Az élettársi kapcsolat jogi elismeréséről

A Polgári Törvénykönyv új tervezete kapcsán

Az élettársi kapcsolatok törvényi elismerése kapcsán az egyház mindenekelőtt arra irányítja a figyelmet, hogy a család "az ember szívébe írott igazság", vagyis az emberiség közös örökségéhez tartozik, nem pusztán vallási érték. Az isteni kinyilatkoztatás fényében a családnak a természettörvényben gyökerező intézményét az egyház úgy határozza meg, mint egy férfi és egy nő közötti kizárólagos és felbonthatatlan életközösséget, amelynek célja a házasfelek java és az élet továbbadása. Bemutatja továbbá, milyen értékeket hordoz a család, amelyek nemcsak a házasfelek, illetve gyermekeik s a család többi tagja számára lényegesek, de a társadalom számára is hasznosak.

Ez a társadalmi hasznosság indokolja a házasság és a család elismerését a közösség részéről, jogi szabályozását és védelmét. Az élettársi kapcsolatok nem képesek biztosítani ezeket a társadalom számára hasznos elemeket, vagyis nem alkalmasak a házasságon alapuló család szerepének átvételére. Noha különböző típusaik léteznek, létrejöttük általában abból az igényből fakad, hogy a kapcsolat ne rendelkezzen a házasság formailag szabályozott jellemzőivel, jogaival és főleg kötelezettségeivel. Az élettársi jogviszonyoknak már a házasságok jogállásához történő közelítése is viszonylagosan hátrányosabb helyzetbe hozza az előbbieket. A törvény általános mintaadó szerepe folytán pedig károsan hat a közfelfogás és a jövendő generációk kultúrájának alakulására.

Többszörösen igaz mindez azokra az esetekre, amikor azonos nemű párok kívánnak együtt élni. Ennek vonatkozásában az egyház egyrészt megismétli a homoszexualitásról a Biblia alapján vallott - a bűnt és a gyakorlatot elítélő, de az abban részes személyt együttérzéssel kezelő - tanítását. Másrészt pedig biológiai, társadalmi és jogi érvekkel bizonyítja, hogy ezek az együttélések nem bírnak egy olyan elemmel sem, amely a család lényegéhez tartozik. Éppen ezért a leghatározottabban emeli fel a szavát az ellen, hogy a homoszexuálisok élettársi kapcsolataira akár a házasság, akár a család fogalmát alkalmazzák.

Alapvető erkölcsi törvény, hogy az ember a felismert igazságot követni köteles. Erre indít a megfelelően képzett lelkiismeret is. A keresztény ember számára az egyház tanítása közvetíti azt az igazságot, amit Isten a teremtéstől kezdve és Jézus Krisztus földi életében beteljesítve végérvényesen az ember tudomására hozott (kinyilatkoztatott). Ezért a hívők, ha nem akarnak saját hitükkel ellentétesen cselekedni, követik az egyház útmutatását hitbeli és erkölcsi kérdésekben.

Az emberi törvény lényegi tulajdonsága, hogy nem ellenkezhet a természettörvénnyel. Az élettársi viszonyok, illetve a homoszexuális kapcsolatok jogi elismerése, valamint a házasság és a család intézményéhez közelítése pedig ellentétben áll a természetes erkölcsi törvénynyel. Ennélfogva az ilyen jogszabályok lelkiismeretben nem kötelezik az embert.

Az egyház kifejezetten fel is hívja erre a hívek figyelmét, különösen a közéletben tevékenykedőkét. Ez utóbbiaknak súlyos erkölcsi kötelességük mindent megtenni az ilyen tartalmú jogszabályok elfogadása ellen, illetve lehetséges megsemmisítésük vagy hatásaik korlátozása érdekében, de mindenképpen tartoznak azzal az igazság melletti tanúságtétellel, hogy ellenkezésüket nyilvánosan is kifejezésre juttatják.

Az új polgári törvénykönyv (Ptk.) tervezetének az élettársi jogviszonyra vonatkozó részében foglaltak a katolikus egyház tanításának nem felelnek meg.

A tervezet az élettársi kapcsolatokat ugyan nem teszi egyenrangúvá a házassággal, sőt kimondott célja ennek elkerülése, mégis ahhoz hasonló (analóg) szabályozást vezet be rá vonatkozóan. Ezáltal egyfajta "kötetlenebb házasság" fogalmát vezeti be. Ez szemben áll azzal, amit a katolikus egyház a természettörvényből és a kinyilatkoztatásból kiindulva tanít.

A tervezet legaggályosabb aspektusa azonban az, hogy az élettárs fogalmába beleérti nemcsak a különböző nemű párokat, de az azonos neműeket is:

"Élettársi jogviszony áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenes ági rokonságban vagy testvéri (féltestvéri) kapcsolatban."

Ez ellen a definíció ellen a katolikus egyház - ugyancsak a természettörvényből kiinduló érveléssel - mindig is felemelte szavát. Hasonló szabályozás elfogadására az elmúlt évtizedekben a nyugati civilizációhoz tartozó több államban is sor került. Ennélfogva az elmúlt időszakban a katolikus egyház tanítóhivatala, akár a pápa személyében, akár az ő munkáját megbízásából segítő szentszéki hivatalok révén több alkalommal is kifejtette, mit tanít az egyház a házasságról, valamint az élettársak, illetve a homoszexuális párok törvényi elismerésével kapcsolatban.

Ez a tanítás nem is elsősorban vallási igazságként vagy kifejezetten egyházi tanként lett megfogalmazva, hanem a minden ember számára közös erkölcsi normarendszerből, a természettörvényből kiindulva. Érveit pedig a recta ratio, a józan ész szolgáltatja, amelyet könnyen magáévá tehet nemcsak a hívő, de minden jóakaratú ember.

Érszegi Márk

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu