Lélekhang

Egy zongoraművész mindennapjai

Miért hiszek? - A kicsi és karcsú interjúkötetben Hegedűs Endrét bírja vallomásra Ferenczi Andrea, akinek válaszaiból egy lírai hangvételű "családtörténet" bontakozik ki. A zongoraművész körül nem voltak mesterségesen gerjesztett botrányok, nincsenek allűrjei, amelyekkel harsány, idegen színeket adott volna visszafogott egyéniségéhez. Távol áll tőle minden "disszonancia". Hegedűs Endre egyszerűen teszi a dolgát: misszionál itthon és külföldön, tanít (máig vissza-visszajár Japánba), az örömhírt terjeszti - a maga módján, a hivatásán, a zenén keresztül. A könyvecske egyfajta látleletet is ad az elmúlt évtizedek magyar kultúrpolitikájáról, de a finom utalások - a pártállami rendszer szögletességéről, abszurditásáról és korunk, értékdeficites "kapitalizmusáról" - nem homályosítják el üzenetének üdeségét. Hegedűs Endre - mindazokhoz hasonlóan, akik bíznak az isteni gondviselésben - eredendően optimista: nem vádol, nem okol, nem hibáztat, nem érdekli a mi lett volna, ha... Teljes életet él az isten-, család- és zeneszeretet jegyében. (Tiszta sor, a lehető legtisztább sorrenddel.) Úgy áll a zenéléshez, e "halálosan szent és komoly játékhoz", ahogy kell, rácsodálkozással, a felfedezés örömével: "...megrendült lélekkel próbálom a csodát megfejteni, s megérteni azt a mélységesen fontos üzenetet, amelyet hitem szerint az Isten rejtett a hangok mögé." Olyan előadó, aki jól ismeri a zene értékét és erejét: "Ha a költészet többre vállalkozik, mint amennyi prózában közölhető, mennyivel inkább teszi ezt a zene! Mindig több következtetésre ad módot, mint amit a szavak felfedhetnek vagy elfedhetnek." A zene látni enged. Hatalom ez, amellyel nem lehet visszaélni.

(Lelkem tele van szép hangokkal, Kairosz Kiadó, 2006)

Pallós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu