|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A kezdetek liturgiájának története A kenyértöréstől a szentmiséig (I. rész) A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes konstitúciója tanít bennünket a történelem tanulmányozásának fontosságáról: "Az egyház változó körülmények között élt, és az idők folyamán fölhasználta a különféle kultúrák vívmányait, hogy igehirdetése által minden nép körében terjessze és kifejtse Krisztus üzenetét, tanulmányozza és mélyebben megértse azt, s a liturgia cselekményeiben, meg a hívők sokféle közösségének életében jobban kifejezze" (58. sz.). Az Ad Gentes dekrétumban pedig megerősíti, hogy Krisztus megtestesülésének folytatása az, ahogyan az egyház belenő, beletestesül a történelembe, a világ különféle kultúrái között. A liturgikus mozgalom és a reform egyik legfontosabb szempontja a történetiségé volt. Arra keresték a választ, hogy egy-egy liturgikus forma, szöveg hogyan alakult ki, milyen jelentést hordozott és adott át a kor emberének, milyen teológia és keresztény tapasztalat áll mögötte. Ennek ismeretében lehet mindezt megértve ünnepelni ma, megtanítva a ma emberét ennek üzenetére, illetve a korhoz kötött kifejezésformán az eredeti tartalmat figyelembe véve alakítani az ünneplő közösség kultúrája szerint. A liturgikus rovat most arra vállalkozik, hogy Keresztelő János működésétől kezdve egészen részletesen kövesse nyomon, hogyan imádkozik és éli rituális életét Jézus, milyen, liturgikusan értelmezhető tanításokat ad, majd ezt az apostoloktól kezdve az ősegyház hogyan valósítja meg. Más szóval a testté lett Ige tovább testesül, az egyház növekedésével először a zsidó, majd a görög-római kultúrába. A történelem ismerete nélkül a liturgiát mai valóságában nem tudjuk megismerni. A jelen tennivalókat és a jövő útját pedig még kevésbé találhatjuk meg a múltban való tájékozottság nélkül. Akik mégis ezt teszik, nem történelmet írnak, hanem tovább hamisítanak. A következő cikkeket olvasva talán az lehet az érzésünk, hogy nem adnak napi eligazítást liturgikus életünkben. Azonban a múlt elmélyült ismerete észrevétlenül hozzásegít a jelen formák jobb értéséhez és átéléséhez, hogy liturgikus ünneplésünk valóban tudatos, tevékeny és gyümölcsöző lehessen (SC 11. sz.). Füzes Ádám
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|