Uj Ember

2007.02.04
LXIII. évf. 5. (3051.)

Ingyenes
műsorújság-melléklettel!

Főoldal
Címlap
Árpád-házi szentek nagy utazása
Magyar adományokból segítettek Srí Lankán
Kire bízzuk gyermekeinket?
Haszon és érték a mai médiában
Közszereplők-e az egyházi vezetők?
Az - elnapolt - ítélet közelebb visz-e az igazsághoz?
Hála az elkötelezettségért
A megszentelt élet napján
A Gondviselés ajándékai
Lelkiség
Emberhalászok
Szentírás-magyarázat
A történeti Jézus és a hit Krisztusa
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (I. rész)
A kezdetek liturgiájának története
A hét szentjei
Életige
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Mit kell behoznunk?
Készülnek a nagyszebeni találkozóra
Ökumenikus tanácskozás Gyulán
Aláírással egy kórházért
Összeült a vegyes bizottság
A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék viszonyáról tárgyaltak
Élő egyház
Elfeledett, de létező betegség
Lepramisszió Magyarországon is
A szeretet által formálni a világot
Lelkipásztori napok Egerben
"Hogyan beszéljünk a szerelemről?"
Családfórum a székesfehérvári egyházmegyében
Élő egyház
A kínai kérdés
a Szentszék figyelmének középpontjában
Erdő Péter bíboros Európa legelső katolikus vezetője
Fórum
Múltidéző
Emlékek a hőskorszakból
A kitelepítés emlékére országos novellapályázat
Könyvespolcra
Reformátusok Budapesten
Az Olvasó írja
Boldog Sára és az ugandai árvák
Fórum
Egy könnycsepp: Srí Lanka
Ceylon apostola
Fórum
A plébániákra összpontosul a figyelem
Képzésekkel, imádsággal készülnek a budapesti rendezvényre
Az egyház arca Brüsszelben
A szépséget nem kell magyarázni
A párizsi városmisszió tapasztalatai
Fórum
A világi hatalom nem menthet föl az ötödik parancs alól
Beszélgetés az életvédelemről egy megjelent könyv kapcsán
Visszacsatolásra várva
Egyház, kábítószer, drogfüggőség (15.)
Ifjúság
Az evangelizáció öröme
Missziós napok - találkozás az utca emberével
Kell még más Jézuson kívül?
Ökumenikus ifjúsági istentisztelet Budapesten
Mint az olimpián!
Biciklisták Fatimában
REJTVÉNY
Kultúra
Két találkozás közt
Hallgató
Az apokalipszis "derűje"
Karátson Gábor kiállításán
Bohumil Hrabalnak
Tavaszváró
Tíz mondat a szórakoztató tragédiákról
Út esteli zsoltára
Paletta
Fórum
Az egyház élő kövei
Regnum Christi Apostoli Mozgalom
A szeretet fantáziája
Mozaik
Építhet, de rombolhat is
A tanítványok elhívása
A sasról és az egri Cifrakapuról
Álmodik a múlt
Kék Duna

 

Szentírás-magyarázat

Emberhalászok

Évközi 5. vasárnap - Lk 5,1-11

Mind a négy evangélista hírt ad arról, hogy Jézus már nyilvános működésének legkezdetén meghívta első tanítványait. Tudjuk, rövidesen tizenkettőre növelte számukat. Kezdettől fogva arra szánta őket, hogy a feltámadása után evangéliumának hirdetői legyenek, tanúi mindannak, amit láttak és hallottak.


János arról számol be, hogy az első négy tanítvány a Keresztelő környezetéből került ki. A szinoptikusok inkább azt hangsúlyozzák, hogy eredetileg halászemberek voltak, s Jézus ebbéli tapasztalataikra hivatkozva arra hívta meg őket, hogy hagyják ott hálóikat, s legyenek "emberek halászaivá".

Lukács nagyon gazdag jelentéstartalommal telíti a meghivatás jelenetét. A Genezáreti-tó partján reggeli frissességben nagy sokaság veszi körül Jézust, szinte elvész az emberek között. Körülnéz, s meglát néhány fáradt, kedvetlen halászt: most szálltak ki két kis csónakból - később megtudjuk, egész éjszaka fáradoztak, de hiába - mossák a hálóikat, álmosan készülnek haza. Jézus segítséget kér tőlük, ha néhány méterre beeveznek vele a vízbe, onnan taníthatja a parton állókat. Ezek a fáradt emberek hajlandók szolgálatára lenni, legalább valaki másnak hasznára lehetnek. Jézus szól a hallgatóihoz, majd viszonozni akarja a halászok jótettét. Biztatja Pétert, evezzen beljebb, vesse ki a hálót. A halászból ekkor buggyan ki a sikertelen éjszaka keserűsége. A nappali meleg nem a halfogás ideje. De azért indul, kiveti a hálót, s aztán alig győzik kifogni a sok halat. Az előbb (5,5) mesternek szólította Jézust, most úrnak nevezi, leborul előtte, s mint aki Isten színe elé kerül, bűnösnek vallja magát, méltatlannak egy ilyen fölemelő kegyelmi tapasztalatra. Jézus ekkor mondja neki és társainak: "Ne félj! Mostantól emberek halásza leszel!"

Fáradt, kedvetlen férfiakból először egy kéréssel valami szikrányi jóságot csiholt ki az Úr. Megajándékozta őket azzal az örömmel, hogy van még erejük egy szívességre. Hallgathatták a Mester szavát. Nem tudjuk, miről beszélt, de bizonyára erőt, bátorítást meríthettek belőle. S aztán a váratlan csoda: Jézus ott mutatta meg "dicsőségét", ahol mesterségüknél fogva leginkább meg tudták becsülni. "Itt van, a hajómban, mindennapi munkám eszközei közt az, aki előtt Mózes levette a saruját." És mindezek betetőzéseként a mondat, amely egyezerre új értelmet ad a négy halász egész életének. Nem is meghívás: jövendölés. Ki gondolhat itt hazatérésre, nappali alvásra? Ki törődik a rengeteg kifogott hallal, a hajókkal? Péter és András, Jakab és János elhagyja mindenét, hogy eztán - bárhová megy - kövesse Jézust.

Jelenits István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu