|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Lapszél "Fekvő" betegellátás "Egy, kettő, három - Ennyi a vizitdíj. Ennyivel is jobb lesz az egészségügy." "Kevesebb ágy. Jobb ellátás." Talán még emlékszünk e társadalmi célú hirdetésekre. Hónapok elteltével lassan várnánk is a jobb egészségügyet. Helyette nap mint nap hallani, olvasni emberekről, akiknek vadidegen orvosnál kell világra hozniuk gyermeküket, akiknek várniuk kell, hogy kicseréljék szívritmus-szabályozójuk lemerült akkumulátorát. Álljon itt egy újabb, sajnos teljesen átlagos eset - kommentár nélkül. A nőbetegnek visszérműtétre volt szüksége, állapota közepesen súlyos volt, minél előbb meg kellett operálni. E beavatkozás rutinműtét - minden harmadik nő szenved valamilyen viszérproblémától. A kerületi sebészeten rendelő orvos személyesen egyeztette a műtét időpontját a kórházzal. Az egyetlennel, ahova az illetőt be lehetett utalni, hiszen irányított betegellátás van. Mivel leterheltek a kórházak, egy hónappal későbbre kapott a beteg időpontot. A műtét előtti délután be kellett vinni az altatóorvosnak az addig beszerzett vizsgálati eredményeket. Akkor még nem volt meg a következő délelőtti műtéti sorrend. A beteg másnap reggel megjelent a fekvőbeteg-felvételen, éhgyomorral, ahogyan kell. Bár tudta, hogy csak két napot fog bent feküdni, öt napnyi napidíjat fizetett be előre, mert ennyit kötelező. Három órával később az adminisztrátor közölte vele - számos más, ott várakozóval együtt - hogy nincsen rajta a műtéti listán. A sebészet 75 ágyán ugyanis 132 embernek kéne feküdnie aznap. A doktornő, aki az operációt végezte volna, behívta magához, és két nappal későbbre kiírt egy másik időpontot. Ezen újabb időpont előestéjén idegesen és szabadkozva telefonált az orvos, hogy sajnos, megint nem tudtak helyet biztosítani. A doktornő - aki próbálta a helyzetből a legjobbat kihozni - végül a kórház igazgatóhelyettesétől kapott külön engedélyt, hogy ha vállalja, a műszakján túl elvégezheti a műtétet. Ami meg is történt, három nappal az eredeti időpont után. A köztes, "készenléti" napokon a beteg természetesen saját szabadságát használta. A szobában, ahol a beteg feküdt, hangyák masíroztak a sarokban, rozsdásak voltak az ágyak, töröttek a székek, s bár négy szobára jutott külön mellékhelyiség, abba inkább nem ment be az ember a fertőzésveszély miatt. A beteget végül elszámolás nélkül engedték haza a műtét utáni napon. E meg nem kapott papírral igényelhette volna vissza a napidíjat, amit pluszban befizetett. szalontai
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|