Czigány György

Tíz mondat a szórakoztató tragédiákról

Élet-darabkák, tragikus hírek: lezuhant, kisiklott, árokba borult, megölte, felgyújtotta, túszul ejtette, megerőszakolta - ezek a képernyők mindennapi izgalmai. Anyánk csendes haldoklása nem az, gyermekeink bánata, az együttlét öröme, a szakadatlan munka nem az, a költői képek sugallatai, a haldokló mosolya, imák monotóniája mind, mind nem az.

A tragédiákat látványos revü fényeibe zárják, az esemény izgalmát rikkancsnyelven vetik oda a kíváncsiság éhségének. A tragédia szenzációvá üresedik, az emberi méltóságot alázzák meg e végső kiszolgáltatottság show-elemként való mutogatásában. Elszánt üzlet ez: nem késztet különösebb együttérzésre, nem a részvét indulatait élesztgeti bennünk, nem erkölcsi felelősségünk tudatosítója, segítségnyújtásra sem ösztönöz. Kívül maradhatunk a tragédián: a néző csak kukucskál a helyszínen, s nem kell ott lennie, kellemesen fölzaklatódnak érzékei, mint ügyes bűnügyi történet vagy rémfilm bámulásakor. A tragédia látványa így alacsonyodik kábítószer titkos élvezetévé: s már itt is a következő szenzáció, s nekünk nem kell a zokogó vesztesekkel együtt virrasztanunk - a pillanat diktatúrája ez, izgalom mákonya.

Létezésünk, melyben a tragédia passióvá emelkedhet nem szenzáció, de másodpercről másodpercre csoda! Ámulhatunk a lét megszentelt termékenységén. Magnificat: magasztalja az én lelkem az Urat...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu