Homíliavázlat

Az alázatosság fokozatai

A vasárnapi evangélium a farizeus és a vámos példázatát állítja elénk (Lk 18,9-l4). A farizeusok gőgjéről és képmutatásáról gyakran olvashatunk az evangéliumokban: Jézus néha kemény szavakkal ostorozza őket. Ugyanakkor a vámosok, bűnösök közé vegyül, velük eszik, a farizeusok botránkozására. Mert nem az igazakért, hanem a bűnösökért jött, a betegeket akarja gyógyítani, az eltévedt juhot keresi, elhagyva a kilencvenkilencet az akolnál. A példabeszéd az alázatosságra tanít; közvetlen értelme világos. De most világítsuk meg az alázatosság teológiai hátterét!

Jézus alázatossága. Jézus példát adott az alázatosságra, amikor megmosta tanítványai lábát, és arra intette őket, hogy aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája. Ne utánozzák a világ hatalmasságait: akik uralkodni akarnak, kiszolgáltatják magukat, hatalomra törve pedig elnyomják a szegényeket. Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon testvéreinek. A pápák régen servus servorum Deinek (Isten szolgái szolgáinak) nevezték magukat. Sajnos ez nem mindig felelt meg a valóságnak. A II. vatikáni zsinat eszménye a szegény és szolgáló egyház, és ez vonatkozik pápákra, főpásztorokra, papokra egyaránt. A Filippieknek írt levél második fejezetének Krisztus-himnusza megvilágítja az alázatosság krisztológiai gyökerét: Isten Fia nem ragaszkodott Istennel való egyenlőségéhez, hanem leereszkedett, fölvette a szolga alakját, kiüresítette önmagát, megalázta magát, és engedelmes lett a kereszthalálig; ezért Isten felmagasztalta őt, és úrrá tette. Az Atya Fia leereszkedése, alázatos engedelmessége révén üdvözíti az emberiséget. Szent Ágoston szerint az alázatosság "Krisztus jele"; Isten Fia alázatossága a szeretet jele. Annyira szeretett - a végletekig -, hogy önmagát feláldozta értünk.

Isten alázatossága. Még mélyebben behatolhatunk az alázat misztériumába, ha megfontoljuk, hogy Isten a Fiú önkiüresítő alázatában nyilatkoztatta ki legbensőbb mivoltát, tehát azt, hogy alázatos. A Szeretet-Isten alázatos. Jézus mondta: "Aki engem lát, látja az Atyát" (Jn 14,9). Amikor azt látom, hogy Jézus megmossa az apostolok lábát, "látom" - ha igazat mond - "magát Istent, aki titokzatos dicsősége legmélyén örökösen alázatos Szolga". "Gőgösen szeretni nem igazi szeretet. Ha Isten szeret, akkor alázatos" (Francois Varillon SJ: Isten alázata és szenvedése). Isten nem is anynyira a teremtéssel nyilatkoztatta ki mindenhatóságát, hanem - ahogy a liturgia könyörgése mondja - azzal, hogy a kálvária áldozata révén megbocsátja bűneinket.

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu