Szentírás-magyarázat

Nem is olyan könnyű szeretni

Húsvét 5. vasárnapja - Jn 13,31-35

Úgy tűnik, a világon a legegyszerűbb dolog szeretni. Sokan úgy gondolják, a szeretet működik magától is. Mások azt tartják furcsának, hogy miért kell a szeretetre parancsot adni. Talán akad olyan is, aki azt gondolja, a szeretetet nem lehet megparancsolni. Végül mások úgy vélik, a szeretetet nagyon érzelmi dolog, erre nem lehet egy vallást alapozni.

Miről beszél Jézus? Semmi másról, mint arról, amit tett.

Az ószövetségben és az újszövetségben központi fogalmat emleget, mert sok más kapcsolódó fogalommal együtt, mint a hűség, kegyelem, irgalom, megbocsátás, a két szövetség szövegeinek központi problémájához tartozik. Istennek Izrael iránti szeretete, illetve a nép Isten iránti szeretete változásainak történetei alkotják az ószövetségi Szentírást. Sőt Isten és ember kapcsolatát az Ószövetség a menyasszony és a vőlegény egymás iránti vonzalmával írja le. Persze amikor az a kapcsolat emberi személyek közötti kapcsolatot jellemez, akkor nem mindig kap bibliai értelmet.

Az Újszövetség görög nyelvében az Istennel kapcsolatban nem fordul elő a görög "erósz" szó, mert az testi vonzalmat jelent csupán. A klaszszikus görögben pedig azt a spontán érzést, testi-lelki vonzalmat, amelyet az egymásnak szimpatikus emberek kiváltanak egymásban. Nem azért nem használja az Újszövetség ezt a szót, mert ez bűn, hanem azért, mert az Isten szeretete ennél több.

Nem használ egy másik szót sem az Újszövetség az Istennel kapcsolatban ez pedig a "filia" az emberbaráti szeretet kifejezése, mely eredetileg a családtagok, elsősorban a szülőknek gyermekeik iránti vonzalmát, és annak viszonzását képező szeretetet jelentette. Ez sem bűn, és ez sem elítélendő, de az Isten szeretete ennél is több.

Isten és ember közötti szeretetkapcsolatra a leggyakrabban használt ige a görög "agapé", amely Istennek emberek iránti szeretetére vonatkozik, amelynek jellemzője, hogy Jézus szeretetből meghalt értünk, akkor, amikor még bűnösök voltunk. Az Újszövetség azt hirdeti, hogy az Isten a világ iránti szeretetéből küldte Fiát a világba. Ennek a kezdeményező szeretetnek a jellemzője az önfeláldozás.

Ez a szeretet lesz a keresztény ember életformája. Jézus tanítványait erről a szeretetről lehet megismerni. A Szentlélek hatásának elsőrendű gyümölcse ez a szeretet. A szeretet kegyelmi ajándékairól pedig az 1Kor 13. fejezetében olvashatunk: "A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragja nem gerjed, a sértést föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel." János apostol Isten legjellemzőbb tulajdonságának nevezi ezt a szeretetet.

Ezek után megkérdezhetjük: milyen szeretetet is tanultunk, és milyet tanítunk? Vajon csak az "erószt" vagy a "filiát" ismerjük? Nemde az gyötör bennünket, hogy a szeretetünk telve van féltékenységgel, kapzsisággal, gőggel, tapintatlansággal, önzéssel, haraggal, sértődéssel, alkalmasint gonoszsággal és igazságtalansággal? Végül is rá kell jönnünk, hogy nem is olyan könnyű szeretni. Sőt nem is olyan lényegtelen, hogy milyen szeretetet tanultunk és milyet tanítunk. A szeretet kultúrája nem pusztán érzelmi kultúra. A szeretet kultúrája a bűn és a gyűlölet, az indulatok és az előítéletek kultúráját válthatná fel, ha többet olvasnánk a korintusi levél himnuszát és el-eltöprengenénk Isten szeretetéről. Ha pedig saját szeretetünket is képesek leszünk felülvizsgálni, az már kész főnyeremény lesz.

B.Gy.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu