"Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat..."

A helytörténész berzencei plébános

Nagy alázattal, szeretettel és empátiával végzett, több évtizedes papi szolgálatáért, az ország templomaiban és világi intézményeiben, valamint külföldön tartott teológiai, történelmi és helytörténeti előadásaiért, a szakrális múlt értékeinek megismertetéséért és népszerűsítéséért Somogy Polgáraiért díjjal tüntették ki Marics József berzencei plébánost.

- Somogy szerelmese vagyok, hiszen mindössze két esztendőt töltöttem távol a megyétől - mondta, mikor életéről faggattam, hiszen nem általános, hogy egy pap ilyen rajongó szeretettel kutatja szűkebb környezete múltját, miközben él-hal az irodalomért. - Kisgyerekkorba nyúlik vissza történelem iránti vonzalmam. A nagybajomi temetőben nyugvó Román Béla piarista atya tanított az általános iskolában. Tőle és Illés Máriától olyan alapokat s tudást kaptam a vallás terén, valamint magyarból és történelemből, amire bátran építkezhettem. Magával ragadott az esztergomi ferences rend is, s ma is nagy szeretettel emlékszem Huszár Jeromos és Lukács István atyákra. Szerzetes akartam lenni, nem pedig egyházmegyés pap.

Mégsem lett szerzetes: szülei nem írták alá a papírt, hogy lemondanak fiuk anyagi segítségéről. Nem mertek mást tenni, mivel a hatvanas évek elejéig viszonylag kevés idő múlt el a szerzetesrendek feloszlatásától. A Marics családra is bizonytalan jövő várt, hiszen a szülők attól tartottak, rövid időn belül talán egyetlen egyházi iskola sem maradhat meg.

1969-ben pappá szentelték. Balatonboglári, nagykanizsai, kéthelyi és kaposvári káplánévek után került Bárdudvarnokra plébánosnak, onnan pedig Balatonszentgyörgyre vezetett az út. Tizenöt esztendeje a horvát határszélen lévő Berzence plébánosa.

- Szülőfalum, immár - városom múltját kezdtem kutatni először, így az iskolaigazgató minden évben meghív a Csokonai-napokra, meséljek újabb kutatási eredményeimről. Most a nagybajomi földbirtokosokról beszélek majd. Foglalkoztam az országosan is kuriózumnak számító településszerkezettel rendelkező, tizenhat részből álló Bárdudvarnok történelmével, mert egykor itt volt a kaposfői premontrei apátság. De kutattam Balatonszentgyörgy, Vörs és Hollád történetét is.

Marics József vallja: a helytörténet része a történelemnek. Az egészséges nemzettudat kialakításában már fiatalkorban jelentős szerepet kell kapnia a honismeretnek, a helytörténetnek, a néphagyományoknak. Csak így alakulhat ki mély és őszinte kötődés a szülőföldhöz.

Vörs plébánosaként kezet szoríthatott Antall József miniszterelnökkel is.

- Az államtitkártól jött a felkérés - emlékezik 1991 adventjére -, hogy a miniszterelnök úr szívesen venné, ha a vörsiek adnának betlehemes műsort a szobájában. Én pedig visszakérdeztem, melyik csoportra gondol, hiszen több is van, amelynek tagjai részt vesznek e szép népszokásban. A legidősebbekből álló csoportra esett a választás, melynek tagjai számára máig kitörölhetetlen élményt jelent a dolgozószobában előadott betlehemes játék, s az azt követő díszebéd.

A berzencei plébános a hetvenes évektől élénken foglalkozott Erdély históriájával és jelenével. Véleményét, meglátásait nem rejtette véka alá, ezért meg is gyűlt a baja a hatósággal. Sokáig volt nemkívánatos vendég Romániában.

Közben természetesen sorra kutatta a somogyi plébániák történetét, és a fiatalok között is próbálta elültetni a magot: a hívő ember Isten kegyelmi ajándékait élvezi, és az aktív vallásgyakorlat könnyebbé teszi a létet.

A berzencei plébános kutatásainak köszönhető, hogy a nagyszakácsi oltár fedlapja alól Szent István-csontok kerültek elő.

- 1250-ben Boldog Özséb megkapta az esztergomi érsektől az elbocsátást: remete lehetett. Megalapította a pálos rendet, és három csontocskából álló ereklyét bíztak rá - meséli. - Szent István bal kezének ujjperccsontjait. A rend őrizte is az ereklyét, ám 1786-ban II. József betiltotta működésüket.

Az ereklye őre Pacsai János István atya volt, aki Budán, a pálos kolostorban vigyázta. A tudós pap már akkor olyan közösséget hozott létre, amelyből majdan kinőtt a Magyar Tudományos Akadémia. A zseniális papot a rend feloszlatását követően felvette papjai közé a veszprémi püspök, ám leküldte Csákányba, egy parányi, szegény faluba. A rendfőnöke azzal adta át neki az ereklyét: ha visszaáll a rend, hozza magával a csontokat, de ha nem, akkor helyezze el ott, ahol a legközelebbi pálos kolostor volt. A tudós pap végrendeletileg a nagyszakácsi plébániára hagyta a kincset, ám annak hollétéről senki nem tudott, hiszen elvesztek a nagyszakácsi okiratok.

Végül a templom főoltárának egy egyszerű ereklyetartójában rábukkantak a három csontocskára. Az ereklye felkerült a fővárosba, ahol tudományos vizsgálatokkal határozták meg korát.

A nagy vitalitással megáldott 63 éves plébános - aki pasztorálja Somogyudvarhely és Bélavár híveit is - most is kutat, előadásokra készül.

- Tanulmányt írok elődömről, Kavulák Jánosról, aki öt évig volt káplán, és hatvan évig plébános Berzencén. Saját pénzén középületeket építtetett; egyebek mellett a katolikus fiúiskola, az óvoda és a zárda kötődik a nevéhez. Meglehetősen spórolós volt, hogy minél több pénzt juttasson a köz javára. A kevés koszt miatt azonban nemigen kedvelték a káplánjai. Egyszer a somogyi betyárok is kirabolták, és a bandavezér megjegyezte: nem szégyelli magát, kanonok létére ilyen ócska gúnyában jár? Kavulák Jánosnak nem volt szégyellnivalója.

Lőrincz Sándor

Fotó: Kovács Tibor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu