A Gondviselés ajándékai

Szabadság, jólét, önérvényesítés - van-e ma a világon bárhol olyan politikai erő, amely ne tűzné örömmel zászlajára ezeket a jelszavakat? És vannak-e olyan tömegek, amelyek képesek ellenállni hasonló ígéreteknek? Veszélyes szólamok, amelyek keveseknek féktelen szabadságot, másokkal nem törődő felelőtlen jólétet, ellentmondást nem tűrő önérvényesítést, sokak számára ugyanakkor csalódást jelentenek. Mindeközben világszerte közel egymillióan élnek olyan férfiak és nők, akik életük középpontjába az engedelmesség, a tisztaság, a szegénység hármas fogadalmát állítják. A megszentelt élet megannyi intézményének tagjai ők. Életük eligazító jel. Vajon megérti-e őket a világ?

Fájdalmas ellentmondása korunknak, hogy miközben megveti és kigúnyolja a szerzetesi engedelmességet, a hétköznapi élet megannyi területén könyörtelenül megköveteli azt. A munkahelyi kapcsolatokban, a főnök-beosztott viszonyban sokszor a legkegyetlenebb visszaélésekkel találkozunk. Az összezsugorodott munkaerőpiac gyakran az engedelmesség emberhez méltatlan vonatkozásait hozza felszínre, miközben persze divatos az emberi méltóságról és a munkavállaló jogairól nyilatkozni.

A tisztaság igénye is sokak számára nevetség tárgya, miközben lelke mélyén mindenki boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatokra vágyik. Nem könnyű a mindennapok sodrában a tisztaság igényét ápolni. Ebben nagy szerepe van a tömegtájékoztatási eszközök szabadelvű diktátumának, de az intézményesen tönkretett családok nagy száma, az együttélések törvényi felkarolása, a magzati élet elleni bűnök is hozzájárulnak a tiszta jegyesség, a felelős párkapcsolatok háttérbe szorulásához. Amikor az egyetemi csoportokban a diáktársak pellengérre állítják azt, aki még szűz vagy nem próbálta ki a kábítószert, szilárd lelki alapokra és nagy lelkierőre van szükségük azoknak a fiataloknak - gyermeküket nevelő szülőknek -, akik kénytelenek szembenézni ilyen - mindennapos - kísértésekkel.

És vajon mit kezd a világ a szegénység evangéliumi eszményével, miközben a bevásárlóközpontok túlkínálata, a reklámok áradata és a kedvező hitelkonstrukciók mindnyájunkat a véget nem érő fogyasztásra ösztönöznek. Maradhat-e mértéktartó az, aki azt soha nem tanulta, aki önmaga értékét csupán az általa birtokolt tárgyakban tudja mérni, vagy aki azt látja, hogy a társadalom peremére került szegényeket egyre jobban önmagukra hagyják? Észrevesszük-e, hogy társadalmunk reménységért kiált?

Fogyasztói világunk képmutató ellentmondásai között ezt a reménységet képviselik szerény eszközeikkel a megszentelt élet intézményeinek tagjai, akik szerzetesrendekben, kongregációkban és az apostoli élet társaságaiban élik az evangéliumi eszményeket. Úton vannak, de nem sötétben botorkálnak. Sokszor emberfeletti megpróbáltatások között, de szívükben szilárd reménnyel élnek. A Gondviselés ajándékai, akik által Isten nemcsak az ő egyházát, de az egész világot gazdagítani akarja. Mindennapi társadalmi érintkezéseink és kötelességeink között elsősorban Isten iránti engedelmességre, maradandó boldogságot megalapozó tisztaságra, és a lelki értékeket befogadni képes szegénységre tanítanak mindnyájunkat.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu