Szentírás-magyarázat

Emberhalászok

Évközi 5. vasárnap - Lk 5,1-11

Mind a négy evangélista hírt ad arról, hogy Jézus már nyilvános működésének legkezdetén meghívta első tanítványait. Tudjuk, rövidesen tizenkettőre növelte számukat. Kezdettől fogva arra szánta őket, hogy a feltámadása után evangéliumának hirdetői legyenek, tanúi mindannak, amit láttak és hallottak.

János arról számol be, hogy az első négy tanítvány a Keresztelő környezetéből került ki. A szinoptikusok inkább azt hangsúlyozzák, hogy eredetileg halászemberek voltak, s Jézus ebbéli tapasztalataikra hivatkozva arra hívta meg őket, hogy hagyják ott hálóikat, s legyenek "emberek halászaivá".

Lukács nagyon gazdag jelentéstartalommal telíti a meghivatás jelenetét. A Genezáreti-tó partján reggeli frissességben nagy sokaság veszi körül Jézust, szinte elvész az emberek között. Körülnéz, s meglát néhány fáradt, kedvetlen halászt: most szálltak ki két kis csónakból - később megtudjuk, egész éjszaka fáradoztak, de hiába - mossák a hálóikat, álmosan készülnek haza. Jézus segítséget kér tőlük, ha néhány méterre beeveznek vele a vízbe, onnan taníthatja a parton állókat. Ezek a fáradt emberek hajlandók szolgálatára lenni, legalább valaki másnak hasznára lehetnek. Jézus szól a hallgatóihoz, majd viszonozni akarja a halászok jótettét. Biztatja Pétert, evezzen beljebb, vesse ki a hálót. A halászból ekkor buggyan ki a sikertelen éjszaka keserűsége. A nappali meleg nem a halfogás ideje. De azért indul, kiveti a hálót, s aztán alig győzik kifogni a sok halat. Az előbb (5,5) mesternek szólította Jézust, most úrnak nevezi, leborul előtte, s mint aki Isten színe elé kerül, bűnösnek vallja magát, méltatlannak egy ilyen fölemelő kegyelmi tapasztalatra. Jézus ekkor mondja neki és társainak: "Ne félj! Mostantól emberek halásza leszel!"

Fáradt, kedvetlen férfiakból először egy kéréssel valami szikrányi jóságot csiholt ki az Úr. Megajándékozta őket azzal az örömmel, hogy van még erejük egy szívességre. Hallgathatták a Mester szavát. Nem tudjuk, miről beszélt, de bizonyára erőt, bátorítást meríthettek belőle. S aztán a váratlan csoda: Jézus ott mutatta meg "dicsőségét", ahol mesterségüknél fogva leginkább meg tudták becsülni. "Itt van, a hajómban, mindennapi munkám eszközei közt az, aki előtt Mózes levette a saruját." És mindezek betetőzéseként a mondat, amely egyezerre új értelmet ad a négy halász egész életének. Nem is meghívás: jövendölés. Ki gondolhat itt hazatérésre, nappali alvásra? Ki törődik a rengeteg kifogott hallal, a hajókkal? Péter és András, Jakab és János elhagyja mindenét, hogy eztán - bárhová megy - kövesse Jézust.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu