Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei

Hit, remény, szeretet

A mai szentlecke szövege az egyik legismertebb "himnusz"-t tartalmazza: a szeretetét. "Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet." Pál apostol verse jó pár műalkotásnak adott témát: közülük egyet az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményéből kölcsönzünk.

Joseph Winterhalter (1743-1807) az addigi ikonográfiai gyakorlatot követte, mikor az erényeket három nő képében festette meg. A Hitet, a Reményt és a Szeretetet attribútumaik alapján tudjuk könynyen azonosítani. Tolmácsul pedig Cesare Ripát (1555-1622), korának és a későbbi századoknak egyik legnagyobb hatású íróját kérjük fel. Ripa a következőképpen ír művében, az Iconologiában a hitről: "Talpazaton álló, fehérbe öltözött nő, baljában kereszttel, jobbjában kehelylyel... Mivel pedig a hit két legfőbb foglalata, mint Szent Pál mondja, a megfeszített Krisztusba és az Oltáriszentségbe vetett hit, ezért festjük kereszttel és kehellyel." Szentírással pedig, mert "a hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből" (Róm 10,17). A zöld ruhájú Remény horgonyt tart, ami - újra Ripa szerint - "a forgandó szerencse veszedelmeiben nyújt segítséget". A Szeretet vörös leple a szív vérének színe, hiszen a szeretetnek a halálig kell tartania. Ám miután meghatároztuk az allegória szereplőit, felmerülhet az olvasóban a kérdés: miért a hit található a kompozíció gyújtópontjában, ha a szeretet a legnagyobb erény? A képzőművészet kiskátéja a tridenti zsinat (1545-1563) és az ellenreformáció szellemiségét tükrözi: "A hit előbbrevaló a másik kettőnél, mert ennek híján senki sem bírhat sem reménnyel, sem szeretettel."

Művészünk Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) osztrák, Magyarországon is alkotó festő tanítványi körébe tartozott: hatása világosan felfedezhető a képen. Mesterének annyira hű követőjévé vált, hogy később több megrendelést Maulbertsch-stílusáért kapott meg, így a szombathelyi székesegyház freskóira szólót is. Vászonra készült olajfestményünk analógiái a bécsi és a lvovi múzeumokban láthatóak, amelyek az obrovitzi (Brno-Zabrdovice) premontrei templom számára készültek 1782-ben. A Hit, Remény és Szeretet egy (ál)kupolára készülhetett: ezt a feltételezést támasztja alá a képmező íves kivágása, az alulról való rálátást kívánó perspektíva, s az allegorikus alakok természetellenes megnyújtása is. Származásáról más adattal nem rendelkezünk: a gyűjteményi leltárkönyv már csak a szerzeményezés módjáról (vétel egy műkereskedőtől) és évéről (1969) tájékoztat.

Dragon Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu