Egyház, kábítószer, drogfüggőség (18.)

Az élet evangéliuma és az egészségfejlesztés

Szinte már evidencia, hogy a kábítószer-problémák kihívásaira adott társadalmi válaszok három fő irányra oszthatók: keresletcsökkentés, kínálatcsökkentés és ártalomcsökkentés. Sorozatunkban már áttekintettük a stratégiai megközelítés vatikáni, illetve magyarországi dokumentumainak legfontosabb elveit, szempontjait. Az egyházak - a katolikus egyház is - elsősorban a keresletcsökkentés terén aktívak, különösen a személyes segítésben és a rehabilitációs munkában. Van azonban egy olyan fontos tevékenység, amelyben bizonytalanság tapasztalható hazánkban is: ez a drogprevenció.

Nincs átfogó képünk arról, hogy hazánkban a katolikus iskolákban milyen prevenciós munka folyik, ezzel a témával foglalkozó kutatás nem létezik. Sajnos. Azt sem tudjuk, hogy a pályázatok adta lehetőségeket kihasználva működnek-e drogügyi koordinátor tanárok, akik a helyi szintű egyeztetést végezve segítik az adott oktatási intézmények egészségfejlesztő-prevenciós munkájának megvalósítását. Valamint azt sem tudjuk, hogy fogalmi szinten minderről hogyan gondolkodnak, mit képviselnek az oktatási intézmények (az óvodától az egyetemekig).

A magyar iskolarendszerben a prevenciót-egészségfejlesztést tekintve jelenleg minden stílus és irányzat jelen van. A legnépszerűbb módszerek - mivel látványosak és viszonylag olcsók - a kampányok (egészségnapok): az információk közlésére épülők (például szerek fajtáiról, hatásmechanizmusokról), valamint az elrettentést alkalmazók (ezek csak negatív információkra építenek). Igaz, hogy a felsorolt módszerek rövid távon hatásosnak tűnhetnek, viszont - minden híresztelés ellenére - egyáltalán nem csökkentik a kipróbálók és használók számát. Tiltó jellegük miatt ellenállást alakítanak ki a gyermekekben, fiatalokban, sőt a bumeránghatás érvényesítésével akár vonzóvá is tehetik azt, amit meg akarnak akadályozni. Mindezek már pszichológiai-pedagógiai közhelynek számítanak, mégis sokan ezen a kitaposott ösvényen haladnak.

Az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyv más megközelítést javasol. Evangéliumi alapokra helyezi a korszerű egészségnevelést, egészségfejlesztést. Nem a nemből, hanem az igenből indul ki. Spirituális alapokra építve Isten keresésére ösztönöz bennünket, előtérbe helyezi a választás lehetőségét. Ezeket a gondolatokat először az "idősebb testvéreknek" (szülőknek, pedagógusoknak) kell a helyére tenniük a szívükben, eszükben és életükben, hogy mindezeket megélve mintaként szolgálhassanak a "fiatalabb testvéreknek", akiket rájuk bíztak.

"Amikor a spirituális megközelítés útjára lépünk, észrevesszük, hogy elindulhatunk a jövő és a vég nélküli igazi boldogság felé. A spirituális megközelítés Isten keresésére ösztönöz, és Szent Ágostonnal együtt elmondhatjuk: ťÍme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek.Ť A mai kor lelki válsága magyarázható azzal, hogy az emberek nem kapnak olyan életideált, amelyre építve ki tudnák alakítani személyes sorsukat és a társadalomban elfoglalt helyüket.

Az evangélium az élet értékeinek forrása és alapja. Krisztus felfedezése az élet felfedezését jelenti. Krisztus megmutatja nekünk Isten felénk irányuló szeretetét, és azt, hogy erre a szeretetre a hétköznapi életünkkel kell válaszolnunk. A létezés néha nehéz és fáradságos lehet, de kötelességünk, hogy megpróbáljunk mindig úgy válaszolni, hogy az igazat és a jót választjuk. A gazdag ifjú kérdése ez: ťMi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?Ť (Mt 19,16). A kérdésre adott válaszban rejtőzik az igazi boldogság. Az emberi cselekedetek erkölcsi értékének legfontosabb szempontjai az igazságosság, a jóság és az igaz szeretet. A spirituális megközelítés alapja a kegyelem elfogadása, és a döntés, hogy a megváltó Krisztussal való kapcsolat alapján köteleződjünk el az életben" (268-269).

Miért különösen fontos ezeknek az örök alapoknak a tisztázása? Mert napjainkban - sajnos - már nem magától értetődőek.

"Ki kell mondani, hogy a kábítószer terjesztése és fogyasztása akkor indult fokozatos növekedésnek, amikor háttérbe szorult az erkölcsi és a keresztény nevelés, és a társadalom egyre kevésbé tartotta fontosnak az élet lelki és erkölcsi dimenzióját, olykor szinte megtagadta a hagyományaiból gyökerező alapvető erkölcsi és lelki értékeket" (260).

Hogyan érhető ez tetten napjainkban? Nagyon sokszor lehet hallani panaszkodó, reményvesztett és elbizonytalanodott szülőket, pedagógusokat, akik már feladták életszerepükből, hivatásukból eredeztethető kötelességüket. Módszerekre várnak, amelyekkel helyrebillenthetnék a megborult egyensúlyt, újra kivívhatnák megtépázott tekintélyüket. Kilátástalannak érzett kétségbeesésükben esetleg olyan módszerekhez folyamodnak, amelyekkel még jobban növelik a távolságot önmaguk és gyermekük/tanítványuk között. Egyre gyakoribb a kábítószert kipróbáló, használó fiatal rendőrségi feljelentése, amire sem az erkölcsi, sem a polgári törvény nem kényszeríti a szülőt, a pedagógust!

Vannak olyan iskolák, amelyekben potenciális drogfogyasztónak tekintenek mindenkit, függetlenül attól, hogy a fogyasztás ténye bebizonyosodott-e. Szülői hozzájárulással az ellenőrzés (szúrópróbaszerű drogteszt alkalmazása) adta biztonságra alapozzák az esetleges probléma megelőzését.

Ismételjük: rövid távon mindezek eredményesnek tűnhetnek, de a szeretethez semmi közük, a bizalomvesztést garantálják, a felnőttek és gyermekek közötti távolságot növelik.

A zsákutcák után térjünk vissza az alapokhoz. II. János Pál pápa Evangelium vitae című enciklikájának gondolatai a keresztény iskolákban alkalmazott egészségfejlesztés-prevenció mottójául is szolgálhatnak.

"Küldetésünkvan: az élet szolgálatában lenni számunkra nem dicsekvés tárgya, hanem kötelesség, mely abból a tudatból fakad, hogy az a nép vagyunk, ťmelyet Isten szerzett magának, hogy az ő csodatetteit hirdesseŤ. Utunkon a szeretet törvénye vezet és támogat minket: az a szeretet, melynek forrása és modellje Isten emberré lett Fia, aki ťhalála által életre keltette a világotŤ.

Népként kaptuk a küldetést. Az élet szolgálatának feladata mindenkit és minden egyes hívőt kötelez. Sajátosan ťegyháziŤ felelősség, mely az összes tagok és a keresztény közösség minden részének nagylelkű és összehangolt tevékenységét követeli. A közösségi feladat azonban nem zárja ki, nem is csökkenti az egyes személy felelősségét, akinek az Úr parancsa szól, hogy bárki ember ťfelebarátja legyenŤ: ťMenj, és tégy te is hasonlóképpenŤ.

Mindannyiunknak kötelessége hirdetni az élet evangéliumát, ünnepelni a liturgiában és egész életünkben, és szolgálni azt a legkülönbözőbb formákban" (79).

Ha az enciklika és a pasztorális kézikönyv gondolatait figyelembe véve alakítjuk ki az iskolai egészségfejlesztés kereteit, az egészségtudatos magatartást, akkor rácsodálkozhatunk arra, hogy nem divatról, pályázati megvalósításról vagy valamilyen "trendi" dologról van szó, hanem alapvetően egyéni és közösségi küldetésünk lényegéről.

(Folytatjuk.)

Kály-Kullai Károly

mentálhigiénés szakember

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu