Itt vagyunk otthon!

Ötéves a hévízi Szent Lukács Idősek Otthona

Szentmisével, műsoros ünnepséggel és kiállítással emlékeztek meg október 18-án a hévízi otthon lakói, dolgozói az intézmény átadásának ötödik évfordulójáról. A hálaadó szentmisét Márfi Gyula veszprémi érsek mutatta be az otthon kápolnájában. A kiállításon fényképek segítségével mutatták be az alapítástól napjainkig eltelt évek eseményeit, közös programjait.

Vajai Ferenc és felesége

Felidézték az indulás időszakát, amikor a vincés irgalmas Nővérek tulajdonában, de - az építkezést megelőzően - a helyi kórház kezelésében lévő ingatlanon elkezdődött az épületek alapozása. A telket a nővérek felajánlották a veszprémi érsekségnek, azzal a kikötéssel, hogy ott egyházi, szociális céllal működő intézményt létesítsenek. Szendi József akkori érsek saját költségére készíttette el a terveket, amelyek a Széchenyi-terv 300 milliós támogatásával a 2002-ik évben öltöttek testet. Az első lakók ősszel már be is költözhettek a 80 férőhelyes, egy- és kétszobás apartmanokból álló, emelt szintű idősek otthonába. A kezdeti időszakban az intézmény egyik épületszárnyát lelkigyakorlatos házként működtették, de az igények növekedésével a későbbi években azt is a rászorulók rendelkezésére bocsátották.

Csonka Istvánné, Emi néni süteményének illata betölti az egész házat

Az ellátottak - az egyszeri belépési díj befizetése után - főként az érsekség területéről érkeztek, de az ország más részén lakók is igénybe vehették az otthon szolgáltatásait. A kétszobás apartmanokban - melyekhez minikonyha és fürdőszoba is tartozik - főleg házaspárok élnek, az egyszobásokat pedig egyedülálló idős emberek foglalják el. Mindenki elhozhatta hazulról saját bútorát, használati tárgyait.

Az otthon lakóinak húsz százaléka fekvő beteg. Őróluk, de a többiekről is éjjel-nappali nővérszolgálat s heti többszöri orvosi felügyelet gondoskodik.

Az idős korral együtt járó betegségek orvoslása mellett az otthonban gondolnak a lakók lelkének "karbantartására" is. A mindennapi szentmisék mellet a két lelkipásztor - Kiss László helyi plébános, és László Dezső káplán is leül az idősek mellé egy-egy megnyugtató beszélgetésre.

A hévízi gimnáziumtól kapott három számítógép előtt naponta többször látni éppen levelező időseket, de használatba vették az asszonyok a kis kézi szövőszéket is, amin terítők, faliszőnyegek készülnek. Mások a szabadidőt hímzéssel, horgolással, aprósütemények, pogácsa sütésével, beszélgetéssel, olvasással vagy sétával töltik. Emellett számos közös programot szerveznek az intézmény dolgozói; negyedévente közösen ünneplik a születésnapokat, színházi előadásokon, kirándulásokon vesznek részt, ahova elviszik magukkal tolószékbe kényszerült társaikat is.

Az otthon dolgozóinak áldozatos munkája sem elég azonban ahhoz, hogy az évről évre csökkenő támogatásokat pótolni tudja. Fejlesztésre, karbantartásra nem vagy csak nagyon kevés jut a forrásokból. Egy munkában, gyermekek felnevelésében eltöltött élet után mindenkinek jogos igénye lehet, hogy őszülő napjait - ha különböző okok miatt arra kényszerül - ne magányosan, tömegszálláson, hanem emberi körülmények között tölthesse. Ehhez az emberhez méltó élethez nyújt lehetőséget a hévízi Szent Lukács Idősek Otthona.

Szöveg és kép:

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu