Homíliavázlat

A plébániai közösség: Isten családja

A mai olvasmányon keresztül láthatjuk az első keresztény közösségek életében, hogy Pál és segítői mindenfelé, amerre csak járnak, élő közösséget hagynak maguk után. Először mindig a felnőtteknek hirdetik az evangéliumot.

A jelenkor magyar egyházában a felnőtteket sokáig mondhatni mostoha rétegként kezelték. Fontos a gyermekek hitoktatása, a fiatalság gondozása és más egyéb pasztorációs tevékenység, de látjuk Pál apostol példáján, hogy lényeges a sorrendiség betartása is. A felnőtteket szólítja meg először, mert rajtuk keresztül eléri a gyermekeket, a fiatalokat és a beteget. Nem a fiatalokhoz megy először, hisz tudja, hogy a fiatalság múló állapot, ami után következik a továbbtanulás, az álláskeresés, a családalapítás és az esetleges elvándorlás.

Tehát a felnőtt világiakra helyezi a hangsúlyt, akik az ő távollétében is alkalmasak a közösség összetartására. 2000 évvel később Chiara Lubich egyik üzenetében ezt írja, mely összecseng a mai evangéliummal is: "Jöjjön létre egy olyan sereg, melyhez mindenféle életkorú, életállapotú emberek tartoznak, akiket a létező legerősebb kötelék köt össze: a kölcsönös szeretet. Ti mint világiak ott éltek a családi, társadalmi élet mindennapjaiban. Azzal váltok szentté, hogy a világban élve, új fénnyel ragyogtatjátok be a világot. Fáradozástokkal hozzájárultok az új ég és új föld megvalósulásához. A kölcsönös szeretet volt az ismertetőjegye a legelső tanítványoknak. Ti is arra vagytok hivatva, hogy hasonlóképpen cselekedjetek a XXI. században".

Tehát a kölcsönös szeretetről lehet felismerni a keresztény közösséget. A plébániai közösség a Szentháromság ikonja, ahol az Isten megszólíthatóvá, megtapinthatóvá válik. II. János Pál szavaival: "A plébánia nem épület vagy struktúra, hanem Isten családja, melynek egy a szíve, lelke" (Christifideles laici).

A plébánia a közösségek közössége, ahol mindenki nevén szólítva érezheti magát, ahol mindenkire szükség van. A személytelen behemót egyház ma sem vonzó.

Az első keresztények lángoltak az Isten iránti szeretettől, komolyan vették az evangéliumot, nem engedményekből, akciókból akartak megélni. Krisztus volt életük értelme, célja és magyarázata.

Manapság könnyebb templomot építeni - hogy arról tanúskodjék: Isten velünk van, szeret minket -, mint az életünkkel tanúskodni.

Az első keresztények kitartottak a kenyértörésben és apostolok tanításában (ApCsel 2,42). Igaz ez ránk is, kései tanítványokra? A kenyértörésben, a szentmisén való tevékeny, tudatos részvételünkben is vannak időnként hiányosságok: elkésünk, szétszórt a figyelmünk, nem fordítunk elég figyelmet egymásra mint testvéri közösségre.

Az apostolok tanításában leginkább az segít kitartani, ha ápolom a hitemet, olvasom a pápák tanítását. II. János Pál pápának a mai napig nagyon sok kincset érő enciklikáját, apostoli levelét például nem olvassuk. XVI. Benedeknek immár két buzdítása jelent meg. Olvasom-e, mit tanít ma Péter utódja?

Hogy tudnék kitartani az apostol tanításában, ha nem ismerem a buzdítását?

A holnap egyházát építjük, mely az első hűségre és az első szeretethez való visszatérésre hivatott a mai olvasmányokon keresztül is.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu