És hogyan tovább?

Avagy a lengyel püspökök három bűne...

Válságban a lengyel egyház? Igen - mondják sokan, talán a többség. Nem - felelik mások, mert az egyház maga Jézus Krisztus; Jézus nem lehet válságban, csak az emberek, mert bűnösök. A püspökök is bűnösek, mert emberek. Bűnösök - három ízben is.

Először, mert Wielgus érsek ügyét máshogy is el lehetett volna rendezni (Az elsődleges "intézkedés" csak az egyház bel- és külföldi ellenségeinek okozott nagy örömet...). Amikor a plocki megyés püspök korábban szóba került, hogy ő lehetne Varsó metropolitája, megjelentek már olyan hírek, hogy - mint a lublini katolikus egyetem volt professzorának, rektorának - "múltja van". Ekkor kellett volna a püspököknek elrendelnie, hogy az a történészekből álló bizottság (melyet ők maguk 2006 augusztusában hoztak létre - az erről szóló határozat alatt a többieké mellett ott van Wielgus püspök aláírása is) fáradjon el a Nemzeti Emlékezet Intézetének levéltárába, és nézzen utána az aktáknak.

Nem tették meg, védték az érseket - többségükben!

Persze, hittek neki, és ezt - mivel jó szándékúak voltak - javukra kell írni.

De közben nem figyeltek oda, milyen nagy erő a sajtó. Nem tanultak meg a média világában élni. És ez a tudatlanságuk a második bűnük. Mert bizonyos események folytatását még a vak is látta: az újságok, a rádió, a tévé minden csatornája másról nem beszélt, csak a "Wielgus-botrányról". A püspökök többsége (az egyértelműen nyilatkozó gdanski metropolita, Tadeusz Goclowskit és néhány óvatosan fogalmazó segédpüspököt leszámítva) tétlenül várta az eseményeket, melyek aztán a varsói székesegyházban január 7-én olyan drámai körülmények között zajlottak le.

A püspökök harmadik bűne, hogy nem hallották meg a fiatal történészek, publicisták (a politikai elkötelezettségüktől függetlenül elszánt katolikusok), tudatos hívők hangját, akik komolyan vették, hogy a II. vatikáni zsinat szellemében ők alkotják a felelősségteljes "Isten népét", ők, a zsinat gyermekei és unokái!

Ők mozdították meg a lengyel közvéleményt, csak ezt a püspökök sem látni, sem hallani nem akarták.

Ami aztán később történt, az a Szentatya döntésének köszönhető - a pápa erőteljesen beleszólt a dolgokba.

Remélhető, hogy ez az egész fájdalmas tapasztalat nemcsak megtisztítja a lengyel egyházat az "ügynök-múlttól", hanem előmozdítja a II. vatikáni zsinat jobb, mélyebb megértését is, amire úgy látszik, szükség volna.

A válság sok jót is hozott: például január 13-án Lengyelország minden templomában felolvasták a püspökök világos, egyértelmű körlevelét, melyben - az események nagy tanulságként szolgáltak nekik - bocsánatot kérnek a múlt miatt, és ez év hamvazószerdáját (február 21.) a püspökök és a papság bűnbánati napjának hirdették ki.

Persze van még egy negyedik bűn - de ez már maga Wielgus érseké: nem jelentette a pápának, hogy mennyire együttműködött a lengyel kommunista titkosszolgálattal. "Eltért az igazságtól" - mint írta és mondta. De ennek a bűnnek egyszerűbb neve is van...

Pucilowski József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu