Uj Ember

2007.02.04
LXIII. évf. 5. (3051.)

Ingyenes
műsorújság-melléklettel!

Főoldal
Címlap
Árpád-házi szentek nagy utazása
Magyar adományokból segítettek Srí Lankán
Kire bízzuk gyermekeinket?
Haszon és érték a mai médiában
Közszereplők-e az egyházi vezetők?
Az - elnapolt - ítélet közelebb visz-e az igazsághoz?
Hála az elkötelezettségért
A megszentelt élet napján
A Gondviselés ajándékai
Lelkiség
Emberhalászok
Szentírás-magyarázat
A történeti Jézus és a hit Krisztusa
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (I. rész)
A kezdetek liturgiájának története
A hét szentjei
Életige
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Mit kell behoznunk?
Készülnek a nagyszebeni találkozóra
Ökumenikus tanácskozás Gyulán
Aláírással egy kórházért
Összeült a vegyes bizottság
A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék viszonyáról tárgyaltak
Élő egyház
Elfeledett, de létező betegség
Lepramisszió Magyarországon is
A szeretet által formálni a világot
Lelkipásztori napok Egerben
"Hogyan beszéljünk a szerelemről?"
Családfórum a székesfehérvári egyházmegyében
Élő egyház
A kínai kérdés
a Szentszék figyelmének középpontjában
Erdő Péter bíboros Európa legelső katolikus vezetője
Fórum
Múltidéző
Emlékek a hőskorszakból
A kitelepítés emlékére országos novellapályázat
Könyvespolcra
Reformátusok Budapesten
Az Olvasó írja
Boldog Sára és az ugandai árvák
Fórum
Egy könnycsepp: Srí Lanka
Ceylon apostola
Fórum
A plébániákra összpontosul a figyelem
Képzésekkel, imádsággal készülnek a budapesti rendezvényre
Az egyház arca Brüsszelben
A szépséget nem kell magyarázni
A párizsi városmisszió tapasztalatai
Fórum
A világi hatalom nem menthet föl az ötödik parancs alól
Beszélgetés az életvédelemről egy megjelent könyv kapcsán
Visszacsatolásra várva
Egyház, kábítószer, drogfüggőség (15.)
Ifjúság
Az evangelizáció öröme
Missziós napok - találkozás az utca emberével
Kell még más Jézuson kívül?
Ökumenikus ifjúsági istentisztelet Budapesten
Mint az olimpián!
Biciklisták Fatimában
REJTVÉNY
Kultúra
Két találkozás közt
Hallgató
Az apokalipszis "derűje"
Karátson Gábor kiállításán
Bohumil Hrabalnak
Tavaszváró
Tíz mondat a szórakoztató tragédiákról
Út esteli zsoltára
Paletta
Fórum
Az egyház élő kövei
Regnum Christi Apostoli Mozgalom
A szeretet fantáziája
Mozaik
Építhet, de rombolhat is
A tanítványok elhívása
A sasról és az egri Cifrakapuról
Álmodik a múlt
Kék Duna

 

Bohumil Hrabalnak

Már tíz éve, kedves Mester, hogy ki tetszett hullani azon a kórházi ablakon. Pedig milyen szép februári nap volt! Már éppen kiengedték volna magát a kedves nővérkék, hiszen várták Kerskóban a macskái, akár Pepin bácsikáját egykor a szép kisasszonyok a női kiszolgálású helyeken. Galambokat akart etetni, kedves Mester, így hallottam. Másoktól meg máshogyan. Azt rebesgették kedvenc prágai kocsmájában, az Arany Tigrisben, hogy úgy döntött: ennyi éppen elég volt. Csakugyan ez lenne az igazság? Hagyjuk, kedves Hrabal úr, nem firtatom. Mert aki már az ötvenes években az Örökkévalóság gátjának nevezett munkásnegyedben lakott, az talán tud egyet s mást akár erről, akár arról a másik világról.


Milyen világok is ezek Mester? Hogyan is fest például az, amelyikben annyit, de annyit lehet fecsegni? Egyfolytában, végestelen-végig: sörgyárról, szomszéd hentesről, kocsmárosról, a félszeg Jenda úrról, Pepin bácsi tengerészsapkájáról. Egyáltalán miképpen lehet ennyit fecsegni egy városkáról, ahol megállt az idő? És honnan jönnek ezek az alakok, Bohusek, honnan szedett össze ennyi szerencsétlent? És miért hasonlítanak ránk annyira ezek az önvilágámító figurák? Mesélnek, mesélnek, mesélnek... Az előző pillanatban még nevetünk rajtuk, majd kicsordul a könnyünk. De a másik pillanatban összeszorul a szívünk. Mert ezeknek az egyszerű és bohó alakoknak is van titkuk, sorsuk és olykor bizony elkerülhetetlen végzetük. Mintha Svejk lenne az apjuk, de Kafka a tanítójuk. Hogy honnan szedte őket össze, kedves mester? Kik is ezek? Mit is mondott egyszer? Akik tudnak krumplit kapálni és eljárogatni a kiskocsmájukba, vagyis azok, akik egészen egyszerű életet élnek. Akik alul vannak, de akik sokkal többet tudnak az életről, mint bármelyik "felsőbbrendű" entellektüel: azok az én hőseim. Hát igen, mester, ők azok. Meg a pillanat. Tudja, biztosan emlékszik még rá, az, amelyikben valami csodaszerű és banális módon ezek a hősök az életre mégis igent mondanak. Aztán továbbvisznek valamit, hogy később másoké is legyen. Igen, mint Pepin bácsi, aki az elbeszélései alapján annak idején két hétre látogatta meg magukat, aztán negyven évig maradt. Ő az, akiből dől a szóáradat, a "svejki hülyeség", akiről nem gondolnánk, hogy valaha is ki fog lépni a történetekből. Akivel kapcsolatban úgy érezzük, nem is halhat meg. S akitől aztán mégiscsak búcsút kellett vennünk abban a novellában, amelyikben "apu" hazafelé bandukol, miután testvérétől, a haldokló Pepin bácsitól elbúcsúzott. De csakugyan búcsút kell vennünk? Apu kezében tartotta a tengerészsapkát, a Pepin bácsi híres fejfedőjét, mintha ez a tengerészsapka testesítette volna meg a régi szép időket, nemcsak a Pepin bácsit, de az aput is. És apu széllel szembe fordította azt a sapkát, és feldobta a levegőbe... majd beleesett a vízbe..., de nem sülylyedt el, az apu úgy érezte , sosem merül alá, sőt, nem is merülhet, de ha mégis, hát őbenne ragyogó emlékként él tovább. És amikor apu hazaért, az anyu azt mondta: "Épp most kaptam a hírt, hogy a Pepin bácsi meghalt." És az apu jókedvűen fölnevetett és helyeslően mondta: "Igen, tudom."

Kedves Mester, nézem a fényképét talán a kerskói házacska előtt, vagy az Örökkévalóság gátján álldogál. Mintha indulóban lenne. Tudom, azóta már meg is érkezett. Mi meg maga nélkül téblábolunk itt. Cseh sört iszunk Budapesten. És Prágába vágyunk valami furcsa, monarchiabeli és más egyéb nosztalgiával, amiről persze tudjuk, hogy badarság. És reménytelenül boncolgatjuk, mi is az a közép-európai létezés. De mintha nyílna a kocsma ajtaja... Valaki vidáman belép. Tengerészsapka van a fején.

Koncz Veronika

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu