|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Tóth Sándor Út esteli zsoltára Nyárfa téli kéreg-darócban csillagra hajtja a fejét Gömböknyi fénybúrák az este Az út elkezdi énekét: Kik járnak csillag-árnyékában viselve lépés-súlyaik, kímélő mindenség-Teremtő kérlek, ne fájjon senkinek Kimérted pályám keskeny-hosszát, melyben csupáncsak jel vagyok Fehérlő kővel, vízmosással erdő alatt, hol haladok mi más lennék? beszerkeszthető tér - tájak szívében, hol tavasszal virágok is nyílnak, és évente zenél a tél Rajtam járók szeges bakancsa, vándor-talpak és kifent cipők: hordom a hivatalt, s a csöndet, a megfáradt és fontos főt, tekintetek figyelme-fényét, a megannyi lélek-dallamot, rejtett homlok sötétlő ráncát, amit az éj, nappal hozott Kőkönny csillan árkom ívére, ha elmarad valamely vándorom Más útra hívtad vég-reménnyel a magam-útról, jól tudom Kanyarral az egyenes vonal általad lehetek, Uram Erdőszélen, ködlő-homályban őr- zöm, mit rám bíztál, s ha van terved továbbra is velem, hordozzam élet-titkodat
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|