Hangulatjelentés

Nevek

Az is megér egy röpke fejezetet, hogy hányféle tréfás eset fűződik a nevekhez.

Vannak például bizonyos vezetéknevek, amelyek birtokában korántsem mindegy, hogy milyen foglalkozást választunk. Az egyik televízió híradójában, a tudósításokban rendszeresen megjelenik a felirat: operatőr: Kukucska Zoltán. Arról is tudok, hogy az egyik fővárosi kórházban dolgozik egy sebészorvos, akinek a becsületes vezetékneve: Hentes - doktor Hentes. Naponta operál, méghozzá közmegelégedésre.

Régebben ismertem egy fiatal nőt, aki családneve szerint Hideg. Állami köztisztviselőként dolgozott. Nos, két éven keresztül rendszeresen találkoztam vele - ám soha, egyetlen pillanatra sem láttam mosolyogni. A legkedvesebb bókok, a legjobb viccek hallatán sem engedett fel az arcát dermesztő fagy. Ő a legridegebb ember, akihez mindmáig szerencsém volt.

Krasznahorka a szláv nyelvekből fordítva ugyebár annyit tesz: szép domb, szép halom. Így hát igazán méltó egybecsengés, hogy Krasznahorkai László írónk egyik műve a Széphalom Könyvkiadónál jelent meg. A magam részéről mindig meghatottságot érzek, amikor egy-egy cukrászdában felfedezem, hogy a vitrinben egymásba fonódva ölelkezik a Rákóczi-túrós és a Károlyi-túrós. Milyen szép történelmi kiengesztelődés... Továbbá az is roppant figyelemreméltó, hogy az 1848-ban, a pákozdi síkon gyalázatosan leszerepelt Jellasics horvát tábornok, akiről Petőfi barátunk úgy nyilatkozott: "fut Bécs felé Jellasics, a gyáva" - tehát eme Jellasics tábornok egyenes ági leszármazottja, egy fiatal nő jelenleg Pákozdon lakik. Oda sodorta a histórikus végzet...

Igen, a nevek beszélnek. Milyen szívmelengető azt olvasni egy reklámtáblán: Kalpagos Mihályné kalapkészítő. Azt is érdekesnek találom, amikor egy Papp családnevű férfit szentelnek pappá, vagy jogásszá avatnak egy Bíró nevűt. És az élet ezernyi módját leli a bájos helyzetkomikumnak. A savanyúkáposztájáról nevezetes Vecsés jelenlegi plébánosát például úgy hívják: Káposztássy. A szomszédos település, Üllő papját pedig úgy: Kovács.

A következő eset egy Bense nevű ismerősömmel történt a nyolcvanas években. Egy különösen nehéz vizsgát kellett letennie, hosszan várakozott az egyetemi folyosón, végül sorra került. Bekopogott a hatalmas ajtón, benyitott, és fél lábbal belépve, félénken megállva azt mondta: "Bense vagyok..." "Akkor menjen ki!" - rivallt rá a szigorú professzor.

Anyai dédapám, Szép Imre ismert pesti ügyvéd volt a harmincas években. Nevével ellentétben - udvariasan fogalmazva - nem számított kimondott férfiszépségnek. Történt, hogy valami kacifántos per kapcsán bemutatták egy Nagy nevű ügyésznek, aki két méteres testmagassággal büszkélkedett. Dédapám a kézfogást követően kifakadt: "Uram, ha én olyan szép lehetnék, mint amilyen nagy ön!"

Végezetül még egy történet, amelynek főszereplője a huszadik század derekán oly népszerű ferences hitszónok, Szunyogh Xavér Ferenc. Egy alkalommal civil ruhában utazott a vonaton. Rettentő zsúfoltság volt. Ki akart menni a mellékhelyiségre, s ahogy botladozva kerülgette a szűk folyosón álldogáló utasokat, egy hirtelen rándulásnál - a maga százhúsz kilójával - rálépett egy hatvan kilós ember lábára. A madárcsontú a szerzetesre nézett, és azt ordította: "Elefánt!" Mire az atya szelíden kezet nyújtott: "Szunyogh vagyok..."

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu