|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Ég felé mutató ujjak Schéner Mihály festőművész templomábrázolásai Ég felé mutató ujjak a tornyok - ezt a címet kapta Schéner Mihály Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész nemrég megnyílt kiállítása. A Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja arra vállalkozott, hogy a legjelentősebb magyar felekezetek templomait megörökítse; Isten házát, ahol minden ember egyenlő, legyen az zsidó vallású, katolikus, református vagy evangélikus.
"A kultikus helyek avatják a tájat az ember kultúrkincsévé" - mondja a művész. Noé a pusztulás földjére lépve hálaoltárt épített Istennek. Hasonlóképpen cselekedtek az őt követő ősatyák is, akik az isteni cselekvésre adott válaszképpen hitük kifejezését és megélését segítő szent helyeket, szakrális tereket kerítettek el az emberi élettéren belül. Az ember eme "kultikus térhasználata" nyomán emelkedtek fel történelmünk során azok a templomok, amelyek mai településeink "szívét" jelentik. A templomokat funkciójuk avatja kultikus helyekké. A lélek romlásának újkori évtizedeiben felépültek templom nélküli városok is. Egy másféle értékrend alapján a templomok helyett épültek a felhőkarcolók, a modern Bábelek, melyeket építészeti remekként csodálunk, ámde betérni oda nem szeretünk. A kultusz is helyettesíthető, ha megváltozik a hódolat tárgya: a shoppingcenterekben, a fogyasztás profán szentélyeiben az ember már csak lefelé néz, az anyag különböző formáit csodálja - s lassan elfeledkezik a lélek csendjéről, a szív békéjéről és az áldásról, amely metaforikus értelemben abból az irányból jön, ahová a templomok tornyai mutatnak. Schéner Mihály segít újra megtalálni a lélek és az imádság házát, a találkozás, a közösség szentélyét, az ember és ember, az ember és Isten közötti kommunikáció központját, a szakrális helyet, mely a béke és az áldás örök forrására mutat. A galériában sűrűn emelkednek jótét lelket hívó szándékkal a harangot szelíden kondító tornyok "mutatóujjai": a medgyesegyházi templom ugyanúgy felismerhető, mint a Notre-Dame - a művész saját maga által "expresszív-szürrealistának" nevezett stílusa a templomokkal kifejezett ősképeket érzékelteti. Schéner Mihály In nomine Patris című írásában így vall templomokat ábrázoló képeiről: "Nem szűntem meg megragadni a lehetőséget, hogy arányosat tegyek, olyat, ami az emberi mértéknek megfelel, és az Istennek is tetszik. Valamit meglestünk az ő mérhetetlen rendjéből és arányaiból, valami nagyon kicsit, de ez is elég ahhoz, hogy otthont találjunk magunknak a nagyvilágban. Ha ujjaim csillagsugaraival valami örömet tudtam magamnak és nektek adni, akkor az ég felé mutattam, hogy találkozzam az égbolt csillagmilliárdjaival, az egyetemességgel, s egyben vezérlő csillagot kerestem, ami utat mutat nekem." A siófoki Kálmán Imre Múzeum negyvenhárom darabból álló festménykollekciót tárt a közönség elé. A kiállítás szerepeltet néhány képet a két évvel ezelőtt bemutatott zsidó témájú festményekből is. A Töreki Művésztelep támogatásával rendezett kiállítást a siófoki Kálmán Imre Múzeumban Ágh István Kossuth-díjas költő nyitotta meg, köszöntőt mondott Bozsoki-Sólyom János református, Gárdonyi Máté katolikus és Lampért Gábor evangélikus lelkész. A kiállítás június 10-ig várja a látogatókat és a művészet iránt érdeklődő közönséget. Matyikó Sebestyén József
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|