkban is töretlen. Október 18-án életmű-kiállítása nyílt a fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Magyar Nemzeti Galériában.

Golgota (1930-as évek) (Magyar Nemzeti Galéria)

A tárlat, amely a galéria oeuvre-kiállításainak sorozatába illeszkedik, hazai és külföldi múzeumok, illetve magángyűjtemények anyagából válogatva mintegy kétszáz festményt, száz grafikát és számos iparművészeti alkotást mutat be, törekedve arra, hogy rálátást adjon Vaszary János sokrétű, folytonosan megújuló munkásságára. A művésznek 1961-ben volt utoljára gyűjteményes emlékkiállítása, s azóta nemcsak új értelmezésekkel bővült a Vaszary-életmű, de számos eddig lappangó alkotását is felfedezték. Így e mostani tárlat egy teljesebb képet rajzol elénk a századforduló hazai művészeti életét meghatározó alakjáról.

Fekete kalapos nő (1894) (Magyar Nemzeti Galéria)

A már gimnazista korában is rajzoló Vaszary János a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Keleti Gusztáv növendéke volt. 1891-ben nagybátyjával, Vaszary Kolos hercegprímással Rómába utazott, akinek egy évvel később megfestette arcképét - ezzel mutatkozott be a nagyközönségnek.

Igen hamar szakított az iskolában belé oltott akadémizmussal. Rövid ideig a szecesszió, illetve a naturalizmus hatott művészetében. Egymás mellett készítette az art noveau stílusú gobelineket, könyvillusztrációkat, plakátokat, bútorokat és a népi életképeket.

Münchenben, majd 1899-től Párizsban a Julian Akadémián tanult. Stílusát ettől kezdve a francia festészeti irányzatok alakították, amelyek élete végéig ihlető forrásai voltak. Állandóan visszatért Párizsba, hogy megújulva, a legmodernebb irányzatok hírével térjen haza.

1904-1905-ben Dél-Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban tett látogatást. Stílusa az impresszionizmushoz közeledett, ám ellenpontként szinte ugyanekkor képein egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a forma és a szerkezet.

Egy későbbi, 1911-es itáliai utazása során a bizánci művészet archaikus képei formálták át stílusát, szigorúbb komponálási rendet teremtve művein. Egyre inkább előtérbe került festményein a geometria, és a vonalak hangsúlyossága révén eljutott a kubista formakísérletekig.

Számos festőtársával együtt Vaszary János is haditudósítóként dolgozott az I. világháború hadszínterein. Megrázó tapasztalatait dokumentum értékű vázlatokban, realista katonaképekben és expresszív festményeken örökítette meg, köztük bibliai témák aktualizált feldolgozásaiban is.

A háború után már egyértelműen őt tekintették a kortárs magyar művészet legjelentősebb személyiségének: 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, mellette számos művészeti társulat alapító vezetője volt. A modern törekvések szószólójaként, érzékeny tollú szakíróként is számon tartják.

Ekkor alakította ki azt a könnyed, modern stílust, amit leginkább az övének érzünk. Utazási élményei, az olasz tájak, a divatos mediterrán fürdőhelyek és a nagyvárosok fényes mozgalmassága fő ihletői. Utolsó éveiben készített képein bontakozott ki teljes ragyogásában kolorizmusa, felmutatva festészetének tiszta lényegét.

(A kiállítás február 24-ig tekinthető meg.)

Sz.A.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu