Teljes sebességgel a szociális szakadékba

A magyar társadalmat elmélyülő szociális válság gyötri. Tartós és mély szegénységben él 1,2 millió ember, és a létminimum alatt 3,4 millió honfitársunk.

A társadalmi előrejutást meghatározó tényezők az iskolai végzettség és az egyén társas kapcsolatrendszerének intenzitása, majd az anómia-skálán való elhelyezkedés. Ezenkívül a legfontosabb változó az egyének munkaerő-piaci státusa és az idegen nyelv ismerete.

A szegénységbe kerülés legnagyobb mértékben az etnikai hovatartozástól függ, és attól, van-e munkája az embernek. A nagyobb gyermekszám szintén növeli a szegénység esélyét. A felnőttkorral előbb növekszik, azután csökken, majd ismét növekszik a szegénység kockázata.

A legfelső fogyasztási-életstílus csoportba a népességnek mintegy 10 százaléka tartozik. Közülük 1-2 százalékra tehető azoknak az aránya, akik kifejezetten elit pozícióban vannak, de a többi 8-9 százalék is magyar viszonyok között jómódúnak mondható. Őket követi az a mintegy 30 százalék, akiket vagy felhalmozási stratégiájuk és eredményességük, vagy fogyasztási mintáik szerint középrétegeknek tekintünk.

A magyar társadalom bő 60 százaléka él a "szükségleti fogyasztás" szintjén. Nekik anynyira sérülékeny az anyagi helyzetük, hogy egy-egy "elszegényítő tényező" (demográfiai esemény, munkahely elvesztése, stb.) bekövetkezése könnyen a legalsó jövedelmi csoportba sorolhatja őket.

A szegénységi olló egyre szélesebbre nyílik, a társadalom leggazdagabb tíz százalékának átlagjövedelme nyolc-kilencszerese a legszegényebb tíz százalék átlagjövedelmének. A szegényeken belül sajátos csoportot alkotnak a gyermekek. Az ő helyzetük családjuk szegénységéből adódik. 850 ezer gyermek él a létminimum alatt, közülük 420 ezren tartós és mély szegénységben. A gyermekvállalás ma az egyik legnagyobb szegénységi kockázat. Ebből is adódik, hogy a gyermekek mintegy 43 százaléka szegénynek tekinthető.

Ma már közhelyszámba megy, hogy Magyarországon kevesen dolgoznak. Száz ember közül 39 dolgozik, 3 munkanélküli, 29 nyugdíjas, 3 otthon neveli gyermekét, 21 tanul, 6 egyéb okból nem dolgozik. A munkanélküli álláskeresők aránya 421 ezer főre, az egy évvel ezelőttihez képest 10,4 százalékkal nőtt. A tartósan munkanélküliek között sok a pályakezdő. A fiatalok 20 százaléka állásnélküli. Az inaktívak közül 450 ezerre tehető azok száma, akik szeretnének dolgozni, de nem kapnak munkát. Napjainkban egy bejelentett üres álláshelyre 22-23 munkakereső jut.

Közel félmillióan dolgoznak a nem adózó "szürkegazdaságban". Szintén több százezresre becsülhető azok száma is, akik csupán a minimális létfenntartáshoz elegendő önálló tevékenységet folytatnak.

A munkaerő-piaci diszkrimináció fokozottan sújtja a nőket, főként a munka és a család összeegyeztetésének nehézsége miatt. A munkanélkülieken felül mintegy 200 ezer olyan nő van a munkaerőpiacról teljesen kiszorultak között, aki szeretne dolgozni, de nem talál munkát.

A hazánkban élő 3,3 millió nyugdíjas több mint kétharmadának 50 ezer forint alatt van a nyugdíja. A jövőre nyugdíjba vonulók 8-10 százalékkal alacsonyabb ellátásra számíthatnak, azaz a teljes 13. havi nyugdíjnak megfelelő összeggel kapnak kevesebbet, mint azok, akik még az idén mehetnek nyugdíjba.

A kormány akkor csökkenti a nyugdíjakat, amikor a nyugdíjaskosárban már amúgy is számos változás ment végbe: 30-40 százalékos gáz- és távhőemelés, 10-15 százalékos élelmiszerár-emelés, gyógyszeráremelés, vizitdíj. S az őszi emelések még csak most következnek.

A hazai hajléktalanok száma meghaladja az 50-60 ezer főt. A legborzasztóbb, hogy a pontos adatot sem tudhatjuk. A hajléktalanok háromnegyede férfi, többségük iskolázatlan. Egyre emelkedik azonban a női és családos hajléktalanok száma is. Az otthontalan ember a szegénynél is szegényebb. Nem tudja felvenni a harcot az éhség és a hideg ellen, képtelen megfelelően tisztálkodni, öltözni és pihenni. Évente 20-40 polgártársunk megfagy, és sok idős és egyedül maradó ember hal meg kihűlés miatt.

Az esélyek szempontjából méltatlan helyzetben vannak a fogyatékkal élők. Az 577 ezer fogyatékos közül mintegy 100 ezren minősülnek súlyosan fogyatékosnak, és 62 ezer családban él fogyatékos gyermek, ezeknek a családoknak egyharmada, 20 ezer egyszülős család. A fogyatékosok többségének társadalmi integrálódási, tanulási, munkavállalási esélyei rosszak. Ebből adódóan jövedelmük is alacsony. Nagyrészt hiányoznak az önálló életvitelhez szükséges feltételek.

Magyarországon a térbeli különbségek nagyok, és nem csökkennek, sőt egyes térségek leszakadása nagyon gyors. A szegénységi ráta Budapesten 7,6 százalék a megyei jogú városokban 14,8 százalék és a községekben 20,1 százalék Budapesten a három- és többgyermekesek átlagos jövedelme több mint másfélszerese a falvakban élőkének. A kistelepüléseken élő szegények számára súlyos hátrányt jelent, hogy a gyermekek kimaradnak a gyermekintézményekből, és nem részesülnek megfelelő színvonalú oktatásban. A gyerekek mindössze 8-9 százaléka kerülhet bölcsődébe, a kistelepülések iskoláinak százait számolja fel a kormány, és elbocsátanak 10-20 ezer pedagógust. Az egészségügy szétverésének következménye, hogy nagyobb számban halnak meg újszülöttek, mint korábban.

Mindeközben Medgyessy, majd Gyurcsány kormánya megszüntette a családi adókedvezményt. Megadóztatják a munkára szoruló nyugdíjasok nyugdíját. Egészségügyi hozzájárulást fizettetnek az inaktív édesanyákkal. Látszatküzdelmet folytatnak a gyermekszegénység ellen - a megoldást 2032-re kitolva.

A fogyatékosokért nem tettek semmit. A rehabilitáció üres szólam, mert nem tudnak a növekvő 400 ezres munkanélküli tömeg mellett munkát adni a 450 ezer rokkantnyugdíjasnak.

Nem történik más, mint a pénz kiszivattyúzása - a rászorultsági elvet és a konvergenciaprogram jelszavát hangoztatva. A nemzetközi nagytőke komprádor és posztkommunista "elitje" igyekezett a polgárokat és a segélyfüggőket szembeállítani. Az őszi szociális törvénymódosító csomag pedig újabb támadás a gyermekek, családok, idősek és fogyatékkal élő szegények ellen. Kevesebb idős ember kerülhet majd be a szociális intézményekbe, ráadásul a bejutásért több pénzt kell fizetni. Megszüntetik a fogyatékosoknak nyújtott kötelező szolgáltatások egy részét, felszámolják a családtámogatási kifizetőhelyeket. Emellett szétverik a helyi szociális intézményeket a regionalizáció jegyében.

Ki állítja meg ezt az ámokfutást?

Farkas Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu