Egzotikus finomságok

Mediterrán szamócafa

A Földközi-tenger partvidékének örökzöld cserjéseit makkiának nevezik. A paratölgy, a babérfa és a magyal mellett ott növekszik a nyugati szamócafa (Arbutus unedo) is, amelynek kárminpirosra érő gömbölyű termései az erdei szamócához hasonlítanak.

A szamócafa elsősorban edényes díszfaként vonult be a házikertekbe, akárcsak a babér, ám az utóbbinál jóval többet "mutat". A kis bokron vagy fácskán egyszerre láthatók a még éretlen sárga és a beérett piros gyümölcsök. Ám mintha a növény kevesellné a maga nyújtotta látványt, ugyanekkor bontogatja fürtökbe tömörült kecses csengettyűvirágait is. Az apró, gyöngyvirághoz hasonló csuprok kezdetben zöldesfehérek, majd rózsaszín árnyalatot öltenek. A virágzás tavaszig, azaz majdnem fél évig tart!

Azokban a szűk időszakokban, amikor nem virágzik, és terméseit sem érleli, a fényeszöld lombozat gondoskodik a díszekről: az ovális, 4-10 centiméter hosszú, fogazott élű levelek idősebbjei olajosan csillognak, a fiatal hajtásokon pedig rózsáspiros, rezes árnyalatú levelek fejlődnek. A fácska vöröses törzse is kínál meglepetést, mert idősebb korában sávos foltokban vedlik, és ezáltal érdekes mintázat alakul ki a törzsön. Előnye még, hogy lassan növő fácska, dézsában tíz év alatt mindössze másfél méteresre nő, és jól tűri az alakító metszést.

A szamócafa mediterrán igényű növény, ami azt jelenti, hogy nálunk dézsában kell nevelni, mert a tartósan mínusz 10 fok alatti hideg kárt tesz benne. Örökzöld, télen is díszítő növény lévén inkább olyan helyen teleltessük, ahol mindennap láthatjuk, például világos lépcsőházban vagy fűtetlen verandán.

Szaporítása: A szamócafa gyümölcse ugyanúgy kívül "hordja" magvait, mint a földieper vagy az erdei szamóca. Az érett, puha gyümölcsöt szét kell nyomni, és sűrű szitában le kell mosni a fehéres húst a magok közül. A mákszemnél is apróbb magokat papíron megszárítjuk, majd a tél beállta előtt vethetjük. Töltsünk meg egy ládát vagy cserepet homok és tőzeg keverékével; nyomkodjuk le a földet, és öntözzük be! Szórjuk a magokat a föld felületére, mert világosban csíráznak! Fedjük le a vetőedényt üveglappal vagy átlátszó fóliával, és tegyük ki egy-másfél hónapra a szabadba, hogy a föld kissé átfagyjon! Ezután be kell vinni melegebb és világos helyre, de a hőmérséklet ne haladja meg a 10 fokot. A teljes csírázási időszak alatt a földnek nyirkosnak kell lennie. Tavasszal, amikor már láthatóvá válnak a kis magoncok, el lehet távolítani az üveglapot vagy a fóliát.

Gyorsabb módszer a nyár végi dugványgyökereztetés, mert így már a kis növények is hamarabb virágoznak és teremnek.

Szöveg és kép: Lovas Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu