Ceylon apostola

Srí Lankára a kereszténység perzsa és indiai közvetítéssel már az európai gyarmatosítók előtt megérkezett. A portugál felfedezők hajóiról az ezerötszázas évek első éveiben szálltak ki az első nyugati szerzetesek, a ferencesek, a domonkosok, majd a jezsuiták és az ágostonosok. A százötven évig tartó portugál időszak alatt a helybeliek közül sokan katolikusok lettek, templomok, kolostorok, iskolák, kórházak épültek. Az ezerhatszázas évek végén a portugálokat kiszorították a hollandok, és a keresztényeket igyekeztek a holland református egyházba terelni, a katolikus papokat pedig száműzték, mert portugál ügynököket láttak bennük. Így évtizedekre pap nélkül maradtak a titokban hitük mellett kitartó bennszülöttek. Róma a hollandokkal szemben tehetetlen volt, nem tudott más nemzetiségű katolikus papokat sem a szigetre küldeni. Ezt az áldatlan helyzetet megtudta egy, az indiai Goában élő pap, bizonyos Joseph Vaz, és elöljárói engedélyével titokban Srí Lankára utazott. Koldusnak álcázottan járta a településeket, és lelkipásztori szolgálatot teljesített a régóta magára hagyott hívek körében. Akciója kitudódott, és a helyi buddhista alkirály börtönbe vetette. Imádságos aszkéta életével azonban hamar rokonszenvet ébresztett őreiben, és jól bántak vele. Elterjedt róla, hogy szent ember, "guru", és mikor óriási szárazság pusztított az országban, és a buddhista papok semmilyen esőcsalogató szertartása sem járt eredménynyel, azt tanácsolták a királynak, próbálkozzon a "guru"-val. Előhozták a börtönből, és kérték, segítse esőhöz őket. A királyi palota előtt Vaz atya felállított egy kis asztalt, ráhelyezett egy feszületet, letérdelt, és hosszasan imádkozott. Közben egyre sűrűbb felhő borította az eget, és hamarosan eleredt az eső. Így szabadult ki a börtönből, és ettől kezdve a király hallgatólagos beleegyezésével szabadon működhetett hívei körében, és segítséget is hívhatott Goából. Az általa vezetett Néri Szent Fülöp szellemiségében fogant oratoriánus papi közösség Vaz atya 1711-ben bekövetkezett halála után egy évszázadon át eredményesen vezette az egyre népesebb ceyloni katolikus közösséget. Európai papot a szigetországba csak a hollandok kényszerű távozása, illetve a britek megérkezése után, a XIX. században engedtek be, és e században indult be a helybeli papképzés is, amelynek eredményeképpen ma egy igen egészséges, fiatal és tevékeny helyi egyház működik az országban. II. János Pál pápa a kilencvenes évek közepén tett apostoli látogatást Srí Lankán, és az út fő eseménye Vaz atya boldoggá avatása volt. Srí Lanka apostola korát két évszázaddal megelőzve bizonyította, hogy a nem európai papság is teljes értékű missziós munkát végezhet hazáján kívül, ami csak a II. vatikáni zsinat után lett általánosan elfogadott gyakorlat az egyházban. S láss csodát, ma már Srí Lanka-i misszionáriusok működnek számos más ázsiai országban, így Pakisztánban, Bangladesben, Malajziában, de a hitében meggyengült Európába is jut belőlük. Ezt a népet és a helyi egyházat segíti a magyar karitász az őket ért nagy tragédia után a magyar katolikusok adományaiból.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu