Kövek - elemek csöndjében

Még csupán suhintásnyi erejű az újhold-sarló. Tegnap fényt vetett a Fiastyúkra. Most kövekre perget fény-szirmokat, a kísérő csillag pedig megáll a Kisszénás-tetőn. A tegnap vándor ebben az órában imádságra készül; az öregedő vagy már öreg. (Évszámlálásban a statisztika is így foglalja rubrikába...)

Még fölfelé tartunk a kövek birodalmában. Ezek mint gyermekek sereglenek körülötte, és esetlen némaságukkal tanítják. Aligha esetlenek, mert természetük hordozói, és nem kívánnak mások lenni kőnél. Szanaszét hevernek, mégsem anarchikusan, mivel a teremtésben ezt a nevet kapták: kő. A mindennapok jelképeiben a súlyos kő az erő jele. Tán ez a magyarázata, hogy az Írás a kő "képeit" a Megváltó jelölésére értelmezi. Még az emlékezet tanyáján "beszélő kő" mondatja: úgy kerülünk oltárba, miként a teremtés meghagyott. Így érinti meg az Isten, és szenteli meg a földet. Ki mással azonosul ez az oltár, ha nem Krisztussal? S az örökké a világot izgató sziklakő, amely elmozdult a feltámadás hajnalán, nem ide tartozik-e? Maga a szirt, amelybe sírt vágtak. Hogy hozzá véső ért, emberi kéz? Csupán az alakzat fogadóképessége miatt, s tán tiszteletül (bár nem gondoltak rá) a fényben-Távozónak...

Hold-meg csillagdarabkák hulldogálnak az esti kövekre. Le kell hajolni, meg kell érinteni valamennyit. Isten már megérintette őket.

Nappal aszály égeti a hegyoldalt, gyíkok is csak percekig hevernek kövek árnyékában, ősösztönük veszélyt sejtet... Persze van pusztulás-kő. Hitetlennek, önteltnek a fényhordozó kő botrány lesz. "Botrány-szikla" - mondja Pál apostol. Lukács így írja: "Aki erre a kőre esik, összezúzza magát..." Ki mint látja az élet kövét, úgy érzi a rászoruló nyomást. Az evangélista esetleg Dánielre gondol, aki a Megváltót és diadalmaskodó országát jelzi? "Hirtelen leszakadt a hegyről egy kő, anélkül, hogy kéz érintette volna..."

Az út fölfelé törekszik, kiugró fehér sziklák - esti fáklyák - vezetnek. Nem fél a vándor a leszakadó kövektől. A Kő itt van, már a túlfokon s csak enynyit mond: - Írd csak szívedbe a kezdetek törvényét: az élet Én vagyok. Kövek közt a szegletkő, mely nem zuhan rád. Házad alapja lett...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu