Hallgató

Két találkozás közt

Törőcsik Mari Pilinszky-lemezéről

Vallomás. Tapintatos, rejtőzködő, mégis: vallomás ez a lemez. Szemérmes, mint a Művész személyisége, és mint a Költő, aki szemérmesen volt megbűvöltje e hiperérzékenységében is visszafogott színésznőnek.

Régóta vártunk arra, hogy megérkezzen a válasz a tárcákra, kritikákra, versdedikációkra és a korábban publikált levelekre: Törőcsik Mari vallomása Pilinszky Jánosnak. E válasz nem lehetett a szokványos színésznői gesztus a félszeg poétának. Mégis: e tapintatos válasz csakis posztumusz lehetett, lényegénél fogva. Diszkrét, éterien gyötrelmes.

A lemezre vett tizenhat Pilinszky-vers elrejtőző föltárulkozás hát. A szavai, hangsúlyai, megtorpanásai a vallomások; elhalkuló, sóhajba sosem futó lélegzetei azok - és a szünetei. A csöndek: e testetlenség-röppenések; a költői anyag, a szavak súlyát is levetők. Nem tudjuk meg, mit érezhet a színész, ízlelve annak szavait, aki róla írta: "Egy pillanatra föltépte a világ szövetét." Ám e fanyar szavak szikár elhangzásában valami lényegi érint meg a Pilinszky-költészetből: hogy e vallomás szükséges közege a távollét. Sosemvolt, örök perc ez, szellemi való. Kimerevített felizzás világok és fonákjuk érintőjén. Két találkozás közötti.

Bizonyos írásműveket lemezre vesznek. Némely színész alakítássá is avatja az olvasáspótlékot. Verselő színészeink hangja hozzátapadt örökre egy-egy költeményhez. Mindeddig mégsem akadt túl sok felvétel, amely végső érvényükhöz segítette volna a műveket magukat. Törőcsik Mari Pilinszky-lemeze ilyen. Nem szaval, nem is fest - még csak nem is ábrázol. Él. Elhallgat. Elmond, prózaként. A legszükségesebb szavakhoz eszköztelen keresetlenségét társítja. "Elfelejtett kiáltani / mielőtt földre roskadt." Micsoda megkérdőjelezhetetlen egyszerűséggel tapintja Törőcsik Mari a légben kirajzolódó véglegest. Hányféle szín vibrálása az Aranykori töredék látomásos, rejtező szavaiban! "...soha ilyen csupaszon, csak tárgyként nem láttu(n)k..." - írta a Költő a Színésznőről e hasábokon anno. Törőcsik válasza szól. Fölfelé tekintő arca, "szegény kis kócos Elektráé" - és a cigarettafüst mögé lebbent; a "magasba mártott" arc összemosódik előttünk.

(Törőcsik Mari kedvenc Pilinszky-versei. Parlando Hangoskönyvek, 2006)

Marton Árpád

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu