LITURGIA

A kenyértöréstől a szentmiséig (XXII. rész)

Katekézis és liturgia

A keresztény istentisztelet történetében és az ókeresztény irodalomban számos példát találunk arra, hogy a liturgia és a katekézis erőteljesen összefonódik az egyház életében.

Az első századokra jellemző volt, hogy elsősorban felnőttek számára szolgáltatták ki a keresztséget - többéves katekumenátus után, melynek során többnyire személyes vezetés segítségével vezették be a hittanulókat a keresztény hit misztériumaiba. A IV-V. században azt látjuk, hogy az előkészületi időszak lerövidül, és immár csak a szoros értelemben vett jelentkezés idejétől, azaz a nagyböjt elejétől kezdődik. Az ezt megelőző prekatekumenális időszakban a jelöltek - akiknek vallásos nevelése többnyire már a családjukban megkezdődött - a vasárnapi homíliákon és alkalmi tanításokon keresztül kaptak oktatást és eligazítást.

A katekumenátus alatt a katekézis összekapcsolódott a kereszténységbe való beavatás rituális eseményeivel. Az egész jól felépített, a keresztelés utáni misztagógikus katekézissel záruló történésfolyam a keresztelendők lelki érlelődésének elősegítését szolgálta. A katekézis, a tanítás szavai a hit megértésének elmélyülését és a szellem megvilágosodását célozták, amit szervesen egészített ki a beavatás szertartásainak élményszerű átélése. A keresztségre való felkészülés a közösség színe előtt, annak részvételével és intézményesített módon zajlott, így hangsúlyozottan közösségi és egyházias jellege volt.

Ebben a felfogásban a katekézis tehát nem elsősorban intellektuális kérdés: a liturgikus történésekkel együtt életalakító, megvilágosító, a lelki növekedést, valamint a Krisztussal és az egyházzal való közösség fokozatos mélyülését szolgáló tevékenység.

A keresztség szentségének felvétele után következtek a szent titkokba bevezető, misztagógikus katekézisek, melyek a szertartásban átélt eseményekből és szimbólumokból kiindulva, azokat kifejtve mélyítették az újonnan megkereszteltek hitét. Az ilyen katekéziseket többnyire maga a főpásztor tartotta, legismertebb fennmaradt szövegeink Szent Ambrustól, Jeruzsálemi Szent Kürillosztól és Aranyszájú Szent Jánostól származnak. Ezen tanítások közös jellemzője, hogy erőteljesen biblikus ihletettségűek, elevenen tanúskodnak az egyház húsvéti hitéről, és érződik rajtuk az örömhír meghirdetésének halogatást nem tűrő igénye. Egy olyan Szóról akarnak tanúságot tenni, amely befogadója számára szabadulást és megvilágosodást hoz, és amelynek nincs szüksége arra, hogy a virtuóz emberi bölcselkedés tekintélyével támasszák alá.

A korszakból ránk maradt katekéziseken a szentírásismeret, a teológia, a liturgia, a katekézis és a lelkipásztori igyekezet egységes szemlélete érezhető, amely a keresztény élet szolgálatában áll.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu