A szépséget nem kell magyarázni

A párizsi városmisszió tapasztalatai

A szeptemberi budapesti városmisszióra készülve a szervezők számára a Lehel téri Szent Margit- templomban Jean-Yves Nahmias párizsi segédpüspök és munkatársa, Jean Francois tartott ismertetőt a két és fél évvel ezelőtt városukban tartott evangelizációról, utóéletéről és gyümölcseiről.

Beszámoltak róla, hogy az óvatos várakozásokat messze felülmúlóan kezdeményezők, leleményesek voltak a plébániák, és jól tudtak együttműködni a lelkiségi mozgalmakkal, kongregációkkal. Minden korosztály számára sok lehetőséget nyújtottak. Összehozta a közösséget a feladat, ráébresztett mindenkit elsődleges hivatásunkra, az Örömhír továbbadásának kötelességére, és hogy milyen sok eszközünk van erre. Utcai előadások, kulturális programok és legfőképp az imádságok, zarándoklatok - mondták a szervezők.

Az eddigi négy nagyvárosi misszió (Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel) tapasztalata, hogy egyre fontosabbá vált a szépség megmutatása. Daneels bíborost idézték: "Hiába hirdetjük, hogy Jézus az igazság, abban kételkedni fognak. Ha a jót emeljük ki, akkor arra gondolnak az emberek, hogy soha nem lesznek képesek rá, de a szépséget mindenki megérti, nem kell magyarázgatni." A szentmisére betévedők megérezhetik a liturgia szépségét, ahogy a kereszténység gyönyörű szimbólumai is önmagukért beszélnek. Párizsban két ilyen eszközt, jelet használtak. Egyik a Notre-dame előtti tizenhét méter magas kereszt volt: mint egy életfát, a város szívében "ültették el". A másik az Élet könyve volt, amely a misszió tíz napja alatt és az előtte-utána való két hétben minden templomban kint állt, ki-ki beleírhatott egy imaszándékot (több mint háromezer kérés gyűlt össze).

Örömtelibb keresztényekké váltunk - mondta a párizsi püspök - rájöttünk, hogy milyen jó és szép a hitünk, és hogy hirdetése nagy változást tud hozni családjainkban, munkahelyeinken. Igazi találkozások történtek hívők és nem hívők között.

Várnai Péter plébános a nagyvárosi evangelizáció jellemzésére az ünnepi mise homíliájában egy német karikatúra képpárját idézte. Az első kép: dátum 1897 - fehér ruhában fehér emberek a feketék között, második kép: 1997 - fehér ruhában fekete emberek a fehérek között. Tényleg, ahány missziós rendet ismerek, még a kis létszámúaknál is, mindig láttam színes bőrű szerzetest - és nagy örömmel, mert már tekintetük is meleget gyullaszt fázó szívemben. Mint azok a vidám fiatalok és lelkes idősebbek is, az eddigi missziók résztvevői, akik a szeptemberi eseményt beharangozó huszonöt perces DVD-n láthatók, amelyet a szervezők folyamatosan postáznak a fővárosi és környékbeli plébániákra.

Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu