Uj Ember

2007.10.28
LXIII. évf. 43. (3089.)

Ingyenes
műsorújság-
melléklettel!

Főoldal
Címlap
A magas küszöb
Az egyháztörténelem legnagyobb boldoggá avatása
Huszonhárom új bíboros
"Meg kellett szólalnunk!"
Egyházi állásfoglalás az egészségügyi reformtervezetről
Lelkiség
A farizeus és a vámos
Szentírás-magyarázat
Az alázatosság fokozatai
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XXII. rész)
LITURGIA
A hét szentjei, ünnepei
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
Evangelizálás - ökumenikus együttműködésben
A reformáció ünnepe, az egyház(ak) ünnepe
Etika nélkül...
A hála és a köszönet hangján
‘56-os megemlékezés New Yorkban
Élő egyház
Terített asztal és kapcsolati hálók
Szeged-csanádi lelkipásztori napok
Örökségünk nyomában
Lelkiségtörténeti műhely a katolikus egyetemen
Itt vagyunk otthon!
Ötéves a hévízi Szent Lukács Idősek Otthona
Jellé válni a világ számára
Családtalálkozó Sárváron
Hitoktatók továbbképzése Kaposváron
Élő egyház
A spanyol polgárháború
TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
Az emberiség több mint egyhatoda katolikus
Missziós világnap - október 21.
Fórum
Jézus hűséges szolgája volt
Búcsú Dóczy Zsigmondtól
KÖNYVESPOLCRA
Ortodox élet és liturgia
Az erőt adó hit
Tűnődés a hétről
Az Olvasó írja
A kocsma - és a parlament
Fórum
Aranyfényű Szentpétervár
Magyar hálaadás pravoszláv templomban
Add, hogy visszanyert szabadságunkkal helyesen éljünk!
Részlet a felajánló ima szövegéből
Fórum
Tuba mirum
Moldvay József emlékére
Mi változunk, vagy az erkölcs?
Beszélgetés Somfai Béla jezsuita teológussal
Berlin püspöke a hamis nosztalgiáról
Fórum
Hívom és küldöm a családokat Novemberben, Szent Erzsébet évében
Teljes sebességgel a szociális szakadékba
Ifjúság
"Te magad légy az a változás!"
Beszélgetés a Föld jövőjéről a városmissziós Zöld sátorban
Mit kértek?
Imafüzet egyetemistáknak
REJTVÉNY
Személynevek
Kultúra
Mi ez a szép?
A "Ki nyer ma?" a katolikus rádióban folytatódik
A századforduló sodrásában
Vaszary János-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
Tíz mondat a gyászgondoláról
A Németvölgyi temetőben
Teremtő írás
Paletta
Fórum
Prágában - díszmagyarban
Szent Erzsébet-emlékek nyomában itthon és külföldön (17.)
Mozaik
Emlékmű az 1956-os hősöknek
"Több fegyelem, több kegyelem..."
Katekéták továbbképzése Nyíregyházán
Picasso, Klee, Kandinszkij Budapesten
Kerülj el engem!
Napsütötte erdőszélen

 

Homíliavázlat

Az alázatosság fokozatai

A vasárnapi evangélium a farizeus és a vámos példázatát állítja elénk (Lk 18,9-l4). A farizeusok gőgjéről és képmutatásáról gyakran olvashatunk az evangéliumokban: Jézus néha kemény szavakkal ostorozza őket. Ugyanakkor a vámosok, bűnösök közé vegyül, velük eszik, a farizeusok botránkozására. Mert nem az igazakért, hanem a bűnösökért jött, a betegeket akarja gyógyítani, az eltévedt juhot keresi, elhagyva a kilencvenkilencet az akolnál. A példabeszéd az alázatosságra tanít; közvetlen értelme világos. De most világítsuk meg az alázatosság teológiai hátterét!


Jézus alázatossága. Jézus példát adott az alázatosságra, amikor megmosta tanítványai lábát, és arra intette őket, hogy aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája. Ne utánozzák a világ hatalmasságait: akik uralkodni akarnak, kiszolgáltatják magukat, hatalomra törve pedig elnyomják a szegényeket. Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon testvéreinek. A pápák régen servus servorum Deinek (Isten szolgái szolgáinak) nevezték magukat. Sajnos ez nem mindig felelt meg a valóságnak. A II. vatikáni zsinat eszménye a szegény és szolgáló egyház, és ez vonatkozik pápákra, főpásztorokra, papokra egyaránt. A Filippieknek írt levél második fejezetének Krisztus-himnusza megvilágítja az alázatosság krisztológiai gyökerét: Isten Fia nem ragaszkodott Istennel való egyenlőségéhez, hanem leereszkedett, fölvette a szolga alakját, kiüresítette önmagát, megalázta magát, és engedelmes lett a kereszthalálig; ezért Isten felmagasztalta őt, és úrrá tette. Az Atya Fia leereszkedése, alázatos engedelmessége révén üdvözíti az emberiséget. Szent Ágoston szerint az alázatosság "Krisztus jele"; Isten Fia alázatossága a szeretet jele. Annyira szeretett - a végletekig -, hogy önmagát feláldozta értünk.

Isten alázatossága. Még mélyebben behatolhatunk az alázat misztériumába, ha megfontoljuk, hogy Isten a Fiú önkiüresítő alázatában nyilatkoztatta ki legbensőbb mivoltát, tehát azt, hogy alázatos. A Szeretet-Isten alázatos. Jézus mondta: "Aki engem lát, látja az Atyát" (Jn 14,9). Amikor azt látom, hogy Jézus megmossa az apostolok lábát, "látom" - ha igazat mond - "magát Istent, aki titokzatos dicsősége legmélyén örökösen alázatos Szolga". "Gőgösen szeretni nem igazi szeretet. Ha Isten szeret, akkor alázatos" (Francois Varillon SJ: Isten alázata és szenvedése). Isten nem is anynyira a teremtéssel nyilatkoztatta ki mindenhatóságát, hanem - ahogy a liturgia könyörgése mondja - azzal, hogy a kálvária áldozata révén megbocsátja bűneinket.

Szabó Ferenc SJ

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu