ifj. Zlinszky János

Mit kell behoznunk?

Bejutottunk az Európai Unióba. Persze, még kicsit le vagyunk maradva. Honnan tudjuk? Onnan, hogy az "egy főre eső" nálunk kisebb mint az uniós átlag, sok tekintetben. "Fejlődnünk" kell még, be kell hoznunk. Itt van például az egy főre eső háztartási műanyaghulladék mennyisége - még ebben is le vagyunk maradva! Egyelőre, mert ezt például már behozzuk. Fokozatosan, kamiononként, az Alföld zugaiba. A rónák végtelenjére - ott jut neki hely, jut is, marad is. Valaki pénzt is kap érte - ezzel is behozunk egy kicsit, például itt az egy főre eső GDP-összeg terén való lemaradásunkból (hála az uniós statisztikának, amely a fekete jövedelmeket is feltüntetteti a GDP-ben). Szükség lehet arra a pénzre, valószínűleg nem gránitpalotákban landol, a finom ruhákba öltözött emberek nem szeméttelepnek adják el az országot, legalábbis biztos nem ilyen kis léptékben, kamiononként.

Minek ezen az egészen egy keresztény lapnak fönnakadni? Új Ember. Új: nem olyan, mint eddig. Teljesen más - esetleg azért, mert megváltozott? "Új felfogás és új kultúra szükséges. A világ jelene és jövője a teremtés megőrzésén áll vagy bukik, ember és környezete szüntelen, kölcsönös függősége miatt. A teremtés megőrzésének legbiztosabb módja éppen az, ha a környezet védelmével az ember jólétét szolgáljuk. Mindenkinek szól a felhívás: vegyen részt ebben a küzdelemben, hogy a fejlődés békében haladjon, hogy magát a természetet s a környező világot épségben megőrizzük. Tegye ezt személyes és családi életmódjával, s mint állampolgár a javak felhasználásával." Ezeket a mondatokat enciklikákból, legfőbb egyházi nyilatkozatokból idéztem. Krisztus földi helytartójának szavai - válaszok az idők jeleire. Krisztus válasza a mindenkori "de hogyan?"-ra a mindenkori Nikodémusoknak: "Úgy, hogy újjá kell születnetek!" Hogy teljesen meg kell változnotok!

"A fejlődés fogalma (...) bizonyosan nem egyezik azzal, hogy az anyagi szükségleteket kielégítsük a javak növekvő kínálatával. A túlfejlettség a birtoklás rabszolgájává teszi az embert, akinek nincs más perspektívája, mint a birtokolt dolgok állandó cseréje. Ez az úgynevezett fogyasztói társadalom, amely pocsékol, és termeli a hulladékot" - így II. János Pál. Ez az a társadalom, és benne az ember, aki lerakja, ledobja a hulladékot, kicsiben és nagyban, közvetlenül vagy közvetve a másik ember országába, utcájába, levegőjébe, ivóvizébe, élelmébe. Ezzel szemben "új felfogás és új kultúra szükséges. El kell veszítenünk mindazt az életmódot, szemléletmódot, értékrendet, gazdasági berendezkedést, amely egyre távolít minket mindattól, ami egy egészséges bolygó és az emberek egészséges közössége számára elengedhetetlen. Mert a világ bajaira megoldást, az idők fenyegető jeleire választ csak akkor találhatunk, ha mélységes változás megy végbe szívünkben, amely elvezethet fogyasztásunk és termelésünk fenntarthatatlan formáinak átalakításához. Fel kell ébresztenünk az egyén felelősségét a természetes erőforrások és azok igazságos igénybevétele iránt. Minden kereszténynek és valamennyi hívőnek kiemelkedő szerepe van az emberek környezeti tudatosságra való nevelésében, amelyért önmagunk, mások és az egész teremtés előtt felelősek vagyunk." Így sürgetett "nagy" pápánk. Tudunk róla? Van időnk meghallani, meghallgatni? Nekünk, keresztényeknek is volna mit behoznunk... Nincs késő, lássunk hozzá!

(A szerző a PPKE környezetjogi tanszékének docense)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu