Uj Ember

2007.02.04
LXIII. évf. 5. (3051.)

Ingyenes
műsorújság-melléklettel!

Főoldal
Címlap
Árpád-házi szentek nagy utazása
Magyar adományokból segítettek Srí Lankán
Kire bízzuk gyermekeinket?
Haszon és érték a mai médiában
Közszereplők-e az egyházi vezetők?
Az - elnapolt - ítélet közelebb visz-e az igazsághoz?
Hála az elkötelezettségért
A megszentelt élet napján
A Gondviselés ajándékai
Lelkiség
Emberhalászok
Szentírás-magyarázat
A történeti Jézus és a hit Krisztusa
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (I. rész)
A kezdetek liturgiájának története
A hét szentjei
Életige
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Mit kell behoznunk?
Készülnek a nagyszebeni találkozóra
Ökumenikus tanácskozás Gyulán
Aláírással egy kórházért
Összeült a vegyes bizottság
A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék viszonyáról tárgyaltak
Élő egyház
Elfeledett, de létező betegség
Lepramisszió Magyarországon is
A szeretet által formálni a világot
Lelkipásztori napok Egerben
"Hogyan beszéljünk a szerelemről?"
Családfórum a székesfehérvári egyházmegyében
Élő egyház
A kínai kérdés
a Szentszék figyelmének középpontjában
Erdő Péter bíboros Európa legelső katolikus vezetője
Fórum
Múltidéző
Emlékek a hőskorszakból
A kitelepítés emlékére országos novellapályázat
Könyvespolcra
Reformátusok Budapesten
Az Olvasó írja
Boldog Sára és az ugandai árvák
Fórum
Egy könnycsepp: Srí Lanka
Ceylon apostola
Fórum
A plébániákra összpontosul a figyelem
Képzésekkel, imádsággal készülnek a budapesti rendezvényre
Az egyház arca Brüsszelben
A szépséget nem kell magyarázni
A párizsi városmisszió tapasztalatai
Fórum
A világi hatalom nem menthet föl az ötödik parancs alól
Beszélgetés az életvédelemről egy megjelent könyv kapcsán
Visszacsatolásra várva
Egyház, kábítószer, drogfüggőség (15.)
Ifjúság
Az evangelizáció öröme
Missziós napok - találkozás az utca emberével
Kell még más Jézuson kívül?
Ökumenikus ifjúsági istentisztelet Budapesten
Mint az olimpián!
Biciklisták Fatimában
REJTVÉNY
Kultúra
Két találkozás közt
Hallgató
Az apokalipszis "derűje"
Karátson Gábor kiállításán
Bohumil Hrabalnak
Tavaszváró
Tíz mondat a szórakoztató tragédiákról
Út esteli zsoltára
Paletta
Fórum
Az egyház élő kövei
Regnum Christi Apostoli Mozgalom
A szeretet fantáziája
Mozaik
Építhet, de rombolhat is
A tanítványok elhívása
A sasról és az egri Cifrakapuról
Álmodik a múlt
Kék Duna

 

Elfeledett, de létező betegség

Lepramisszió Magyarországon is

A leprát már a Biblia is leírja, mint olyan fertőző betegséget, melyet ha valaki elkapott, akkor a társadalomtól teljesen elkülönítve kellett életét tovább folytatnia. A lepratelepekre összezárt emberek sorsa teljesen reménytelen volt, testileg-lelkileg sérülten, torzan várták a halált. Az egyház nem csak a Bibliában találkozott a leprával. A Szent Lázár Lovagrendről, amelynek tagjai 1120 körül szerveződtek közösséggé, tudhatjuk, hogy legtöbbje leprás volt. Hosszú ideig nagymesterük is csak leprás lehetett. A Szentföld védelmére ők is indítottak lovagokat, ám a keresztes háborúk kudarca és a Szentföld eleste után teljesen a betegek ápolására és gondozására fordították minden energiájukat. Ma is első számú feladatuknak tekintik a világon élő leprások támogatását, a szűrő- és felvilágosító munka megszervezését, segítését. De Szent Erzsébet legendái közt is találunk a leprás betegek ápolásáról, gondozásáról szóló történetet. Feljegyezték, hogy egy alkalommal férje távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt ágyukba fektette, hogy állandóan mellette lehessen és szolgálhassa. Egy váratlan pillanatban hazatért a férj, akinek jelentették a történteket. Lajosban egy pillanatra borzadás és rosszallás ébredt. Mikor azonban belépett a szobába, ,,Isten, az Úr megnyitotta belső látásának szemét´´, és meglátta a tulajdon ágyában a megfeszített Krisztust. ,,Lelkesen tekintett Erzsébetre, és így szólt: Erzsébet, édes nővérem! Ilyen vendéget igazán gyakran fektess az ágyamba! Ezt nagyon meg kell köszönnöm neked!´´

1873-ban egy norvég orvos, Gerhard Armauer Hansen fedezte fel a betegség kórokozóját a mycobacterium leprae-t. A fertőzés lappangási ideje 3-12 év között van. Ezalatt az idő alatt a fertőzött ember testi kontaktus révén másoknak is tovább adhatja a kórt, mely a hiányos tisztálkodás révén ma már leginkább a fejletlen országokban szedi áldozatait.

1946-ban ugyan felfedezték a betegség ellenszerét, a Dapson-pirulát, ám a féléves, vagy akár két esztendőig is tartó kezelés bizonyos esetekben nem járt eredménnyel - a baktériumok egy része ellenálló volt a gyógyszerrel szemben. Az 1980-as évek eleje óta több gyógyszer együttes hatására már minden leprás beteget meg tudnak gyógyítani. A betegségből tehát ma már ki lehet gyógyulni, melyet bizonyít, hogy az utóbbi évtizedekben 14 millió leprás gyógyult meg. Egyharmaduk ugyan élete végéig magán viseli a betegség nyomait, körülbelül négy millióan maradandóan egészségkárosultak, közel két millióan pedig látássérültek, vagy vakok maradnak.

Már több mint százharminc esztendővel ezelőtt megalakult a Lepramisszió, mely jelenleg ökumenikus alapon, önkéntesekkel működik. Magyarországon tagjai a református, evangélikus, katolikus és baptista felekezetekből kerülnek ki, hazai taglétszámuk több mint 2500. Imádsággal, és a cselekvő szeretet jeleivel járulnak hozzá egy lepramentes világhoz. Fáslikat kötnek, lepedőket, csecsemőruhákat, pénzt gyűjtenek, s juttatják el főleg Afrika és India lepratelepeire. De adakoztak már romániai és ukrán, ill. fehér orosz központoknak is. Sokan gondolják azt, hogy az évezredeken át rettegett betegség eltűnt a világból, de ez nem így van. 1953-óta az ENSZ minden év januárjának utolsó vasárnapját a lepra elleni harc világnapjának jelölte ki. Bár az Egészségügyi Világszervezet (az ENSZ tagországainak Egészségügyi Minisztériumai) közel két évtizede bejelentették, hogy 2000-ig a világ leküzdi a leprát (ezt utóbb 2005-re ígérték), még ma is legalább kilenc országban szedi áldozatait a gyilkos kór.

A Vatikán is foglalkozik a leprásokkal. 2003-ban 656 lepragondozó házat tartott fenn, Ázsiában 327, Afrikában 254, az amerikai kontinensen 69, Európában 4, míg Óceániában 2 központtal. Minden esztendőben különös figyelemmel fordul a leprás betegek világnapja alkalmából az Egészségügyi Pápai Tanács a betegséget szenvedők felé. Javier Barragán, mexikói származású bíboros, a tanács elnöke ebben az évben az ötvennegyedik világnapon üzenetet adott ki, melyben a többi közt arra figyelmezteti a világot, hogy "az orvostudomány fejlődése azt a képzetet kelti, hogy ez a betegség, mivel gyógyítható, már el is tűnt a világból, ezért a lepra elfelejthető betegség, de ez sajnos nem így van." Üzenetében arra buzdítja a híveket, hogy küldjenek olyan megfelelően képzett egészségügyi dolgozókat a leprával sújtott országokba, akik segíteni tudnak az ott élő miszszionáriusoknak, szerzeteseknek, illetve "legyenek segítségükre azoknak, akik a leprában szenvedőkért áldozzák életüket". Becslések szerint a betegség mintegy 10 millió embert érint, s ahelyett, hogy e szám csökkenne, évente mintegy félmillióval növekszik. A fertőzöttek több mint 10 százaléka gyermek. Amint régen - amikor még gyógyíthatatlan volt a betegség -, úgy manapság is, ha valakiről környezete megtudja, hogy leprás, számkivetetté válik. Ugyan lehet, hogy csak évtizedek múlva hal bele a betegségébe, de családja, munkatársai, kiközösítik, élő halottnak tekintik. Éppen ezért a lepra leküzdéséhez a pénzen, gyógyszeren és szakemberen kívül arra is szükség van, hogy a világ ne szégyenfoltnak tekintse a betegséget, az ősi előítéleteket megszűntessék. (Jellemző, hogy még az 1950-es évek elején Magyarországon is nyilvántartottak az Alföldön egy leprás családot, de a szomszédos országok tagadták a betegség jelenlétét. Aztán kiderült, hogy az egykori Szovjetunió és Románia területén is éltek/élnek leprások.)

Ebben az esztendőben, a leprás betegek 54. világnapján a magyarországi ökumenikus Lepramisszió a pasaréti református-templomban tartotta ünnepi rendezvényét. A jelenlévők előadást hallhattak a bangladeshi lepramisszióról, valamint zenei művek, versek hangzottak el. Az ünnepség azonban a hétköznapok pillanatait is felidézte. Imádkoztak a leprásokért, az őket gondozókért, hogy Isten segítse gyógyulásukat, a segítőknek pedig erőt adjon. A templom egyik részén pedig gyűjtötték a Lepramiszsziónak szánt adományokat, hiszen az ünnepség után megint következnek a hétköznapok.

Bókay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu