|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Fiatalokkal Jézus körül Az ökumenikus imahét záróakkordjaként, január 28-án 18 órakor a KözösPont Ifjúsági Misszió szervezésében ifjúsági istentiszteletet tartanak a Szilágyi Dezső téri református templomban. Az istentiszteleten Sefcsik Zoltán szekszárdi evangélikus lelkész hirdet igét. A lelkészt felkértük, hogy ossza meg az ökumenével és a fiatalokkal kapcsolatos gondolatait olvasóinkkal. Először is egy evangéliumi kép jut eszembe: nagycsütörtök este együtt ülnek a tanítványok és mindannyian feszült figyelemmel hallgatják közös mesterüket, Jézust. Alaposan szemügyre véve ezt a kis közösséget, kiderül, hogy igencsak vegyes "társaságról" van szó: a korábban szélsőséges Simon-zelóta mellett ott van a vámszedőként élt Máté, a kissé szangvinikus Péterrel szemben a talán melankolikus alkatú Tamás, és a többiek... Emberek, akik talán soha nem ültek volna maguktól egy asztalhoz. Egyetlen összetartó erejük: Jézus. Ő miatta vannak együtt, mert Ő a közös pont. Ő a közösség-teremtő. Amire most együtt figyelnek: mesterük szava. Emiatt maradnak később is tanítványok, majd a Szentlélek is segíti őket ebben: Jézus szavát, az Igét juttatja eszükbe. S még valami: miközben a megtört kenyeret veszik és a bort isszák, Mesterük váltság-halálából táplálkoznak - teste és vére élteti őket. Ez az ő egyetlen esélyük később is: a háromszori tagadás után, a húsvéti nagy kételkedést követően is. A tanítványok egyformán kegyelemre szorultak: egyetlen reményük és szívük ereje az, hogy Jézus helyettük is meghalt, értük is feltámadt. Azután egy emlékkép van előttem: egyetemista koromban éltem át először a fenti evangéliumi jelenet mélységét - egy ifjúsági istentiszteleten. Felnőtté érésem határához érve, utamat, életemet, küldetésemet keresve nagyon fontos volt látni, hogy sokan vannak kortársaim közül, akik Krisztushoz akarják kötni életüket, szép számmal vannak, akik az Ő szavát tartják mértékadónak, és az Ő áldozatából és feltámadásából vesznek erőt naponta... Meghatározó élmény volt ez a fajta közösség fiatal kortársaimmal. Végül egy vágykép is körvonalazódik bennem: az ökumenikus imahét zárónapjának estjén, milyen jó lenne ott lenni a fiatalokkal együtt Jézus Krisztus körül! Tudom, hogy a helyzet bonyolultabb, mint az említett evangéliumi képben, hiszen nem egyszerűen különböző lelkialkatú, hátterű, vagy éppen eltérő megbízatásban lévő emberek közösségét kell megtalálni. Ifjaink "mögött" egymástól sok mindenben eltérő egyházi szervezetek állnak, teológiai eltérések, különböző szokások, melyekről talán ők maguk nem is érzékelnek sok mindent, de tényként kíséri életüket. Ezért nem hiszem, hogy a szervezeti, vagy a teljes tanításbeli egységet kell munkálnunk, de abban biztos vagyok, hogy a magunk helyén kell és lehet is keresni a közösséget: együtt átélni a Megváltó jelenlétét, Szentlelke áldásával közösen figyelni a szavára, egy emberként meríteni kegyelméből. Szeretnénk így egységben lenni majd ezen az estén is: ifjainkkal Jézus Krisztus köré gyűlve.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|