Elfeledett, de létező betegség

Lepramisszió Magyarországon is

A leprát már a Biblia is leírja, mint olyan fertőző betegséget, melyet ha valaki elkapott, akkor a társadalomtól teljesen elkülönítve kellett életét tovább folytatnia. A lepratelepekre összezárt emberek sorsa teljesen reménytelen volt, testileg-lelkileg sérülten, torzan várták a halált. Az egyház nem csak a Bibliában találkozott a leprával. A Szent Lázár Lovagrendről, amelynek tagjai 1120 körül szerveződtek közösséggé, tudhatjuk, hogy legtöbbje leprás volt. Hosszú ideig nagymesterük is csak leprás lehetett. A Szentföld védelmére ők is indítottak lovagokat, ám a keresztes háborúk kudarca és a Szentföld eleste után teljesen a betegek ápolására és gondozására fordították minden energiájukat. Ma is első számú feladatuknak tekintik a világon élő leprások támogatását, a szűrő- és felvilágosító munka megszervezését, segítését. De Szent Erzsébet legendái közt is találunk a leprás betegek ápolásáról, gondozásáról szóló történetet. Feljegyezték, hogy egy alkalommal férje távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt ágyukba fektette, hogy állandóan mellette lehessen és szolgálhassa. Egy váratlan pillanatban hazatért a férj, akinek jelentették a történteket. Lajosban egy pillanatra borzadás és rosszallás ébredt. Mikor azonban belépett a szobába, ,,Isten, az Úr megnyitotta belső látásának szemét´´, és meglátta a tulajdon ágyában a megfeszített Krisztust. ,,Lelkesen tekintett Erzsébetre, és így szólt: Erzsébet, édes nővérem! Ilyen vendéget igazán gyakran fektess az ágyamba! Ezt nagyon meg kell köszönnöm neked!´´

1873-ban egy norvég orvos, Gerhard Armauer Hansen fedezte fel a betegség kórokozóját a mycobacterium leprae-t. A fertőzés lappangási ideje 3-12 év között van. Ezalatt az idő alatt a fertőzött ember testi kontaktus révén másoknak is tovább adhatja a kórt, mely a hiányos tisztálkodás révén ma már leginkább a fejletlen országokban szedi áldozatait.

1946-ban ugyan felfedezték a betegség ellenszerét, a Dapson-pirulát, ám a féléves, vagy akár két esztendőig is tartó kezelés bizonyos esetekben nem járt eredménnyel - a baktériumok egy része ellenálló volt a gyógyszerrel szemben. Az 1980-as évek eleje óta több gyógyszer együttes hatására már minden leprás beteget meg tudnak gyógyítani. A betegségből tehát ma már ki lehet gyógyulni, melyet bizonyít, hogy az utóbbi évtizedekben 14 millió leprás gyógyult meg. Egyharmaduk ugyan élete végéig magán viseli a betegség nyomait, körülbelül négy millióan maradandóan egészségkárosultak, közel két millióan pedig látássérültek, vagy vakok maradnak.

Már több mint százharminc esztendővel ezelőtt megalakult a Lepramisszió, mely jelenleg ökumenikus alapon, önkéntesekkel működik. Magyarországon tagjai a református, evangélikus, katolikus és baptista felekezetekből kerülnek ki, hazai taglétszámuk több mint 2500. Imádsággal, és a cselekvő szeretet jeleivel járulnak hozzá egy lepramentes világhoz. Fáslikat kötnek, lepedőket, csecsemőruhákat, pénzt gyűjtenek, s juttatják el főleg Afrika és India lepratelepeire. De adakoztak már romániai és ukrán, ill. fehér orosz központoknak is. Sokan gondolják azt, hogy az évezredeken át rettegett betegség eltűnt a világból, de ez nem így van. 1953-óta az ENSZ minden év januárjának utolsó vasárnapját a lepra elleni harc világnapjának jelölte ki. Bár az Egészségügyi Világszervezet (az ENSZ tagországainak Egészségügyi Minisztériumai) közel két évtizede bejelentették, hogy 2000-ig a világ leküzdi a leprát (ezt utóbb 2005-re ígérték), még ma is legalább kilenc országban szedi áldozatait a gyilkos kór.

A Vatikán is foglalkozik a leprásokkal. 2003-ban 656 lepragondozó házat tartott fenn, Ázsiában 327, Afrikában 254, az amerikai kontinensen 69, Európában 4, míg Óceániában 2 központtal. Minden esztendőben különös figyelemmel fordul a leprás betegek világnapja alkalmából az Egészségügyi Pápai Tanács a betegséget szenvedők felé. Javier Barragán, mexikói származású bíboros, a tanács elnöke ebben az évben az ötvennegyedik világnapon üzenetet adott ki, melyben a többi közt arra figyelmezteti a világot, hogy "az orvostudomány fejlődése azt a képzetet kelti, hogy ez a betegség, mivel gyógyítható, már el is tűnt a világból, ezért a lepra elfelejthető betegség, de ez sajnos nem így van." Üzenetében arra buzdítja a híveket, hogy küldjenek olyan megfelelően képzett egészségügyi dolgozókat a leprával sújtott országokba, akik segíteni tudnak az ott élő miszszionáriusoknak, szerzeteseknek, illetve "legyenek segítségükre azoknak, akik a leprában szenvedőkért áldozzák életüket". Becslések szerint a betegség mintegy 10 millió embert érint, s ahelyett, hogy e szám csökkenne, évente mintegy félmillióval növekszik. A fertőzöttek több mint 10 százaléka gyermek. Amint régen - amikor még gyógyíthatatlan volt a betegség -, úgy manapság is, ha valakiről környezete megtudja, hogy leprás, számkivetetté válik. Ugyan lehet, hogy csak évtizedek múlva hal bele a betegségébe, de családja, munkatársai, kiközösítik, élő halottnak tekintik. Éppen ezért a lepra leküzdéséhez a pénzen, gyógyszeren és szakemberen kívül arra is szükség van, hogy a világ ne szégyenfoltnak tekintse a betegséget, az ősi előítéleteket megszűntessék. (Jellemző, hogy még az 1950-es évek elején Magyarországon is nyilvántartottak az Alföldön egy leprás családot, de a szomszédos országok tagadták a betegség jelenlétét. Aztán kiderült, hogy az egykori Szovjetunió és Románia területén is éltek/élnek leprások.)

Ebben az esztendőben, a leprás betegek 54. világnapján a magyarországi ökumenikus Lepramisszió a pasaréti református-templomban tartotta ünnepi rendezvényét. A jelenlévők előadást hallhattak a bangladeshi lepramisszióról, valamint zenei művek, versek hangzottak el. Az ünnepség azonban a hétköznapok pillanatait is felidézte. Imádkoztak a leprásokért, az őket gondozókért, hogy Isten segítse gyógyulásukat, a segítőknek pedig erőt adjon. A templom egyik részén pedig gyűjtötték a Lepramiszsziónak szánt adományokat, hiszen az ünnepség után megint következnek a hétköznapok.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu