|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az Olvasó írja A kocsma - és a parlament Földeákon a lakosok kezdeményezésére igényes emlékhelyet alakítanak ki Szent István király szobrának. Nagy lelkesedéssel sorakozott fel a kezdeményezés mellé a falu lakossága. A különös az a dologban, hogy egy presszó tulajdonosa kezdeményezte ennek kivitelezését. Ott is őrzik a művész által elkészített szobrot. A másik italmérésben is értesültek a kezdeményezésről. Beszédtéma lett a szoborállítás. Az erről való beszélgetés akkor lett vitává, amikor valaki azt állította: "Szent István gyilkos volt, miért állítanak neki szobrot?" Szerencsére akadtak ott olyan emberek, akik azt mondták: ne mi vitatkozzunk erről, hívjunk meg egy ebben a kérdésben tájékozottabb embert, így kerültem a kocsmába, mint meghívott előadó erről a témáról: Szent István szent volt vagy gyilkos? Szerencsémre van a faluban egy kispap, Cseh Péter, őt bíztam meg, hogy beszéljen erről a témáról a kocsma közösségének. Örömmel tettünk eleget a meghívásnak, hiszen ez a hivatásunk: a helyes erkölcsi álláspont kialakítása az emberekben. Egy órát töltöttünk a kocsmában, és sikerült meggyőzni a kétkedő embereket arról, hogy helyes a kezdeményezés. Szent István országalapító királyunk nagyon nagy jót tett a magyar néppel, amikor a keresztény tanítást az akkori módon megismertette velük. E nélkül nem létezne ma országunk. Október 4-én egy regionális újság riporterével együtt jártunk a kocsmában, és a jelen lévők elmondták meggyőződésüket, hogy valóban szent volt István király és megérdemli, hogy szobrot állítsunk neki. Sőt, nemrég megjelent nálam Kurai Ferenc, a kocsma törzsvendége, és elmondta: elment megnézni a Szent István-szobrot, és tisztelete jeléül levette előtte a sapkáját és meghajolt. Mindezt azért írtam le, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a hamis, a politikától megfertőzött történelemtanítás mennyi bajt okoz az embereknek. Nyilvánvaló történelmi értékek tagadásához vezet. Örülök, hogy Földeákon ezt sikerült korrigálni. Nem így a parlamentben, ahol az egyik képviselőnő nem fogadja el 1956 pozitív értékelését, amelyet az egész világ ünnepel, és a kommunista diktatúra megszüntetésének első nagy lépésének tart. Ő azonban - hiába győzködik - kitart az évtizedeken át sulykolt megítélés mellett, hogy 1956 ellenforradalom volt... Elgondolkodtató, elszomorító. De vajon hányan vannak, akik ezt nem mondják ki, de életükből nyilvánvaló, hogy így vélekednek? Íme: a megtisztulás hiánya az ország vezetésében. Ez a mai morális válság eredője. Katona Pál Földeák A városmisszió kapcsán Örömmel hallgattam a Szent István Rádió városmissziót taglaló műsorát. Egy közreműködő arról beszélt: azzal az útbaigazítással láttak munkához, hogy igyekezzzenek tudatosítani az emberekben: Isten bennünk van! Eszembe jutott gimnáziumi hittanárom, aki az 1954-58-as években arra oktatott az úrangyala imdáságban, hogy "az Ige testté lőn és miköztünk lakozék" helyett jobb lenne átéreznünk bennünk való létezését. Ha köztünk lakozik, elsöpörjük, eltiporjuk... De ha bennünk... Egyben szomorú is vagyok, mert kevés, legalábbis nem elég szó esik azokról a nehéz időkben helytálló papokról, szerzetesekről, akik még internálásuk ellenére is vállaltak missziót. Az igazgatónkhoz hasonló emberekről, akik a politikai felhívásnak eleget téve a szülők aláírását kérték gyermekük hittanulásához, és biztosították is azt. Hiszem, hogy Isten nem feledkezik meg a végső számonkérésnél azokról, akik megvallották őt az emberek előtt. Egy egri öregdiák A hitről... Olvasom Szabó Lőrinc versét: Az Árny keze (Új Ember, 2007. szeptember 30.). Elgondolkozom. A költő, akiről az említett lapszám megemlékezik, hitetlennek vallotta magát. Majd arra gondolok, hogy az olyan "hitetlen", akinek ilyen belső gondolatai vannak, annak nem mélyebb-e a hite, mint nekem, aki mindig azt gondoltam: hiszek. Tudom, több "szabólőrincünk" is van, de ebben az esetben ő a példa. Seibert Albert
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|