A magyarok bécsi pártfogója

Valentiny Géza köszöntése

Szinte egész életében Ausztriában élt és dolgozott, de a magyar lelkipásztorok és hívők nagy jótevője lett. Franz König bíboros egyszer így nyilatkozott: "A kommunizmus azt a nézetet hangsúlyozza, hogy közte és a vallás között nincs együttélés. A keresztények viszont kénytelenek együtt élni a kommunizmussal, ha nézeteltérések közepette is. A kommunisták számára ez nem elfogadható, nekik ez nem kellemes, de ez nem változtat a tényeken. Mi csak segíteni tudunk, hogy ebben a helyzetben egyáltalán élni lehessen. A létért, a szellemi levegőért, a nyomás enyhítéséért keressük a kapcsolatokat."

Ennek volt fáradhatatlan munkása Valentiny Géza prelátus, aki május 7-én tölti be 80. életévét. Szegeden született 1927-ben. Édesapja a második világháború után, a kommunista hatalomátvétel előtt a szabad világba menekült. Valentiny Gézát Bécsben szentelték pappá 1952. június 29-én. Ausztriai lelkipásztori évei leghosszabb részét 1958-tól 1971-ig Weilen plébániáján töltötte.

Eközben főleg nyugatnémet, de osztrák egyházi részről is egyre nagyobb erőfeszítések történtek a vasfüggöny mögötti lelkipásztori munka anyagi támogatására. Ezek szervezésében Carlo Bayer német prelátus, a Nemzetközi Karitász főtitkára vitte a főszerepet. Carlo Bayer szervezte meg Bécsben az Europäischer Hilfsfonds (Európai Segélyalap) elnevezésű segélyszervet, melynek első magyar referense Paulai Imre Károly premontrei szerzetes volt. 1971-ben bekövetkezett halála után Bayer magyar papokból alakult bizottság javaslatára Valentiny Gézát neveztette ki a magyar egyházi segély felelősévé. 1972. január elsején kezdte meg munkáját a bécsi Pazmaneum patinás épületében, és ott dolgozott egészen 1995-ig, a segélyszerv megszűnéséig, amikor szerepét a tőlünk keletebbre lévő egyházak vonatkozásában a Renovabis elnevezésű segélyszervezet vette át. 1981-ben a szentatya pápai prelátusi címmel tüntette ki. 1996-tól az ausztriai magyar főlelkész felelős tisztét töltötte be, és apostoli protonotárius címet kapott. Mindez azonban életének csak külső, adatszerű története. Munkájához azonban nagy belső értékekre, türelemre, együttérzésre, bölcs mérlegelésre volt szüksége. Széles körű műveltsége és intelligenciája, belső élete segítette abban, hogy ne fásuljon el hivatása gyakorlásában. Felbecsülhetetlen és pótolhatatlan gondoskodása a segélyösszegek elosztásával a magyar egyház túlélését szolgálta. Urunk adjon neki derűs időskort, és kísérje a magyar katolikusok imádságos hálája!

(rosdy)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu