"Te magad légy az a változás!"

Beszélgetés a Föld jövőjéről a városmissziós Zöld sátorban

A Bakáts téri városmissziós Zöld sátorban beszélgettünk egyik este Baritz Sarolta Laura domonkos nővérrel (a Budapesti Corvinus Egyetem PhD-hallgatója), Fülep Dániel ökológussal (a Központi Szeminárium hallgatója) és Hargitai Katalin környezetvédelmi szakemberrel az ökológiai szemléletváltás szükségességéről és a világ élelmezési kérdéseiről, aminek most, október 16-i élelmezési világnap is aktualitást ad.

Az ökológiai szemléletváltásról avárosmissziós zöld sátorban

A globális környezeti problémák - az üvegházhatás fokozódása, a magaslégköri ózonréteg ritkulása; a csapadék savasodása; a hulladékkezelés nehézségei, talajpusztulás, súlyos talaj-, víz- és levegőszennyezések, sivatagosodás, a természetes élőhelyek, életközösségek és a fajok kihalása - visszavezethetők, egy fő okra? - teszem fel nekik a kérdést, s Dániel, afféle oroszlánokat legyőző hittel fog a magyarázatba.

Baritz Sarolta Laura domonkos nővér

Minden valódi bajunk fő oka az Istentől való elfordulásunk.

Ha elharapódzik az igazságtalanság a gazdasági életben, az tengernyi szenvedést okoz; súlyos, környezetkárosító folyamatokat indít és erősít meg. Jelenlegi gazdasági berendezkedésünk pazarló, és az elosztás mélységesen igazságtalan. 1992-ben a világ népességének leggazdagabb egyötöde éli fel a világ jövedelmének 82,7 százalékát, míg az emberiség négyötöd része él a világ jövedelmének 17 százalékából. Az emberiség legszegényebb egyötöd része a világ összjövedelmének 1,4 százalékát kapja. A globális jövedelmi aránytalanságok mögött fogyasztási aránytalanságok húzódnak meg: az össznépesség ötödrésze fogyasztja az élelmiszer 60 százalékát, az energia 70 százalékát. Eközben a harmadik világban százmillióknak kell éheznie. A szegénységgel együtt jár a kül-, belpolitikai és jogi kiszolgáltatottság, a különféle betegségek nagy elterjedtsége, az oktatás alacsony színvonala vagy hiánya. A gazdaságilag rabságban tartott s az érdemi fejlődésben megrekesztett térségekben súlyosan sérülnek a nők jogai, iskolázási lehetőségei; elterjedt a gyerekmunka.

A jövedelmi skála két végén elhelyezkedő emberek károsítják leginkább a Föld ökológiai egészségét: a gazdagok nagy energia-, nyersanyag- és késztermékfogyasztásuk miatt, a szegények pedig azért, mert felélik ásványkincseiket és kitermelik erdeiket, hogy eladható fához, földhöz, valamint termőterülethez és legelőkhöz jussanak. A fejlődő országokban végbemenő városiasodás az elképesztő nyomort és a környezeti tragédiákat hozza magával, mert nem tudják kellő ütemben fejleszteni az infrastruktúrát, a szolgáltatásokat, a közigazgatást, és nincs munkalehetőség.

A multicégek ravaszul kihasználják az egyes országok sajátosságait: az olcsó munkaerőt, a környezetvédelmi szabályozások hiányosságait, a szakszervezetek erőtlenségét, a fogyasztóvédelem és a szociális háló gyengeségeit, az egyes kormányok nemzetközi pénzintézetekre való rászorultságát. Továbbá mesterei annak, hogy a "visszatérítések" folytán több pénzt kapjanak az államoktól, mint amit adók formájában befizetnek.

Meghökkentő tény: a legszegényebb országok támogatják pénzzel a leggazdagabbakat. Az adósságcsapdába került országok - melyek a kamatos kamatokkal a kapott hitelek összegét akár már többszörösen visszafizették - a gazdag hatalmak szemétlerakóivá, modern kori rabszolgatelepeivé, a fogyasztói társadalommá deformálás után pedig piacaivá válnak. Laura nővér hozzáteszi: a kihívásban rejlő probléma nem anynyira technikai-technológiai jellegű, hanem lelki-szellemi.

Az emberek materiális, haszonelvű, individualista szemléletére épül föl nagyrészt a mostani gazdasági világ. (Martin Buber írja: ha az ember kapcsolata a másikhoz az Én -Te viszony, ebben a valós kapcsolatrendszerben tudunk adni és kapni. Míg az Én - Az rendszer életidegen.) Ugyanakkor léteznek ma is értékalapú vállalkozások. Aquinói Szent Tamás szerint ha az ember gazdasági tevékenységéből olyan bevétele származik, amely túllép az ő és családja tisztességes önellátásán, tartalékképzésén, akkor a fölösleg a közösséget illeti. Ez a javak egyetemes rendeltetésének elve, az egyház társadalmi tanításának egyik alapelve. A Fokoláré mozgalom Közösségi Gazdaságának vállalatainál meg is figyelhetjük, hogy a profitjuk egy részét a szegényeknek adják. Hazánk a legglobalizáltabb ország a térségben, mégis vannak keresztény vállalkozóink ( az ÉRME, a KEVE, a HÁLÓ, a Közösségi Gazdaság szervezetek vállalkozói).

II. János Pál pápa a Laborem exercens kezdetű enciklikájában a munka lelki értékéről ír, és arról, hogy az igazi keresztény a vállalkozásában sem e világi célért küzd, hanem Isten országának építéséért.

Megvan a kovász és só szerepünk. A káoszelmélet szerint a föld távoli helyén megrebbenő lepkeszárny nálunk akár orkánt is okozhat a légkörben zajló lavinaszerűen lejátszódó folyamatok során. (Ezt számítógépes modellezések bizonyították.) Ha elég ember változtat alapvetésén, akkor minőségi változás is előállhat - a kisszámú jó példa hatására is. A nemzet mint érték fontos? Mi az állam szerepe? - faggatom tovább a közgazdász nővért.

A Világbank és Világkereskedelmi Szervezet politikája, hogy mindent a piacra bíz, és segélyekkel próbál a szegényeken segíteni, nem mutatott fel eddig jelentős eredményeket a föld társadalmi, gazdasági, környezeti problémáinak megoldása terén. Samuelson Nobel-díjas közgazdász állítja, hogy a jó gazdálkodáshoz szükség van államra és piacra. Ha csak az egyik van, akkor az olyan, mintha fél kézzel akarnánk tapsolni. Amartia Sen, indiai - szintén Nobel-díjas - közgazdász mondja, hogy a méltányossági és egyéb értékelven való működtetést is megkívánó közjószágok, mint az egészségügy vagy az oktatás, amelyek az igazságosság, szolidaritás alapján tudnának megfelelően működni, állami szerepvállalást igényelnének.

A közösségi gondolkodással, a közjó iránti érzékenységgel lehetne közösen felülkerekedni a globális válságon. Látjuk, a kyotói egyezményt egy-két ország nem írta alá, nem is csökkent a föld légkörének széndioxid-tartalma. Ha mindenki alávetné magát a közös szabályoknak, akkor ez óriási lépés lenne a globális felmelegedés megoldásának útján.

Sok együttműködési lehetőség van a zöldmozgalmakkal - veszi át a szót Hargitai Katalin. Az ember és a természet kapcsolatának rendezésére való törekvésünkben közösek a céljaink. Mindenekelőtt rendeznünk kell kapcsolatunkat Istennel.

Más világnézetű emberekkel bölcseleti, antropológiai alapokon törekednünk kell a párbeszédre: egyre égetőbbé válik, hogy elsajátítsuk és használjuk az igehirdetésnek e nyelveit."Te magad légy az a változás, amelyet látni akarsz a világban!" - bátorít minket Gandhi.

Közbevetem, hogy vannak azért vadhajtások is az ökológiai eszmékben. Mikor a túlnépesedést tekintik a legfőbb problémának, és ennek ellenszeréül a termékenység mesterséges, akár erőszakos csökkentését szorgalmazzák - vetem közbe.

A világnépesség lélekszáma jelenleg valóban növekszik, de ennek üteme évtizedek óta folyamatosan csökken a termékenység világszerte visszaeső mutatói alapján. Az ENSZ legújabb becslései szerint az emberiség létszáma 2050 körül körülbelül 9 milliárd körül stagnál, majd csökkenésbe fordul. A legfőbb probléma nem önmagával a lélekszámmal van, hanem az egyenlőtlen elosztással, és rendes demográfiai folyamatokat torzító tényezők sokaságával - válaszol.

Küzdenünk kell az emberi élet tiszteletéért és védelméért, a házasság és a család megóvásáért, az emberi jogok érvényesüléséért, az oktatás, a közegészségügy, a munkakörülmények javulásáért, s akkor beállhat az egészséges egyensúly a társadalomban, ahogy ez korábban az európai társadalmakban magától lezajlott.

(Környezettudatosabb életünk első lépéseihez ötleteket találunk a Zöldköznapi Kalauzban /Könczey Réka és S. Nagy Andrea könyve/, vagy segítséget kérhetünk a Kötháló irodáitól /www.kothalo.hu/ és a minisztériumi Zöld Pont szolgálatnál a 06-80-40-1111-es ingyenes telefonon.)

Szöveg és kép: Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu