Tóth Sándor

Út esteli zsoltára

Nyárfa téli kéreg-darócban

csillagra hajtja a fejét

Gömböknyi fénybúrák az este

Az út elkezdi énekét:

Kik járnak csillag-árnyékában

viselve lépés-súlyaik, kímélő

mindenség-Teremtő kérlek,

ne fájjon senkinek

Kimérted pályám keskeny-hosszát,

melyben csupáncsak jel vagyok

Fehérlő kővel, vízmosással erdő

alatt, hol haladok

mi más lennék? beszerkeszthető tér -

tájak szívében, hol tavasszal

virágok is nyílnak,

és évente zenél a tél

Rajtam járók szeges bakancsa,

vándor-talpak és kifent cipők:

hordom a hivatalt, s a csöndet,

a megfáradt és fontos főt,

tekintetek figyelme-fényét,

a megannyi lélek-dallamot,

rejtett homlok sötétlő ráncát,

amit az éj, nappal hozott

Kőkönny csillan árkom ívére,

ha elmarad valamely vándorom

Más útra hívtad vég-reménnyel

a magam-útról, jól tudom

Kanyarral az egyenes vonal

általad lehetek, Uram

Erdőszélen, ködlő-homályban őr-

zöm, mit rám bíztál, s ha van

terved továbbra is velem,

hordozzam élet-titkodat

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu