Kiosztották a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat

A nem egyházi sajtóban képviselt keresztény újságírói hivatás megbecsülésének jeléül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén is kiosztotta a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat, melyet egy éven keresztül kapnak a kiválasztottak, akik munkájukkal tanúbizonyságot tesznek a keresztény értékrendről, s azt szakmailag igényesen jelenítik meg a hazai tömegtájékoztatásban. Az ösztöndíjat idén Szőnyi Szilárd és Toldi Éva kapta: az alábbiakban az ő gondolataikkal emlékezünk az újságírók védőszentjére.

Toldi Éva

Budapesten született 1950-ben. Édesapja �56-os forradalmi részvétele és értelmiségi származása miatt nem vették fel a tanárképző főiskolára. 1971-től 1973-ig Lajosmizse mellett egy tanyán tanított képesítés nélküli nevelőként, majd levelező tagozaton végezte el a főiskolát Szegeden, magyar-történelem szakon. Házas, két gyermek édesanyja. 1989 óta a Veszprém megyei Naplónál dolgozik újságíróként.

Keresztény értékrend - egy megyei napilapban

Tizennyolc éves pedagógusi pálya után érkeztem az újságírás mezejére 1989-ben, s azóta dolgozom Veszprém megye napilapjánál, a Naplónál. Szakterületeim a kultúra, az oktatás, az egyházak és a hitélet. Az utóbbi kettő addig természetesen nem tartozott a korábban pártállami fenntartású lap profiljába. Kezdettől úgy gondoltam: a hitélet kihagyhatatlan egy közéleti napilapból, hiszen a társadalom aktív polgárai a hívő emberek is, és hiszem, hogy az újságnak nevelő és missziós szerepe is van. Az egyházak életéről, tanúságtevő hívőkről szóló írásoknak óriási szerepük van egy világi lapban, bizonyos értelemben talán fontosabb is, mint az egyházi újságokban. Azokat ugyanis elsősorban hívő emberek olvassák, míg a világi lapokat ateisták is, s így nagyobb az esélye annak, hogy egy-egy cikk őket is megszólítja.

1991-től kezdeményezésemre Hit-Világ címmel egész oldalas melléklet szerkesztésére kaptam lehetőséget. Ez azóta is rendszeresen megjelenik a Naplóban, kezdetben hetente, ma havonta egyszer. Elsősorban ökumenikus jellegű lelkiségi fórum ez, amely alkalmanként egyházpolitikai kérdésekkel is foglalkozik. E melléklethez fűződik egyik legszebb, legemlékezetesebb és meghatározó élményem. A kilencvenes évek elején hetente kaptam levelet egyik olvasónktól. Ebben gúnyosan támadta egy-egy cikkemet. Talán három évig tartott ez. Mindig elolvastam, amit írt, de soha nem válaszoltam neki. Aztán több levél nem érkezett. Ám egy év múlva ugyanő nyolc oldalon számolt be arról, hogy egy tudósításom - melyben a lelkipásztor szentbeszédét hosszan idéztem - megragadta őt, s köszönte, hogy akkor azt megírtam. Mert elindított benne egy folyamatot. Azóta hívő lett, s mélyen bánja korábbi leveleit. Ez az eset fordulópont volt újságírói pályámon. Mert megéreztem annak súlyát, felelősségét, mennyire fontos, hogy mit írok, hogyan írok, s tudatosodott bennem: e pálya számomra nem csupán munkalehetőség, hanem küldetés. Azóta is így érzem, és igyekszem helytállni. Talán mondanom sem kell, hogy ez nem mindig volt könynyű egy világi napilapnál.

Toldi Éva

Szőnyi Szilárd

Budapesten született 1967-ben. Az ELTE bölcsészkarán szerzett angoltanári diplomát. A tanítás mellett az Igen című katolikus folyóiratnál dolgozott, majd 1997-ben a Magyar Nemzet újságírója lett. 2001-től a Heti Válasz belpolitikai rovatvezető-helyettese.

Jobbá tenni - ha nem is a világot...

Már évek óta a sajtóban dolgoztam, de még nem tudtam magam újságírónak, legföljebb ha újságba író embernek. Azt, hogy miközben a kenyérrevalót angoltanárként keresem meg, cikkeim jelennek meg az Igen című folyóiratban, a katolikus közéletben való megmártózásnak tekintettem. Eszem ágában sem volt világi laphoz szegődni, mígnem a kilencvenes évek közepén megtalált egy ajánlat az - akkori - Magyar Nemzettől. Igent mondtam, és ahogy mondani szokás, ez volt életem egyik legjobb döntése.

Már évek óta a polgári napilapnál voltam, de még mindig nehezemre esett újságíróként gondolni magamra. Ezt a szakmát sosem tanultam tételesen, csak úgy belecsöppentem és műveltem az amatőrség - úgy reméltem - minden bájával és naivitásával. A változást a Heti Válasz hozta meg. Itt a lap létrejötte, 2001 óta belpolitikai rovatvezető-helyettesként addigi szűkebb szakterületem, az egyházi témák mellett közéleti kérdésekkel foglalkozom. Ez eleinte nehezemre esett, hiszen ki szeret zűrös emberekkel zűrös ügyekről társalogni? Azóta sokat "romlottam", de abban bízom, hogy belső mércém, amelyet nyugodtan nevezhetünk lelkiismeretnek, mindig a helyén lesz.

Munkám során nem tudok és nem is akarok attól az értéktől eltekinteni, amelybe a katolikus egyház hol ifjontian dacoskodó, de mindenkor odaadó fiaként belenőttem, és amelyet több-kevesebb sikerrel törekszem továbbadni a Jóisten kegyelméből és hitvesem szeretetéből született négy gyermekemnek. Cikkeimet ugyanakkor a méltányosság szellemében igyekszem írni, vagyis kerülöm azt a két végletet, amelyre Jelenits István megfogalmazása hívta fel a figyelmemet: a tiszteletlen kritikát és a kritikátlan tiszteletet. Ezen belül hivatásomnak tartom, hogy olyan közérthetően fogalmazzak hit és erkölcs dolgairól, hogy arra a hitet nem ismerők is fogékonyak legyenek. Mindenekfelett pedig szeretek, sőt mára a szenvedélyemmé vált szövegekkel bíbelődni, vagyis cikkeket szerkeszteni, húzni, átdolgozni, és ezzel jobbá tenni - ha nem is a világot, de mások kéziratait.

Szőnyi Szilárd

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu