Uj Ember

2007.10.28
LXIII. évf. 43. (3089.)

Ingyenes
műsorújság-
melléklettel!

Főoldal
Címlap
A magas küszöb
Az egyháztörténelem legnagyobb boldoggá avatása
Huszonhárom új bíboros
"Meg kellett szólalnunk!"
Egyházi állásfoglalás az egészségügyi reformtervezetről
Lelkiség
A farizeus és a vámos
Szentírás-magyarázat
Az alázatosság fokozatai
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XXII. rész)
LITURGIA
A hét szentjei, ünnepei
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
Evangelizálás - ökumenikus együttműködésben
A reformáció ünnepe, az egyház(ak) ünnepe
Etika nélkül...
A hála és a köszönet hangján
‘56-os megemlékezés New Yorkban
Élő egyház
Terített asztal és kapcsolati hálók
Szeged-csanádi lelkipásztori napok
Örökségünk nyomában
Lelkiségtörténeti műhely a katolikus egyetemen
Itt vagyunk otthon!
Ötéves a hévízi Szent Lukács Idősek Otthona
Jellé válni a világ számára
Családtalálkozó Sárváron
Hitoktatók továbbképzése Kaposváron
Élő egyház
A spanyol polgárháború
TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
Az emberiség több mint egyhatoda katolikus
Missziós világnap - október 21.
Fórum
Jézus hűséges szolgája volt
Búcsú Dóczy Zsigmondtól
KÖNYVESPOLCRA
Ortodox élet és liturgia
Az erőt adó hit
Tűnődés a hétről
Az Olvasó írja
A kocsma - és a parlament
Fórum
Aranyfényű Szentpétervár
Magyar hálaadás pravoszláv templomban
Add, hogy visszanyert szabadságunkkal helyesen éljünk!
Részlet a felajánló ima szövegéből
Fórum
Tuba mirum
Moldvay József emlékére
Mi változunk, vagy az erkölcs?
Beszélgetés Somfai Béla jezsuita teológussal
Berlin püspöke a hamis nosztalgiáról
Fórum
Hívom és küldöm a családokat Novemberben, Szent Erzsébet évében
Teljes sebességgel a szociális szakadékba
Ifjúság
"Te magad légy az a változás!"
Beszélgetés a Föld jövőjéről a városmissziós Zöld sátorban
Mit kértek?
Imafüzet egyetemistáknak
REJTVÉNY
Személynevek
Kultúra
Mi ez a szép?
A "Ki nyer ma?" a katolikus rádióban folytatódik
A századforduló sodrásában
Vaszary János-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
Tíz mondat a gyászgondoláról
A Németvölgyi temetőben
Teremtő írás
Paletta
Fórum
Prágában - díszmagyarban
Szent Erzsébet-emlékek nyomában itthon és külföldön (17.)
Mozaik
Emlékmű az 1956-os hősöknek
"Több fegyelem, több kegyelem..."
Katekéták továbbképzése Nyíregyházán
Picasso, Klee, Kandinszkij Budapesten
Kerülj el engem!
Napsütötte erdőszélen

 

Jézus hűséges szolgája volt

Búcsú Dóczy Zsigmondtól

Dóczy László Zsigmond 1927. augusztus 9-én született Ukkon. A Domonkos-rendbe 1947-ben lépett be, a noviciátust több fiatal társával együtt a soproni Lővérekben lévő Julianumban töltötte. 1948. szeptember 15-én tette le a kisfogadalmat még rendi keretek között. 1950-ben, a rendek szétszóratásakor 61 szerzetes pap, 11 papnövendék, 8 újonc - köztük Dóczy Zsigmond -, 13 segítő testvér és két újonc képezte a magyar tartományt. 1950. július 11-én elvitték a vasvári, szombathelyi és soproni rendházak lakóit Máriabesnyőre és Egerbe. A többi rendházat az őszi hónapokban kellett átadniuk a hatóságoknak.

1951. szeptember 15-én titokban tette le az örökfogadalmat. 1953. június 14-én szentelték pappá. A következő években a veszprémi egyházmegye papjaként teljesített szolgálatot: Karádon, Veszprémben, Tihanyban, Ajkarendeken és Ajkán.

1989-ben, a rendek visszajövetelekor, Sík Zoltán nyugdíjba vonulásakor nagy lelkesedéssel vette át Budapesten a Rózsafüzér Királynéja plébániát, abban a reményben, hogy hamarosan beindulhat a domonkosok ottani rendháza. Sokat tett azért, hogy visszakaphassák a Cházár András utcai rendházat, de sajnos ez a törekvése nem vezetett eredményhez. Évekig ellátta a plébánosi és a tartományfőnöki teendőket. Mindent megtett azért, hogy az újrainduló iskolai hitoktatás meg tudjon felelni a hirtelen megnőtt követelményeknek. Világi hitoktatók bevonásával éveken keresztül nagy létszámú elsőáldozót és keresztelendőt készített föl a szentségek felvételére.

Ezt a szolgálatot 1996-ig látta el, ekkor egészségi állapotának romlása miatt felmentését kérte, és a soproni rendházba költözött.

Az elmúlt évtizedben, amíg egészsége megengedte, az ottani templomban misézett, majd az utóbbi években már ezt sem tudta ellátni, betegsége elhatalmasodott rajta.

Október 15-én délután hívta magához Teremtője, akinek egész életében - az elnyomatás éveiben és a rendszerváltás után is - hűséges szolgája volt. Szeretettel emlékeznek rá rendtársai, volt hívei és világi munkatársai.

Rózsásné Kubányi Andrea

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu