Uj Ember

2007.02.04
LXIII. évf. 5. (3051.)

Ingyenes
műsorújság-melléklettel!

Főoldal
Címlap
Árpád-házi szentek nagy utazása
Magyar adományokból segítettek Srí Lankán
Kire bízzuk gyermekeinket?
Haszon és érték a mai médiában
Közszereplők-e az egyházi vezetők?
Az - elnapolt - ítélet közelebb visz-e az igazsághoz?
Hála az elkötelezettségért
A megszentelt élet napján
A Gondviselés ajándékai
Lelkiség
Emberhalászok
Szentírás-magyarázat
A történeti Jézus és a hit Krisztusa
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (I. rész)
A kezdetek liturgiájának története
A hét szentjei
Életige
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Mit kell behoznunk?
Készülnek a nagyszebeni találkozóra
Ökumenikus tanácskozás Gyulán
Aláírással egy kórházért
Összeült a vegyes bizottság
A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék viszonyáról tárgyaltak
Élő egyház
Elfeledett, de létező betegség
Lepramisszió Magyarországon is
A szeretet által formálni a világot
Lelkipásztori napok Egerben
"Hogyan beszéljünk a szerelemről?"
Családfórum a székesfehérvári egyházmegyében
Élő egyház
A kínai kérdés
a Szentszék figyelmének középpontjában
Erdő Péter bíboros Európa legelső katolikus vezetője
Fórum
Múltidéző
Emlékek a hőskorszakból
A kitelepítés emlékére országos novellapályázat
Könyvespolcra
Reformátusok Budapesten
Az Olvasó írja
Boldog Sára és az ugandai árvák
Fórum
Egy könnycsepp: Srí Lanka
Ceylon apostola
Fórum
A plébániákra összpontosul a figyelem
Képzésekkel, imádsággal készülnek a budapesti rendezvényre
Az egyház arca Brüsszelben
A szépséget nem kell magyarázni
A párizsi városmisszió tapasztalatai
Fórum
A világi hatalom nem menthet föl az ötödik parancs alól
Beszélgetés az életvédelemről egy megjelent könyv kapcsán
Visszacsatolásra várva
Egyház, kábítószer, drogfüggőség (15.)
Ifjúság
Az evangelizáció öröme
Missziós napok - találkozás az utca emberével
Kell még más Jézuson kívül?
Ökumenikus ifjúsági istentisztelet Budapesten
Mint az olimpián!
Biciklisták Fatimában
REJTVÉNY
Kultúra
Két találkozás közt
Hallgató
Az apokalipszis "derűje"
Karátson Gábor kiállításán
Bohumil Hrabalnak
Tavaszváró
Tíz mondat a szórakoztató tragédiákról
Út esteli zsoltára
Paletta
Fórum
Az egyház élő kövei
Regnum Christi Apostoli Mozgalom
A szeretet fantáziája
Mozaik
Építhet, de rombolhat is
A tanítványok elhívása
A sasról és az egri Cifrakapuról
Álmodik a múlt
Kék Duna

 

Egyház, kábítószer, drogfüggőség (15.)

Visszacsatolásra várva

Mindenkinek más könyvolvasási szokásai vannak. Különösen igaz ez szakkönyvek esetén. Hajlamosak vagyunk szelektálni; aktuális igényeink vagy feladataink határozhatják meg az egyes fejezetek feldolgozásának fontossági sorrendjét. Maradéktalan élményt az adhatna, ha tüzetesen, az író és a szerkesztő által megalkotott sorrendben haladhatnánk, jegyzetelhetnénk, vitatkozhatnánk, belső párbeszédet is folytathatnánk... A "függelékek" sorsa gyakran mostoha. Elolvasatlanok maradnak, vagy csak egy későbbi időpontban foglalkozunk velük. Az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyv függeléke igen hivalkodó címmel csábítja az olvasót, hogy ne az előbb említett végzet érje utol: Összefoglaló a pasztorális munka megértéséhez és megvalósításához. A továbbiakban ebből szemezgetünk.

Az egyes anyagok ismertetése, a kábítószer-használattal kapcsolatos legfontosabb fogalmak magyarázata után a segítés, a pasztorális megközelítés tömör összefoglalóját olvashatjuk.

Hogyan szervezzük meg a pasztorális munkát?

"A pap és a kábítószer-függőség problémáját jól ismerő pasztorális segítők alkotta csapat feladata segíteni az embereket abban, hogy megszabaduljanak a kábítószer rabságából. Felelősséggel kell végezni ezt a munkát, ügyelni arra, hogy résztvevői képzettek legyenek, és irányításuk alatt tudják tartani a kábítószerfüggő emberekkel kialakított kapcsolatot és tevékenységet. A kábítószerfüggő, az élet sebeit hordozó emberek szolgálatában fontos szerep jut az imádságnak és a lelki életnek. A szolgálat célja, hogy visszaadják nekik szabadságukat, helyreállítsák méltóságukat.

A pasztorális szolgálat (a hitoktatás és egyéb tevékenységek), a katolikus iskolák és a hitoktatók által szervezett mozgalmak többféleképpen támogathatják a fiatalokat. A kábítószer-prevencióval foglalkozó pasztorális központokon belül is végezhetik tevékenységüket" (520-521).

Azok, akik kezdettől olvassák sorozatunkat, talán kevésbé csodálkoznak e mondatokon, viszont azoknak, akik most kapcsolódnak be, biztosan felszalad a szemöldökük, és csak hüledeznek.

A kézikönyv a világegyház általános tapasztalataira épül. Egy bonyolult társadalmi problémát mutat be sokoldalúan, majd az evangélium fényében kipróbált, megvalósított módszereket javaslatként kínál tagjainak. Nem állít és nem kér lehetetlent...

De... (Itt következhetnének a hivatkozások, az önfelmentés, a kifogyhatatlan érvek, a tiltakozás...)

Mit rejt, mit feltételez az előbb idézett néhány mondat?

- A pap ismeri a problémát.

- A kábítószeresek, valamint családtagjaik körében végzett pasztorális munkában képzett segítőkkel, csoporttal rendelkezik.

- Mindehhez imaháttér, valamint lelki-közösségi élet kapcsolódik.

- E csoportok együtt tevékenykednek a katolikus iskolákkal, különösen a prevenció terén.

- Nagyobb városokban érdemes olyan pasztorális központokat létesíteni, amelyek kiemelten foglalkoznak a kábítószer-problémával, valamint a szenvedélybetegségek prevenciójával is.

Ez lenne az úgynevezett minimálprogram. A felsorolás és a tevékenységek ismertetése azonban folytatódik.

"Olyan csoportok is szerveződhetnek, amelyek az utcán és a kábítószerfüggők által látogatott helyeken szólítják meg a fiatalokat. Kettesével kell menni, megszólítani a fiatalokat, beszélni a csoport tevékenységéről, adni kell nekik egy-egy szórólapot vagy más kiadványt, amelyen fel van tüntetve a központ címe és a felkínált lehetőségek: étkezés, fürdés, éjszakai szállás, beszélgetés, tanácsadás, orvosi szolgálat, a szülők és a gyermek közötti kapcsolatot segítő közvetítő személy támogatása. A pasztorális segítőknek bizalmat és megbecsülést kell árasztaniuk, és mindig tisztelettel kell közelíteniük a fiatalokhoz" (523).

Ha a magyar drogpolitika, illetve a (még érvényben lévő és reményeink szerint megvalósuló) Nemzeti Stratégia nyelvezetére lefordítjuk a fenti sorokat, akkor elmondhatjuk, hogy a világegyházban a pasztorális munka megvalósulásaként alkalmazzák a közösségek

- a megkereső tevékenységet;

- az ártalomcsökkentő tevékenységeket;

- az alacsonyküszöbű szolgáltatásokat;

- a családkonzultációt, családterápiát, mediációt;

- az orvosi tanácsadást.

Ezenkívül szakszerűen, empátiával, az emberi méltóság középpontba helyezésével végzik munkájukat.

(Sorozatunk előző részének megjelenése után telefonált egy olvasó, aki saját családjának problémájára ismert a nehézségekkel küzdő fiatalok ismérveinek felsorolása láttán. A lehetőségek latolgatása közben átnéztük az eddigi próbálkozásokat, esélyeket. Milyen jó lett volna, ha a fenti idézetek szellemében és a belőle fakadó gyakorlatban jártas közösségeket tudtam volna ajánlani e családnak...)

Mindezek után közös gondolkozásra hívom a kedves olvasókat, különösen a paptestvéreket, a lelkiségi mozgalmak, közösségek vezetőit, tagjait.

Mire volna szükség, hogy érdemben "megmozduljon" valami e téren? (Most tekintsünk el azoktól a kezdeményezésektől, amelyek elszigetelten, jól vagy professzionálisan működnek, de tevékenységük fókuszában nem a pasztorális tevékenység áll.)

Vannak-e befogadó közösségeink? (Ha az alkoholproblémát tekintjük, örömmel konstatálhatjuk, hogy igen, vannak, de az alkoholprobléma elsősorban az idősebb és a középgenerációt érinti. És a fiatalok?)

Vannak-e képzett szakembereink?

Vannak-e képzéseink, továbbképzéseink, amelyekben az előzőekben feltárt értékek és szempontok az elsődlegesek?

Hogyan vélekednek erről a problémáról (pasztorális szempontból) a katolikus iskolák? Aggodalmaikat megosztják, megvitatják-e egymással? Keresik-e közösen a lehetőségeket, a problémamegoldás szeretetben és felelősségben gyökerező jó útjait?

A kérdések sora folytatható. Sorozatunk célja elsősorban annak elősegítése, hogy a bénultság és a tehetetlenség sokszor tapasztalható érzését váltsa fel a közös gondolkodás, az egymásra találás és a remény. Ennek megvalósulásához kérem olvasóink viszszajelzéseit, amelyek lehetnek kérdések, javaslatok, ötletek, felajánlások, esetek - megoldottak, megoldatlanok egyaránt.

Az evangéliumra épülő emberképünk, s egyházunk, különösen II. János Pál tanításai alapján (amelyekből sorozatunk korábbi részeiben már sokszor idéztünk) adott a feladat és az út - már "csak" némi bátorságra van szükség:

"Világunkban, amely nem tud megbocsátani, nem ad új lehetőséget annak, aki letévedt a jó útról, az egyház olyan hely, amely befogadja az embert. Segíteni akar a megsebzettnek, hogy visszataláljon a jó útra. A szenvedés minden emberi élet része, meg kell értenünk és osztoznunk kell benne. Bizonyos értelemben mindannyian elkötelezetten szolidárisak vagyunk, vállaljuk mások szenvedéseit"(529).

(Kérem olvasóinkat, leveleiket a szerkesztőség címére, nevem feltüntetésével postázzák. Ha e-mailt írnak, azt a kkk@droginfo.hu címre küldhetik. Előre is köszönöm az együttgondolkodást.)

(Folytatjuk.)

Kály-Kullai Károly

mentálhigiénés szakember

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu