Homíliavázlat

A történeti Jézus és a hit Krisztusa

Bizony hosszú időbe telt, mire Péter teljes meggyőződéssel ki tudta mondani: Te vagy az élő Isten Fia. Megismerte, megszerette, csodálta, hallgatta Mesterét, valami azonban hiányzott az isteni mivolt felismeréséhez: ez pedig a lelki megtisztulás.

A mai ige-üzenetben Izaiásról hallunk. A templomban megjelenik Jahve. Füst, hangok és egyéb jelek sejtetik. Izaiás ott van ugyan, de nem érti Urát. Ekkor egy angyal izzó parázzsal megérinti az ifjú nyelvét. E jelképes cselekedet által eltűnik gonoszsága, és bocsánatot nyernek bűnei. És íme, azonnal megérti Urát, Istenét. Többé nem fél, és elfogadja a küldetést jelentő kérdést imigyen: Itt vagyok Uram, küldj engem.

Péter ugyanezt a megtisztulást éli meg ott a tavon, miután Jézus szavára még egyszer kiveti a hálót az egész éjszakai hasztalan próbálgatás után. A végén a hálóban 153 nagy hal vergődött. Ez a látvány a fenségérzet örömével és félelmével töltötte el. Valami átrendeződött lelkében. Akkor értette meg igazán Jézust, az ő isteni nagyságát, és a maga kicsinységét. Ekkor sóhajtott fel: Menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok. Jézus átölelte a megtisztult embert, és ezt súgta neki: Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.

Jézus erről a hegyi beszédben így tanított: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Ők látják meg, ők értik meg (az Istent). Ősi megállapítása a misztikusoknak, hogy a természetfelettinek boldogító szemlélése csak az érzékek sötétjében ragyoghat fel. Ezért van szükség a megtisztulásra. Ezt hosszú, aszketikus úton lehet elérni. Úrrá kell lenni az érzékeken, e világ ezer lehetőségén, még a megengedetteken is. Amikor aztán a lélek sötétben marad, megfosztva minden zavaró körülménytől, megjelenik az egyedüllét vigasztalannak tűnő magánya. És ekkor már nincs akadálya annak, hogy az Úr megjelenjék megvilágosító tisztaságával, és kimondhatatlan békét adó meleg szeretetével.

Betegség esetén a tisztulást, e világ értékeinek megfosztását maga a szenvedés végzi el: vagyis az Úr a szenvedés adományával. Ekkor a beteg édesen, tisztán megérzi, meghallja Urát, akit eddig talán csak hittel vallott, de meg nem tapasztalt. Innen adódik, hogy kórházi útjaimon nagyon sok misztikust találok a legegyszerűbb betegek között. Naponta szemlélhetem bennük az isteni Jézust, aki olykor csak meleg fejbólintásból, máskor egy-egy kicsorduló könnycseppből tekint reám. Egyre többször elrebegem: ments meg Uram a hirtelen és készületlen haláltól, hogy legyen időm megtisztulni.

Keresztes Szent János néhány szavával (A kereszt tudománya című művéből - a szerk.) fejezem be kis homíliámat. "A természetfeletti megvilágosítás az értelmet olyan belátásokra emeli fel, amelyekre a saját erejéből sohasem tehetne szert. A szívet pedig olyan vigasztalás tölti el, ami mellett a világ minden öröme és élvezete elhalványul. Ily módon a lélek készségessé válik arra, hogy a földi javaktól elforduljon, és a mennyeiekhez ragaszkodjon."

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu